Mindig szívesen eljátszottunk a gondolattal, mi lenne, ha csavarnánk egyet a szokásokon? Rónában a Saturnalia ünnepén az urak szolgálták ki a rabszolgáikat; nálunk a megválasztott pünkösdi király egy éven át uralkodott; Indiában a Holi-ünnep az, amikor a suszterek is nyugodtan megdobálhatják sárral a bráhmanákat – mert valamikor ki kell engedni a gőzt, és a rendet is csak az becsüli, aki megtapasztalta a káoszt. Mi lenne, ha egy fordított napon a gyerek altatná el az apját? Gondold csak el, hiába dugom ágyba au undok felnőttet, tovább kiabál, hogy ő még nem álmos, és játszani akar az új dil… dild… nem tudom, mi az, de olyan alakja van, mint a banánnak vagy az uborkának. Gondosan betakargatom, de a kis hamis kimászik a rácsos ágyból, és megkeresi a gumibabáját. Halálosan fáradt vagyok, az öcsém szentségel, de a gonosz felnőttel nem lehet bírni, A varázsszavak – hajcsi, tente, csicsijja – nem segítenek.
Jól van, akkor mesélek. Már a régi görögök sem aludtak, amikor kellett volna. Pedig az alvásnak volt egy külön istene, Hüpnosz papa fia, a kicsi Morphósz. Morfi egy barlangban lakott, amelynek ajtaját egészen benőtték az álomhozó növények, a mák és társai. Ő már nem is fért ki, csak a két tesója, Fóbia és Fantázia.
Fenéket, mondja a papa, nekem saját fóbiám van, sőt nem is egy, hanem sok, az egyik a Pedofóbia.
Csak tudnám, hol tanulod ezeket a csúnya szavakat. Biztosan az óvodában, a franc essen beléjük. És akkor még ott vannak az Oneiroi, akik az álmot hozzák. Meglengetik a mákvirágot…
Az túl nagy macera. Én újabban a designer drogokat próbálgatom. Jobb, mint az orosz rulett.
Szóval, a görögök nem érdekelnek. Egyébként engem se. Menjünk inkább Ausztriába.
Nem bánom, de a nagyit ne vigyük. Állandóan sopánkodik, hogy minek annyi fagyiláda, tele van velük a pince. Én meg azt kérdezem, hová tegyem a felesleges kéményseprőt és a gázóra leolvasókat?
Mindig csak az Endlösung, ezt se tudom, hogy kitől tanultad. Teljesen elég, ha azt mondod nekik, uram vagy asszonyom, ha most rögtön nem alszik el, jön a mumus, a Nachtbock, a Nachtkrabb, Nachtgiger, Bummelux, Nachtraben, Nachteule, és elvisz. Mint a Prézli. Ha ez nem segít, akkor jöhet a zsákos ember. Homokot szór a szemükbe, aztán be a zsákba. A zsákban sötét van, és baglyok csipkedik ki a szemüket.
A piszok felnőtt nem ijed meg, sőt közbeszól:
Nem akármilyen homokot szór, hanem az álomhomokot. Amikor alszunk, a könnymirigyek kevesebb folyadékot produkálnak, nem tudják feloldani a Meiborn-mirigyek által termelt zsiradékot. Ez a szekrétum gyűlik össze a szemünk sarkában, és csak úgy lehet megszabadulni tőle, hogy kidörzsöljük az álmot a szemünkből.
Köcce. Szeretem, amikor a bolha köhög. Vagy a farok csóválja a kutyát. Még hogy Meiborn-mirigyek, adok én neked, ha még egyszer ilyen csúnyán beszélsz. Mindjárt szólok a feleségednek, hogy hozza ide a baltát.
Minek az?
Embert akarok faragni belőled.
Te? Haha! De mi ez a bűz? Fogadjunk, tele van a pelenkád.
Dehogy van. Csak a zsákos ember. Úgy látszik, ma nem homokot hozott a zsákjában. Örülök, hogy már tudsz olvasni, de nem a Hoffmann meséivel kellett volna kezdeni. Tudod, mi való a nyamvadt felnőtteknek, akik minden nap cirkuszolnak a lefekvés miatt? Undorsen. Az való neked, meg a Bogyó és Babóca. Tudod, Undorsen csak azért szór homokot a felnőttek szemébe, hogy végre elaludjanak. Igen, csakis ezért van nála egy zsák homok. A rossz felnőttek is kapnak egy adagot, de csak azért, hogy rosszat álmodjanak. Persze lehet, hogy nem ér rá, és a Pechmandl-t küldi maga helyett. A Szurokmanó nagyon haragszik a rossz felnőttekre és szurkot önt a szemükbe.
De ln nem is vagyok rossz, csak nem tudok elaludni.
Mert folyton pofázol. Én se tudnék aludni ekkora zajban. Na gyerünk, egy-kettő, szem becsuk…
Játsszunk inkább az engribörccel.
Játsszon veled a k anyád. Sipirc vissza az ágyba!
Na ugye, most te beszélsz csúnyán. Mindjárt elvisz a homokos ember.
Csak nem képzeled, hogy hiszek ezekben az ósdi babonákban?
Úgy. Kettős mérce. Örüéünk, Vincent. Üvegplafon. Én nyertem, ma éjjel te alszol, én viszont rárántok egyet.
Mire rántasz rá, papa?
Mégis mire? A homokzsákra. Mars aludni, és meg ne lássam, hogy reggel 7 előtt törlöd ki az álomhomokot a szemedből.
2 hozzászólás
Kedves Müszélia !
Hát ez nagyon tetszett 🙂 Jót derültem rajta, igazán mulatságosra sikeredett!
" Undorsen" Nahát…Egy élmény volt olvasni.
(Nem csoda hogy a barátaidnak is tetszik, köszi hogy feltetted és én is olvashattam )
Szeretettel:Rita
köszi, Rita, jól esett.