Egy frissen nősült barátom meséli: „a múltkor összeismerkedtem egy gyönyörű szőke nővel, aki két konyakos kávé után felhívott a lakására. A tizediken lakott. Mindketten mámorosan – én a fáradtságtól, ő az érzelmei túlfűtöttségétől – léptünk be az előszobába.”
– Gyere egyetlen szerelmem! – mondta, miközben gondosan bezárta az ajtót, és a kulcsot kihajította a nyitott ablakon.
– Úristen! – ijedtem meg én – Hogy nyitjuk majd ki az ajtót?
– Sehogy! – válaszolta – Most addig leszel a szerelmem, amíg csak akarom, s ha érzem, hogy meguntál, akkor hívok egy lakatost telefonon.
– No jó, de ha jön a férjed?
– Nyugodt lehetsz, külföldön van.
„Némi megkönnyebbüléssel követtem őt az ágyhoz. Öregem, ahogy az a nő ölelt… és akkor szerelmünk beteljesülésének tetőfokán hallom, hogy valaki kulccsal kotorászik a bejárati ajtó zárjában.”
– Jézusom! – rémült meg a szőkeség is – Ez csak a férjem lehet. Gyorsan, bújj be oda a szekrénybe!
„Összekapkodtam a ruháimat, és bekuporodtam az előbb említett szekrénybe.”
– Én beleugrok a fürdőkádba, így nem feltűnő, hogy meztelen vagyok – suttogta, és már rohant is, mert nyílott az ajtó.
„Egy kis résnyire nyitva maradt a szekrényajtó, és odaláttam a bejárathoz. Egy köpcös kis alak lépett be rajta, gyönyörű szőke nővel az oldalán, aki éppen olyan volt, mint a köpcös felesége. A krapek becsukta az ajtót, és a kulcsot egy elegáns mozdulattal kidobta az ablakon: (ezeknek a kulcsdobálás lehet a rögeszméjük!)”
– Na de nyuszikám! – szólalt meg a szőkeség – Hogy megyünk innen ki?
– Majd hívunk egy lakatost, ha meguntalak, de addig csak az enyém leszel – lihegte a férfi.
„Beandalogtak a szobába, és csak akkor rémült meg a köpcös. A fürdőszobából jól hallható vízcsobogás, és hamis énekhang szűrődött ki.
– Te atya Isten! Itthon van a feleségem! – ijedt meg a férj – Gyorsan cicám, bújj be oda a szekrénybe, majd később valahogy lerázom az asszonyt, elküldöm valahova, neki biztos van kulcsa, és akkor kiengedlek.
„ A szőke cica kinyitotta a szekrényajtót, és bebújt oda… mellém.”
„Így ismertem meg a feleségemet.”
11 hozzászólás
Hát, igen! Az élet időnként produkál poénos helyzeteket.
A poénos helyzetek pedig produkálják az életet.
Üdv.:
Millali
A poénos helyzetek pedig produkálják az életet.
Üdv.:
Millali
Nagyon jó, humoros, jók a poénok! Üdvözlettel: én
Köszönöm Bödön!
Ha megkésve is de örülök,hogy itt jártál.
Üdv:
Millali
Ebből is látszik, hogy életünk párjával bárhol összeakadhatunk. Ez alól, mások szekrénye sem kivétel…..
És talán az ágya sem!
Nem ilyen sokáig gondolkodtam ezen, egyszerűen csak figyelmetlen voltam.
Nézd el nekem.
Köszönöm,hogy olvastál.
Üdv:
Millali
Gratula !
Kora reggel olvasva, mosolyt csentél arcomra 🙂
Szeretettel: Angie
Köszi!
Ha este – mosollyal az arcodon – szeretnél elaludni,és már elfelejteted az írásom, olvasd el még egyszer. (Ne ijedj meg, ez nem fenyegetés, csak viccelődni próbáltam.)
Örülök, hogy erre jártál.
Szeretettel:
Millali
Ez nagyon vicces! "ezeknek a kulcsdobálás lehet a rögeszméjük!" – ezen szakadtam … 🙂
Köszönöm Deirde!
Örülök, ha tetszett.
Millali