Ülök a teremben. A félhomályban kavargó Gyász lassan kinyújtja hosszú, sebekkel teli karját és belemar a szívembe. A fájdalom, ez a belülről feltörő, éles fájdalom rosszabb, mintha kést mártanának a torkomba. Lélegzetem elakad, torkom összeszorul; nem kapok levegőt. „Lélegezz!” – ordít egy belső hang. „Lélegezz!” Könnyeim kíváncsian kukkantanak ki a szempilláim között, majd leszánkáznak az arcomon. Az állam vonalánál szépen bevárják egymást, mint a kiránduló gyerekek. Végül egyetlen kövér cseppé hízva a mélybe vetik magukat.
A szónokló szavai, mint távoli visszhangok recsegnek valahonnan a messzeségből. Mint egy rossz rádió. A koszorú rózsáinak pirosa tompán, félősen ragyog ebben a fojtogató félhomályban. Pár napja érkezett meg az első fizetésem. Ezt vettem belőle. Nehéz a levegő, egyre nehezebb. Fázom, mégis jéghideg verejték folyik végig a hátamon. Kintről érkező szellő söpri ki lágyan az arcomból a hajamat. Nem játszik el a tincseimmel, mint máskor, épp csak meghúzza kicsit, hogy érezzem, élek. Én még élek. „Lélegezz!” A be-bekukucskáló őszi szellő azonban nem hoz enyhülést.
Nem érzem a virágok illatát, pedig beborítják a termet. Nem látok színeket sem, pedig a virágok szivárványként pompáznak a földön. „Búcsúzik húgod, Évi…” Felocsúdok, de csak egy pillanatra, hogy aztán újra annak a feneketlen gödörnek a mélyére zuhanhassak, ahol az előbb is voltam.
Most fel kell állni. „Lélegezz!” Mindenki engem néz. A tekintetek úgy érzem, keresztül fúrják a testemet, mint szú a haldokló fa testét. A szempárok lassan összeolvadnak, kavarognak, örvénylenek, egyik a másikba zuhan, hogy néha-néha egy-egy közülük újra felbukkanjon, és ismét belém döfjön. „Lélegezz!” Végre megérkeztünk. A fekete földbe vájt gödör éhes szájként tátog felém. Virágok. A rózsa a kedvence. A rózsa volt a kedvence.
4 hozzászólás
Kedves Phoenix!
Őszinte részvétem. Úgy írtad le fájdalmadat, hogy közben kicsordult a könnyem.
Nyugodjon békében!
Barátsággal Panka!
Fogadd őszinte részvétem, Phoenix!
Szeretettel: Eszti
Szépet írtál, sajnálom. Őszinte részvétem…
Köszönöm mindenkinek.