A fiú tizenkét éves volt.
Édesapja -aki a sarki borozóban törzsvendégnek és kocsmabútornak számított- megint csak elitta a rendszeres, szociális-támogatást. Azon felül, a családfő alkoholfüggősége felemésztett már a házban minden olyan dolgot, aminek értéke volt és azonnal eladható. De nem volt még elég!
Az alkoholista apa tudott a gyermekének dugipénzéről. Tudott a malacperselyről és tudta, mit kell tennie, hogy ne legyen üres a zsebe.
Haza tántorgott, és a malacperselyt egyetlen határozott mozdulattal falhoz vágta. A malacperselydarabok és a lóvé, csilingelve röpködtek szanaszét. A fiú megdöbbenve konstatálta, hogy a nehezen megszerzett pénze -melyhez kölni tapad. Az, amit ő biciklire gyűjtögetett- hamarosan eltűnik a sarki borozó kasszájában. Szemeit könnyek, szívét harag lepte el! Pláne, hogy felidézte magában, hány-meg hány éjszakán át magolta azt az átkozott locsoló verset, ami nehézkesen megszerzett vagyonához juttatta.
Iszonyatos haragra gerjedt! Alkoholista apja hosszú fröccsöktől bódultan, bamba tekintettel, térdelve szedegette fel a földről a pénzt. A fiú megalázottságában, könnyeivel és csurgó taknyával küszködve úgy döntött: bosszút áll! Apját a grabancánál fogva felrántotta a földről! Falhoz nyomta, mélyen a bárgyú szemekbe nézett, és feltette az örök kérdést!
Az apa nehezen forgó nyelvezettel reagált.
Válasza első részében beígért egy alapos verést a fiának, ha nem engedi el azonnal! Azután egy kis rohadéknak titulálta. Befejezésként méltatta önnönmaga emberfeletti, áldozatos munkája gyümölcsét, mely: eme hálátlan fattyú iskoláztatására és felnevelésére utalt.
A kisfiúnál ekkor szakadt el a cérna! Keze ökölbe szorult és ütésre emelkedett. Az apa ekkor kést rántott elő. A bosszúra éhes fiú agyát elborította a lila-köd. Amúgy is haragudott erre a színre, mert a versben, amit oly sokáig tanult, mindig összetévesztette az erdő, vagy a rét színével, és ez miatt a locsolkodások közben sokat bakizott. Meggyőződése volt, hogy a rosszul elmondott vers, később kihatással volt a végleges profitra. A bosszantó emlékeket felidéző szín hatására -mely, jelenleg elméjét uralta- azonnal ellentámadásba lendült. Részeg apja kezéből kicsavarta a jobb ebédeket is látott vágószerszámot. Majd azt követően: egy késeléssel-fenyegető-helyzetet-elhárító, közvetlen-támadást-blokkoló-cselgáncsos-mozdulattal a földre terítette.
Az ittas apa hanyatt fekve, fennhangon átkozta a fiú édes-jó szülőanyját, aki már évek óta elhagyta őket pontosan azért, mert nem tudta tovább tolerálni férje munkanélküli, alkoholista-életvitelét. A fiú talán ez miatt is verte még ütemesebben a malacpersely maradványai közt hempergő atyja fejét! És továbbra sem maradtak el a hangos szitkok, melyekben egymást élesen bírálták.
De túl az ütlegen, túl a revanson! Túl a borgőzös leheleten, túl az asztalon nyitva hagyott, üres pálinkásüveg bűzén! Túl a személyes higiéniát hosszú ideje mellőző illatfelhőn át, és túl a lila ködön…A fiú hirtelen ráeszmélt: nagy baj van! A sértő, csúnya szavak egyszer csak elakadtak! A szülő elnémult! A sarj felfigyelt apja mozdulatlanságára és a mellette terjedő vértócsára, ami már az összelocsolkodott pénz felé folyt. Befejezte apja ütlegelését és hasra fordította. Megdöbbenve látta, hogy a malacpersely egyik nagyobb szilánkja édesapja hátába fúródott! Gyorsan felkapkodta a pénzt a földről -melyekhez most már vér is tapadt, nemcsak pacsuli szag- és azonnal mentőt hívott. Már késő volt! Az összetört malacpersely egyik nagyobb szilánkja verekedés közben az apa gerincébe fúródott. És ez a sajnálatos baleset megnyomorította, örökre tolókocsiba kényszerítette őt. A fiúnak persze egyáltalán nincsen bűntudata. Nincsen, mert édesapja a történtek ellenére sem változtatott szánalmas, semmitmondó életvitelén. Sőt! Jogot formált arra -tekintve mozgáskorlátozottságát- hogy a város forgalmas főterén, az emberektől pénzt kolduljon hazug ámítással miszerint: elektromos rokkant kocsira gyűjt!
A dolgok nem változtak! A kölyöknek azóta sincs biciklije, apja ugyanúgy vedel. Csak már nem gyalog megy a sarki borozóba.
Ez egy tanulságos történet! Vége!
„Ha locsolkodni jársz, és az apád átlagon felül iszik: akkor jól dugd el a spórolt pénzed! Véletlenül se tartsd giccses-agyagholmikban! És, iratkozz be valamilyen karate-tanfolyamra!”
Sid Clever
1 hozzászólás
Szia!
Egész jó kis történet, egész jól megírva.
Nekem a végén a fiú érzésvilágával van kis problémám:
– "hirtelen ráeszmélt", "megdöbbenve látta", "édesapja", "sajnálatos baleset"; kontra "persze egyáltalán nincs bűntudata".
Abba az egy bekezdésbe ezenkívül még a történet végét is belezsúfoltad. Szerintem jobban kellett volna tördelni, több bekezdést megért volna.
Üdv: István