Arra ébredt, hogy durván rángatja valaki, s álmos, fáradt szeme előtt egy vele egykorú vörös hajú, szeplős fiút látott, aki rángatta a karját…Ébredj, ébredj!..
-Mit keresel te itt a mi istállónkban?
-Csak lefeküdtem, mert álmos voltam..
-El kell menned, mert a szüleim el fognak zavarni…
-Kérlek, kérlek, ne mondd el nekik, elmegyek…
-Rendben, akkor szedd össze magad én meg hozok neked valami ennivalót.
-Köszönöm…
A fiú elment, s a lány leszórta magáról a széna szálakat, és várta a fiút…
Nem sokára jött is és hozott neki egy szelet kenyeret, egy üveg tejet és egy darab szalonnát.
Megköszönte neki és sajnálkozva kiment újra a hidegbe. Most még jobban fázott, mint először, mert a széna melege hiányzott neki…
Ment, egyre csak ment előre sietve, hogy a sötétedés előtt elérjen valahová, ahol meghúzhatja magát.
Újra lejátszódott előtte keserves élete, s elkezdtek potyogni a könnyei…
Egy biciklis nő ment el mellette, de mikor meghallotta a sírását, leszállt a kerékpárról és megvárta a kislányt.
-Mi a baj kicsim?…Miért sírsz?…Olyan kedves megnyugtató volt a hangja, hogy rögtön bizalmába fogadta és elmondta mi történt vele.
A nő hallgatta, s közben könnyek potyogtak az ö szeméből is.
Gyere el hozzánk, bár a férjem nagyon durva ember, de legalább kicsit melegetsz és adok enni is…A kislány hálásan nézett rá és könnycseppjei csillogtak a meghatottságtól…
Ám azt mondta nem megy be a házba nem akarja, hogy a nő férjével meggyűljön a baja.
Marad az istállóban, s ott megvárja. A nő besietett a házba és egy meleg kabátot, sálat keresett a kislánynak és sajtot, kenyeret, almát készített neki. Ment volna vissza az istállóhoz, amikor megjelent a férje…
-Hová pakolsz? Ripakodott rá.
– Be szeretném takarni a lovacskát, mert nagyon hideg van ott kint, válaszolta.
-Nem kell neked semmit csinálnod, az az én dolgom, menj vissza a házba!- ordította.
A kislány meghallotta, s jobbnak látta elfutni onnan, mielőtt megtalálja.
Újra magára maradt, s a hideg szélben, reszketve futott, hogy éjszakára találjon magának szállást. A hegy felé vette útját, mert úgy hallotta ott vannak barlangok, s biztonságban lesz majd.
Kifáradva leült, hogy megegye, amit a fiú adott élelmet. Keze kék volt a hidegtől, alig tudta megfogni a kenyeret, s kinyitni a tejes üveget. Megette, majd továbbindult, hogy elérje a hegy egyik barlangját. Kicsit erősebbnek érezte magát, s nem sokára, már a hegyen járt. Sietnie kellett, mert már kezdett sötétedni. Az erdőben csend volt, csak a szél süvítése hallatszott.
Szíve hangosan dobogott, és fürkészte a hegy oldalát, hogy hol talál egy kis barlangot.
Rájött nincs senki akire számítson, csak saját magára. Lelke megtelt szomorúsággal, és a beálló sötétségben, eltűnt az erdő homályában…
Tanulság: Az emberek közönyössége, durvasága, a másik kihasználása nem tűnt el a mai világban sem. Bár akadnak segítőkész emberek, de a rájuk nehezedő lelki, családi
terror miatt nem tudnak úgy segíteni, ahogy szívük szerint szeretnének…
22 hozzászólás
A gyerekek elleni erőszak , a családi terror olyan méreteket ölt, hogy aki ezen a területen dolgozik, és harcol, ki sem látszik a temérdek ügyből.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Mélyen elítélem én is azt az embert/nőt, férfit/ aki brutalitással, erőszakossággal, a másikon átgázolva ad érvényt akaratának… remélem igazságos törvényt hoznak ennek érdekében…
Köszönöm soraid…Lyza
Kedves Lyza!
