A telhetetlen kiskacsa
Egyszer volt, hol nem volt, a baromfiudvar kerítésén innen és túl élt egy kiskacsa. Nem volt különleges, csak olyan, mint a társai. Sárga pihéket borzolt a szél rajta is, piros csőre és csodás narancssárga lába volt. A szeme? No a szeme az viszont szomorú volt. Egyik nap épp a baromfiudvar sarkában ücsörgött, amikor odajött hozzá a testvére.
– Háp-háp! Tottyancs! Gyere játszani!
– Mit játszotok? – kérdezte unottan fel sem emelve a fejét.
– Papsajtot gyűjtünk ebédre. Aki a legtöbbet szedi össze, az megeheti az összeset. – lekendezett Úszóláb.
– Megyek, várj! – csillant meg Tottyancs szeme, de vissza is csukódott. – Nem. Mégse. Minek menjek, ha nem én leszek az első.
– Ugyan már! Nem az a lényeg, hanem a játék. Már reggel játszottunk egyet. Sárgacsőr nyert. Na, de mit nevettünk közben! Képzeld Riszafarok akkorát bukfencezett a partoldalban, hogy csak úgy gurult, mint egy sárga golyó, de a farkát akkor sem felejtette el riszálni. Állati mulatságos volt. Sárgacsőr és én meg összefutottunk a nagy igyekezetben és seggre csüccsentünk kábán. A többiek hahotáztak. Ez ám a jó mulatság.
– Na jó! Megyek. – mondta Tottyancs, mint aki szívességet tesz.
Megkezdődött a verseny. Az egész udvar tele volt papsajttal. A sok kis sárga gombóc össze-visszafutkosott, és hordta a bogyócskákat a saját kupacába. Tottyancs megbotlott egy ágban és nagyot hengergőzött. Megálltak a többiek is, hogy együtt nevessenek vele, mikor végre a fenekén landolt. Sárgacsőr meg lenyelt legalább három szemet egyszerre, és éktelen hápogásba kezdet, ami megint nagyon mulatságos volt. Következett a döntés, ki a nyertes. Nem is gondolta volna Tottyancs, de ő nyert. Boldogan nézte a nagy kupac papsajtot. Nem sokáig.
– Csak ennyi? Hiszen ez a fél csőrömbe sem elég! Miért nem igyekeztetek jobban???? – azzal hátat fordított mindenkinek és visszament a sarokba magában. Úszóláb utánament.
– Mi bajod! Megbántottad a többieket.
– Semmi, de nekem az kevés, én többet akarok!
– Tottyancs, Tottyancs! Nem vagy te telhetetlen? Az fel sem merült benned, hogy az lenne az igazi jó játék, ha utána együtt ennénk meg????
– Hogy megosszam a többiekkel, ami az enyém, ami kevés is?????? -nézett meglepetten.
– Hát persze. Nem is tudod, hogy az ami egyedül kevés, közösen még sok is lehet?
– No ezt nem értem.
– Gyere! Gyere vissza és meglátod. – hívta Úszóláb.
Együtt mentek vissza a többiekhez, akik kicsit megsértődve álltak a kupac körül. Tottyancs odatotyogott hozzájuk. Úszóláb meg elkiáltotta magát:
– Gyertek, együk meg együtt! Aki kapja marja!!!!!
Kiáltására mind rávetették magukat a papsajtra. Tottyancs is. Megindult a tülekedés, az önfeledt birkózás. Mire az utolsó szem is elfogyott, mindannyian fáradtan ültek le.
– Hát ez nagyon jó volt! – kiáltott fel Tottyancs.
– No és jól laktál?
– Nem is tudom. Nem arra figyeltem. De most, hogy megnéztem a begyemet, azt hiszem teljesen tele van.
– Na látod! És Te telhetetlenségedben lemondtál volna arról, ami mindenkinek elég. Gyere! Menjünk ússzunk egyet! Le kell dolgozni ezt a sok papsajtot, mert még megfekszi a gyomrunkat. – kacsintott pajkosan testvérére.
Este, mikor Tyúkanyó szárnyi alatt lepihentek, Tottyancs elgondolkozott a mai napon, és vidám mosoly csillant meg a szemében, mikor lehunyta az álom.
5 hozzászólás
Aranyos mese, tanulsággal!
Köszönöm. Tényleg tanulságos, mert egy állandóan elégedetlenkedőnek írtam. 🙂
Helyes kis mese, tele tanulsággal, ezután talán én is könnyebben mosolygok.
Kedves Dóra! Örülök, hogy úgy érzed van bennünk közös, ahogy a leveledben írtad. Nagyon örülök, hogy olvasod a műveimet. Nem valami mívesek, de az enyémek. Büszke is vagyok rájuk, mint borzmama a borz-almára. 🙂 🙂 🙂 Ica
Eleg regen irtad ezt, de azert irok hozza:
-"allati mulatsagos", "seggre csüccsentünk" – ezt a ket kapcsolatot atirnam. Ilyen szot, hogy "segg" nem hiszem, hogy hasznalni kellene. "allati" mulatsagos egy allatos meseben… valahogy nem oda valo ez sem.
Maga mese nem volt rossz, bar nem hiszem, hogy elmondanam egy gyereknek.
"Este, mikor Tyúkanyó szárnyi alatt lepihentek" – tyukanyo? Kacsak egy tyukanyo szarnya alatt?….nem ertem.
Kicsit lehetne rajta javitani, hogy meselhetöbb legyen.
H.