Rittyen Pitty utca, 17.
– Te Marika, hallottad?
– Mit, mit?
– Hát, a Borika mesélte, hogy a minap eteti a csirkéket – ahogy szokta, ugyebár – oszt hirtelen egy hatalmas madár repül keresztül az udvarán.
– Ne viccelj, miféle madár?
– Hát, én is láttam, meg a Gyuri is. Szerintünk egy sas.
– Sas?! – nevet Marika néni. – Az meg hogy a bánatba kerülne ide, ángyom?
– Hát azt én nem tudhatom ugyebár, de már többen látták. Azt is mesélik, hogy ellopott néhány csirkét.
R. P. u. 4.
– Le kell lőni! – jelenti ki határozottan Pityu bácsi.
– De hát védett madár – ellenkezik a felesége.
– Majd akkor védjed, ha elkapja a Buksit és elrepül vele a jó ég tudja hová.
R. P. u. 5.
– Tényleg el tudja vinni a kutyákat? Be kellene hozni őket a házba – mondja Mártika. Idegességében a kezét tördeli.
– Ne butáskodj már, a kutyáid olyan kövérek, még egy tehén is nyögve húzná el – nevet Sándor.
– Ez nem is igaz! – kiált fel – Teljesen normális méretűek, és…
– Kint van a kertben! – jön kifulladva Tündike.
– Ki van kint a kertben lányom?
– A sas, ott ül a kerítésen! Kint… a kertben…
Mind kirohannak a házból, hogy lássák a madarat.
– Kisebb, mint gondoltam – mondja Sándor. – És, ha jól látom megvan sérülve a szárnya.
– Honnan veszed?
– Onnan, hogy lógatja. Sérült szárnyal nem fog tudni élelmet szerezni. Erősen kétlem, hogy ez a szerencsétlen lopkodta volna el a környék állatállományát. – Egy pillanatra elgondolkodik, majd így szól, az állát vakargatva:
– Most könnyedén megfoghatnánk.
– De hát hogyan?
Sándor elmegy, majd néhány perc múlva egy hosszú zsineggel, egy ládával, egy bottal és egy virslivel megpakolva jön vissza. Elindul a kert végébe, hogy felállítsa a csapdát. Óvatosan mozog, nehogy megijessze a madarat. Igyekezete azonban felesleges, mert a szomszédok öt felől támadják, bár nem a madarat, inkább a vadászt.
– Evvel akarod elkapni, ne nevettesd ki magad jóember! – mondja egyikük.
– Jó, hogy nem lasszózod meg! – így egy másik.
– Ha-ha-ha – mondják többen is.
Sándor nemfoglakozik a hitetlenekkel, inkább felállítja a csapdát. Leteszi a virslit, rá a ládát, amit kitámaszt egy bottal. A botra előzőleg rákötötte a madzagot, amivel most elindul visszafelé. Közben rászól az emberekre, hogy maradjanak csendben.
Még néhányan nevetnek, majd mindenki néma csendben várakozik.
R. P. u. 12.
– Az én édes kis Berci kutyám! Mi lesz most velem?! – siránkozik Jolánka.
– Lehet, hogy csak elkóborolt. Estére hazatalál – nyugtatgatja Béla bácsi.
– De apus, századszor mondom, hogy láttam, ahogy elrabolta az az átok keselyű!
– Sas.
– Nem mindegy?! Megeszi az én drágaságom!
– Ugyan, semmi baj, ne sírj…
– Már, hogy ne sírnék, mikor…
– … az az átok dög úgyis mindig kiásta a veteményest – legyint Béla bácsi.
– Na de apus! Te nem is sajnálod Őt?
– Nem.
– Jaj Istenem, ne mondj ilyet, az ég szerelmére, csak ne mondj ilyet!
Beszélgetésüket kopogtatás zavarja meg, majd fél pillanat múlva a látogató már bent is van.
– Jolánkám – itthon vagytok? – szervustok – bejöhetek? – nem zavarok? – Jaj de jó kicsit leülni. – Miért sírsz drágám?
– Na én megyek, hogy nyugodtan pletykálkodhassanak.
– Hogy mi? Pletykálkodunk? Apus, ma nem vagy magadnál!
– Hallották? – vág közbe a vendég.
– Micsodát drágám? – csillan fel Jolánka szeme.
– Szabóék elkapták a sast!
– És mit kezdenek vele? – kérdezi Béla bácsi, de már nincs ott senki, aki felelne. Az asszonyok pillanatok alatt eltűnnek a szeme elől, pedig reggel még arról panaszkodtak, hogy menni is alig tudnak. Béla bácsi szépen lassan utánuk sétál.
R. P. u. 5.
– Követelem, hogy adjátok ide! Végezni kell vele, ahogy ő végzett az én egyetlen Berci kutyámmal! – kiabálja Jolánka magából kikelve.