Sajnos, vannak nagyon sanyarú gyermeksorsok, lehet az családi terror miatt, vagy sok minden más miatt is, ahogyan te is megírtad ezt a szívszorító történetet.
Szeretettel
Ida
Drága Ida!
Köszönöm, hogy ezt a részt is olvastad…
Bizony igaz, sok minden befolyásolja a családok boldogságát…
Szeretettel láttalak: Lyza
Szomorú történet, bár kíváncsi lennék, hogy mikor játszódik a történet. A mai világban is mindenapos a gyermekverés, de régen ez a nevelés része volt. Kíváncsian váro, a folytatást. Szeretettel Jega Ibolya
Kedves Jega!
Igazán örülök, hogy megtiszteltél az olvasással…
Nagyon köszönöm…
Szeretettel láttalak: Lyza
Kedves Lyza!
Véleményem szerint soha, semmit sem tudunk olyan mértékben adni ahogy szeretnénk, mert a szándék és a tett közé, mindig befurakodik az élet.
Szomorú szívvel olvastam végig a történetedet, mert sajnos van valóságtartalma.
Szeretettel:
Millali
Köszönöm, kedves Millali a soraidat…
Szeretettel láttalak…Lyza
Kedves Lyza!
Szomorú történeted bizony ma is nagyon aktuális. Jó, hogy megírtad!
Szeretettel: Zagyvapart.
Köszönöm, kedves Feri, hogy itt jártál…
Szeretettel láttalak…Lyza
Kedves Lyzám!
A közöny az ami elkeserít és, hogy büntetlenül lehet gyermekeket verni.
Jó. hogy megírtad, talán lesz aki odafigyel.
Szeretettel: oroszlán
Köszönöm Szavannák Királynője, s egyet értek veled…
Puszim…Lyza
Szerintem napjainkban nem sok mindenkire lehet számítani, ez tény és való. Természetesen nem csak az általad leírt, vagy hasonló esetekben. Egoisták lettünk, ez be kell ismerni! Üdv. István
Kedves István!
Köszönöm, hogy itt voltál és végig olvastad ezt az írásom is…:)
Szeretettel láttalak: Lyza
Kedves Lyza !
Szomorú történet, nagyon szépen megírtad.
Sajnos mai világunkra is jellemző…
Szeretettel : Zsu
Puszim és ölelésem !
Köszönöm Zsu!
Sajnos így van!
Szeretettel láttalak: Lyza
Kedves Lyza!
Az utolsó sorok annyira de annyira igazak! Sajnos, de így van. Annyi példát lehetne ide most felsorolni. Az történetedben is tükrözödik. Jó, hogy a végére odaírtad a tanulságot, kiemelve.
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Nagyon köszönöm a kedves soraid…
A véleményed sokat számít nekem…Ölellek: Lyza
Szépen írtad meg, Lyza. Talán nem is a történet (bár, az is) fogott meg igazán, hanem az, ahogyan kezelted a történetet.
Gratulálok.
pipacs 🙂
Köszönöm, drága Pipacska!
Szeretettel láttalak: Lyza
Kedves Lyza!
Elolvastam az első részt is, meg ezt is. Szívszorító, szomorú történet. Megérinti az olvasóját, mert nagyon jól, érzékletesen ábrázoltad a kislány szenvedéseit, és azt, hogy minden picike reménysugár arra, hogy a sorsa – ha csak kicsi időre is – jobbra fordul, csalódásnak bizonyul.
Azt hiszem egy ilyen kicsi gyerek, egyedül egy hideg éjszakán, egy erdőben, nem sokáig marad életben.
Judit
Kedves Judit!
Örömmel tölt el, hogy ilyen véleménnyel vagy írásomról!…
Mindig is nagy tisztelőd voltam, mert igazán nagyon jókat írsz, mindenről…
Szeretettel láttalak: Lyza