A szép opál kékes víztükrű Balaton csendes, nyugodt hullámaival nyaldossa a parti köveket mintegy békülési szándékot mutatva a minapi vihar tombolása miatt. De ki emlékszik már arra? Szinte történelem az ma már. A Badacsony, a Halápi hegy, a Gulácsi hegy és a többi túlparti hegy is nyugodtan tekintenek rá a tóra. Az idő most csendes. Ritka alkalom a balatoni szélcsend. Most az van. Valahogy ilyenkor az idő elvész. Szinte állni látszik az idő máskor oly hevesen dübörgő, robogó vonata. Az árnyékok, mivel a Nap már túljutott a delelőn, lassacskán hosszabbodnak, egyre csak terebélyesednek és egyszer csak eggyé lesznek az alkonyat szürkeségével és olvadnak majd be az éjszaka sötétjébe. De addig még sok idő van hátra. Sok üdülő még azt igyekszik napozással, pihenéssel, beszélgetéssel, a bátrabbak meg a gyengén hullámzó Balatonban való úszkálással eltölteni. A tavon távolabb feltűnik néhány vitorlás. Azok fehér szárnyú ,,lepkéknek" látszanak a messzeségből. Az egész táj a béke és nyugalom szigete ebben az örökmozgó, feszültségekkel, gondokkal telt világunkban.