– Dehogy adjuk! Még mit nem!
– Ez nem csak a ti ügyetek, ez mindenkit érint a környéken. Adjátok ide, hogy kitekerhessem azt az átkozott nyakát!
– Nem!
– Megjött az állatvédő! – kiálltja valaki a tömegben.
– Állatvédő?! – hörren Jolánka.
– Szép jó napot mindenkinek! – jön feléjük egy mosolygós férfi. – Na, hol az a kismadár?
– Kicsi?!
A férfi ügyes kézzel megfogja a madarat, szárnyait óvatosan a teste mellé szorítva.
– Köszönöm, hogy szóltak nekünk. Kevesen fáradoztak volna ennyit – mondja.
– Ez a madár megette a kutyámat – támad rá Jolánka.
– Azt erősen kétlem asszonyom – mosolyog rá kedvesen az állatvédő.
– Még, hogy kétli?! – sipákolja az asszony. – Saját szememmel láttam, hogy elkapta és elröpült vele – közben elmutogatja, hogy is történt az eset. Egy pár perce érkezett lány kiált közbe.
– A Berciről tetszik beszélni? Az előbb láttam a szomszéd utcában, épp a Horváthék kutyáját… khm.
– Az lehetetlen kedveském, ugyanis ez a madár megette.
– Asszonyom, a kutyája talán egér méretű?
– Nem. Miért? És hogy jön ez ide?
– Úgy, hogy ez egy egerészölyv.
Jolánka körülnéz, és rá kell jönnie, mindenki őt figyeli. Többen mosolyognak is. Így aztán csak egy kiutat lát. Megfordul és a férjére rivall:
– Látod apus, mondtam én, hogy hülyéket beszélsz! Hallod, hogy a Berci jól van – ezzel otthagyja a nevetgélő szomszédságot.
Hát ez volt az esemény, ami megrengette a Rittyen Pitty utcát és környékét.
14 hozzászólás
Szabatos mondatokkal, szépen kidolgozott prózát írtál. Érdekes, hogy ilyen "eseményeknél" az emberek néha milyen képtelenségekre gondolnak, hogy egy sas – vagy ölyv egy kutyát is fölemel és azzal röpül föl a levegőbe.
Ttszik az írásod.
Szeretettel: Kata
Igen, így van ez. Az első azt mondja elviszi a csirkét, az ötödik már a tehenét félti. 🙂
Köszönöm, hogy elolvastad!
Szeretettel: Hópihe
Ez olyan mint az a játék, súgj a társad fülébe valamit , és amire a végére ér kb 15 embernél már teljesen másról szól a történet:-)
Ezt mi sokszor eljátszottuk tréningeken, volt sikítás a nevetéstól.
A pletyiről nem is ejtek szót:-))
Szeretettel:Selanne
Ui:Nem utolsó sorban igazán tetszett az írásod!Sőt !
Igen mi is játszottuk. Még a "Keresd a gyilkost" játéknál is jobb volt. 😀
Köszönöm, hogy elolvastad. Nem utolsó sorban nagyon örülök, hogy tetszett! 😛
Szeretettel: Hópihe
Kedves Hópihe
Ez nagyon aranyos volt. Tetszett, és mosolyogva olvastam.
Szeretettel liza
Kedves Eliza!
Köszönöm, hogy elolvastad, örülök, hogy tetszett!
Szeretettel: Hópihe
Kedves Hópihe!
Ilyen a pletyka, egyre nagyobb méretűvé válik, végül a képteéenség határát súrolja. Nagyon jól megírt történet, tetszik.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Nem csak súrolja. Volt aki félve bújt ki a házából, nehogy elkapja az óriás madár. 😛
Köszönöm, hogy elolvastad, örülök, hogy tetszett!
Szeretettel: Hópihe!
Jó kis történet, élő, hiteles nyelvezettel, szépen megírva. Két részletben olvastam, mert a közepe körül kiszaladtam, és bezártam a szukáimat, csak a kanokat hagytam elöl.
Gratulálok. a.
Jó érzés, hogy van, aki levonja a tanulságot. Bár én a kanokat is félteném. 😛
Köszönöm, hogy elolvastad!
Szeretettel: Hópihe
Hihi ilyenek az emberek. A falu egyik végén ellopták a biciklidet, a másik végén már te loptál biciklit. Jól megírtad azt is ami történt, meg azt is mennyire buta sok ember.:)))
Szia Boszi!
Köszi, hogy elolvastad.
Nem buták, csak érdekesek. 😀 Tudod, imádom őket! :DDD
Kedves Hópihe!
Szuper sztorit sikerült gyúrnod az életszülte masszából!
Nekem nagyon tetszett!
Gratulálok!
Üdv.: Sanyi
Kedves Sanyi!
Köszönöm, örülök, hogy tetszett!
Üdv.: Hópihe