„Gyorsabban halad az ember, többet tud… De a vadállat csak vadállat marad, és hiába találnak ki még tökéletesebb gépeket, mögöttük csak megmarad a vadállat.” Emile Zola Állat az emberben
Már Zola is megmondta: „Az okoskodásból sosem lesz gyilkosság; gyilkos ösztön kell hozzá, hogy rávesse magát az áldozatra, éhség vagy szenvedély, hogy szétmarcangolja.” , emberben, állatban, ez bizony mindkettőben megtalálható, de nem egyforma módon.
Az ember, agyában különbözik az állattól, de attól még állat marad, csak a legokosabb állat. A vadon élő emlősök egész életükben mást sem tesznek, mint szerzik, bővítik, és védik a territóriumaikat, harcolnak a nőstényekért, elpusztítják más hímek utódait, hogy a magukét örökíthessék. Folytonosan küzdenek a jobb vadászterületekért, a zöldebb legelőkért vándorútra kelnek. Az ember a legnagyobb ellenségük, mert elveszi az élőhelyeiket, vadássza őket, és fajaikat kihalásra is ítéli. Némely állatnak sokkal nagyobb az agya, de mivel ez nem jár együtt a gondolkodás képességével, nem tudnak összefogni ellenünk, de nem is kell, mert az ember, a saját maga ellensége, bár még korlátlanul szaporodik, de a vesztére. Néha egy-egy elkeseredett elefántcsorda rommá tapossa az ember élőhelyeit, de ez minden ellenállás részükről velünk szemben.
A civilizált ember a történelme során mást se csinált, mint territóriumot szerzett, falkát, bocsánat, emberi közösségeket alapított. A nemzetek – mert mi az egy nyelvet beszélő közösségeinket így hívjuk – védték a megszerzett territóriumukat, elnézést, országaikat. A történelmünk nem más, mint a háborúink története. Az állatok harca egyszerű, lényegre törő, bosszú nélküli. A miénk manipulált, gyűlölettől szított, mert mi azzal a szuper kognitív agyunkkal gondolkodunk, és cselekszünk, ölünk, és rombolunk – miután építettünk.
Olvasom a mai hírekben, hogy a hírhedt Iszlám Állam elégetett három iraki kémet. Már nem lefejezik nyilvánosan, és világgá kürtölik megfélemlítésként, fitogtatva a hatalmukat, elevenen égetnek, mert az brutálisabb.
Csak az ember képes, azzal a fenemód kiművelt agyával arra, hogy vallási indíttatásból, vagy a más kultúrába élők ellen háborút viseljen, sőt terrorcselekményeket elkövetve öljön ártatlanokat.
Hová jut majd az emberiség, ha a Földön fogy az élhető terület, nő az elsivatagosodott országok száma, és az élhetőbb területekért megindul a háború.
Most is háború dúl nálunk, nemrég lett vége a Balkánon. Ukrajnában lőnek, pusztulnak, és menekülnek. Mindegy, hogy az orosz, vagy ukrán, eddig békében voltak, most átrendezik a határokat, mondják az ott lakók érdekei szerint, de ezt csak puskával és emberáldozattal teszi az okos EMBER.
Most úgy tűnik, vége számunkra a békésnek hitt világ, mert a nyomorúság elől menekülők áradata jön mindenfelől.
Az ember agya a legfejlettebb az élőlények között, hát úgy is kellene használnunk, okosan a saját javunkra, de ez illúzió, mert az ember végül is csak egy állat, a legokosabb állat.
4 hozzászólás
Kedves Jega! Ha valamit állandóan ismételgetünk, attól az nem lesz igazabb! A téma nagyon jó, de körülményesen, közhelyesen van megírva. A párhuzamok időnként eléggé gyerekesek."…nem tudnak összefogni ellenünk, de nem is kell…stb" "…korlátlanul szaporodik, de vesztére…" (???) DE hangsúlyozom: a téma jó, s ez nagy érdem! Üdv: én
Köszönöm Bödön az építő kritikát. Javítottam.
Kedves Ibolya!
Nagyon jól látod a dolgokat. Nekem is sokszor eszembe jutnak ilyen gondolatok. Az emberiség szaporodik, az élhető terület pedig egyre csökken a megváltozott éghajlat miatt, és ez bizony területi harchoz fog vezetni. Ez nem új keletű, csak éppen most ismét a szomszédos országban dúlnak a harcok, és ki tudja, hogyan lesz tovább…
Sok szeretettel olvastalak! Matild
Ezt az írást az ukrán háború, az Iszlám Állam szörnyűségei íratták meg velem. Olyan érzésem van mostanában, hogy szörnyű erkölcsi válságban van az emberiség, elvesznek az értékek, nincsenek tabuk, nem tiszteljük egymást, de lehet, hogy csak a tél vége okozza. Köszönöm a figyelmedet.