Érzés 17.

Beszélt és csak beszélt… Annyi mindent kell elmesélnem Nica. De először te mesélj, mi van veled, hogy vagy, hogy élsz? Nagyon boldoggá tettél azzal, hogy felhívtál. Én sose mertem volna megtenni, féltem attól, hogy hogyan fogadnád. Tudom…mit tettem veled annak idején. Féltem az elutasításodtól, pedig sokszor volt a kezemben a telefon. De apám aki néha látott mesélte, hogy családod van, fiad és nem tudtam, hogyan fogadnád ha újból betörnék az életedbe. De reménykedtem hogy egyszer összefutunk.
Ne beszéljünk arról Jorgos, nem akarom hallani, csak az a fontos, hogy most itt vagy . mert ugye most már mindig itt leszel?
Nagyon sokat beszélgettünk, csak egy valamit nem érintettünk, a szerelmünket. Hiszen mind kettőnknek van családja. Nem lehet két családot tönkre tenni csupán önzésből. Tehát próbáltuk kihagyni az érzéseinket és örültünk annak, hogy néha tudunk titokban találkozni. Annyi év után számunkra már ez is nagyon sokat jelentett. Egyet megígértünk, hogy most már nem szakadunk el egymástól bármi történjen is.
De hogy éljek most már ezután, mikor nekem ő kell, és nem lehetek vele.

Élet hát eljöttél? Most mit tervezel ellenem, megcsillantottad előttem a boldogságot és játszol velem? Hagyod hogy kínlódjak, gyötrődjek, hogy bele pusztuljak abba, hogy mégse lehet az enyém!

Hogy tudjak így élni, azzal a tudattal, hogy láthatom, megérinthetem, beszélhetek vele. Utána el kell válnunk és éljem a családi életem a férjem oldalán. Lopott órák és percek, most már csak ezzel kell beérnem? Hogyan…mikor? A szívem minden dobbanása utána kiált. Ha csak az ő szemét látom, az ő hangját hallom. Nézek, beszélek, dolgozom és belül csak Jorgost látom.

Gyorsan elment az idő, lassan menni-e kell. Megint el kell válnunk. Szerettem volna fel üvölteni a fájdalomtól…ne…ne menj el…nem hagyhatsz megint el…Jorgos…kérlek. A szívem szakad meg, nem akarom, hogy megint elszakadjunk egymástól. Velem kell, hogy maradj…hát nem érzed, hogy még mindig mennyire szeretlek. Érzem, hogy te se változtál, érzem a szívedből felém sugárzó szerelmet.
De józannak kellett maradjak és nem szóltam semmit. Bele törődve abba, hogy el kell válnunk, megfordulva indultunk vissza a kocsihoz. Még pár lépés és odaérünk, minden egyes lépés tőrként fúródott a szívembe. Odaérve Jorgos megígérte, ha legközelebb lejön, újra felhív, hogy tudjunk találkozni. Azt , hogy erre mikor lesz megint lehetősége nem tudja. Nagyon elfoglalt, sokat koncertezik és sokat járt külföldre is. De amint tud jön. Megpuszilt és beszállt a kocsiba és elindult. Hosszan néztem utána. Megint elment.
Ég mért nem szakadsz rám, ne hagyjál így szenvedni.
Férjem szava térített magamhoz. Mint egy tolvaj kit rajta kaptak a lopáson, úgy meredtem rá. Honnan került ide, ilyen hirtelen? Nem tudtam, hogy ennyi időt töltöttünk el Jorgossal. Jézusom, kis híján lebuktam, a szégyen pírja lepte el az arcom. Ránézve férjemre, hirtelen nem tudtam mit tegyek. Nem sok hiányzott, hogy mindent bevalljak neki és kérjem hogy engedjen el.
De visszafogtam magam és csendesen beszálltam a kocsiba, és elindultunk haza.
Haza…vajon hol az igazi hazám…ez járt a fejemben. Ott ahol a gyerekeim és a férjem van, vagy ott ahol a szerelmem. Nem tudtam a választ.