Az öregtölgy készülődött az újabb mesemondáshoz. Az állatok már gyülekeztek, izgatottan várták a következő mesét.
– A mai történet a barátság fontosságáról szól. Hallgassátok figyelmesen. Remélem, veletek ilyen nem fordult még elő! Kezdődjék a mese:
Rumli kutyus
Prézli és Pracli kutyus, barátok voltak. Egy nap, új osztálytársuk érkezett. Rumli kutya hamar felfordította az addig békés osztály nyugalmát. Mindig valami kópéságon törte a fejét. Óra alatt papírgalacsinokat pöckölt. A tanító bácsi hiába figyelmeztette, nem hagyott fel a csintalankodással.
– Prézli! Csináld te is! Meglátod milyen jó móka! – súgta vihogva Rumli.
Prézli is dobálni kezdett. Az egyik papírgolyó épp Pracli fejét találta el.
– Ne dobálj! – mordult Pracli Rumlira.
– Én?! – nézett rá ártatlanul. Prézli volt!
– Nahát Prézli! Azt hittem barátok vagyunk! – mondta szomorúan Pracli.
Prézli mielőtt bármit mondhatott volna, Rumli vigyorogva így szólt:
– Ne is törődj vele! Majd én leszek a barátod! Meglátod, velem nem lesz unalmas az életed!
Azzal faképnél hagyták Praclit. Másnap Prézli és Rumli egymás mellé ültek. Pracli csüggedten figyelte őket.
– Nézd! Mindjárt sír! Nyifi, nyafi, nyafika! Kicsi bőgőmasina! – csúfolta Rumli Praclit.
Praclinak nagyon fájt, hogy Prézli is kinevette. Aznap Prézli és Rumli azt a feladatot kapta a tanító bácsitól, hogy tanítás után takarítsák ki a tantermet, mert az, tele volt papírgalacsinokkal, radírdarabokkal.
Rumli azonban mit sem törődött ezzel, elszelelt, magára hagyta újdonsült barátját. Prézli így egyedül kezdett sepregetni. Az ajtóban megjelent Pracli.
– Segítsek? – kérdezte. Ketten hamarabb végeznénk!
Prézli elszégyellte magát, lehajtotta a fejét, majd halkan ezt kérdezte:
– Segítenél annak ellenére, ahogyan viselkedtem veled?
Pracli válasz helyett munkához látott. Másnap Prézli és Pracli újra egymás mellé ültek.
– Miért nem jössz inkább ide?- tudakolta Rumli. Megint huncutkodhatnánk. Kitaláltam valami egész klassz dolgot, csak neked árulom el! Na, gyere már!
– Nem Rumli. Tudod tegnap megtanultam valamit. Az igaz barátok sosem hagyják egymást cserben, támogatják, segítik a társukat, ha kell. Számíthatnak egymásra- azzal átkarolta Prézli barátját.
A mese után kis állatkölykök egymásra néztek, majd átölelte mindenki a saját barátját. Az öreg tölgy szeretettel tekintett a hazafelé induló kis állatkölykökre.
8 hozzászólás
Szia! Igen ez a tanulság! Egyébként mi is csináltunk ilyet gyerekkorunkban, csak mi köpőcsővel lődöztük egymást. A lövedék apró papírgalacsin volt, amit összerágtunk! Tetszett ez a mese is! Jöjjön a következő! Üdv: én
Szia!
Nos, nálunk is a fiúk lövöldöztek köpőcsővel. Ha meglátta a tanárunk, no, akkor volt nemulass! üdv hundido
Kedves Hundido!
Nagyon jó kis mese!
A barátságról!
Ezt biztos értékelni fogják a kicsik!
"- Nézd! Mindjárt sír! Nyifi, nyafi, nyafika! Kicsi bőgőmasina! -"
…jó!
Gratulálok"
Szeretettel sailor
Szép napot!
Kösz az élményért
Szia!
Igen, ezt már olvastam nekik, és tetszett is a csúfolódás benne. Aztán megbeszéltük a mesét, és mindenki elgondolkodott. Hatással volt rájuk. 🙂 üdv hundido
Szia hundido!
Lám csak lám, a bölcs öreg tölgy milyen bölcs mesékkel traktálja a lurkókat. 🙂
Bizony, hamar kiderül ki a jó barát.
Tetszett az öreg hölgy meséje (vagy bácsi lenne?) 🙂
Szeretettel,
Ida
Szia!
Köszönöm, hogy elolvastad. A tölgy inkább apó, de lehetne persze bölcs anyó is 🙂 Igyekszik olyanokat mesélni, amiből a lurkók talán tanulnak, de legalábbis elgondolkodnak rajta. üdv hundido
Kedves Katalin!
Nagyon aranyos történet, még egy felnőtt számára is élvezetes. A gyerekek biztosan imádni fogják!
Judit
Szia!
Örülök, ha tetszett. A gyerekeknek mikor felolvastam, tetszett. Utána beszélgettünk a barátságról. Jó volt hallgatni őket. üdv hundido