Ashnek rengeteg barátja volt: Rolles, Kiba, Toboe, Hige, régi kis csapata, a délről jött szürke és fehér farkasok, Léria, Luis, pár husky, az akita és Liniando. Akik ismerik, azok pedig várják, barátilag. Mivelhogy egyre inkább tört ki belőle a farkas, ezért már nem is tudta miért nem vállalja el. Társai egyre nagyobb sikert arattak folytonos győzködésekkel. De hiába, az a kutya mégis benne élt, és nem akart. Legalábbis ez neki egy ürügy volt, ugyanis már tudta, hogy nem egészében farkas. Most már nem azt mondta, hogy „Nem lehet!”, hanem azt, hogy „Kutya is vagyok.”. S ezt valamiért úgy értelmezték társai, mégis csak közelebb jutottak a benne élő farkashoz. Illetve még az is remek kifogás volt, hogy azért mégis a bátyjáról van szó.
Egyik nap Luis-tól megkérdezte, hogy hogyan hívják a vadkutyák fejedelmét.
-Tsume. Miért? – válaszolta Luis.
-Semmi, semmi. – felelte Ash.
-Semmiért meg lehet kérdezni egy nevet, hatalmas farkas?
-Mit tudsz te a farkasokról?
-Vadak, ölnek, de olykor nagyon barátságosak, és segítőkészek. Na és te a kutyákról?
-Ide tartozik?
-Te neked az apád tényleg vezér volt?
-Igen. Miért?
-Akkor talán tanultál valami fejedelmi dolgot is, nem?
-Nem látszik?
-Téged aztán megváltoztattak a gazdáim! Még a vadkutyák sem ilyenek! Tanulnod kellene Napóleontól!
-Kösz, megfogadom!
-Ezt nem mondtam komolyan. Tanulj valaki mástól!
-Sajnálom, késő. Viszlát!
-Hátat fordítasz nekem?
-Végül is, én tartozom fejedelmi családba, nem? Nekem kell először elmennem.
-No, valami mégis szorult beléd! Sok sikert!
-Kösz, de minek az?
-Ilyen szerinted egy jó vezér?
-Nem tudom, ezért nem vállalom.
-De. Tudod te, csak be akarod bizonyítani, hogy pocsék vagy! De Ash, ez nem jön be! Hiába próbálkozol itt, én átlátok rajtad! Ash, térj már magadhoz! A farkaskutyák mindenre képesek!
-Csak arra nem, hogy öljenek. És én öltem, mikor nem volt muszáj.
-Felejtsd el azt!
Ash már meg se hallgatta. Elment az erdőbe. Ott Lériával találkozott először.
-Jössz, Dem?
-Megyek, persze! – majd elmentek a falkába. Ismét vadászathoz készülődtek. Egy óriási csordát akartak megtámadni, s most először szerette volna azt Napóleon, hogy falkája jól lakjon. A fiatal Léria ismét Demet követte.
-Napóleon rájött, hogy itt vagy.
-Hogyan?
-Állítólag megérezte, és elrendelte, hogy aki lebuktat, az a helyettese lehet. És nem fog gyilkolni többet, mindig jóllakott lesz a falka.
-És el akarsz árulni?
-Dem, dehogy! De te elhiszed, hogy megérezte?
-Ő is farkaskutya. Ha én meg tudok érezni dolgokat, ő is. Elhiszem.
Beszélgetésük be is fejeződött ezzel. Elkezdődött a vadászat. Mindenki közül Ash volt a leggyorsabb, s talán ezt Napóleon tudta. Persze Léria próbált utána menni, de maradt távolság köztük. Ash utolérte Napóleont is, és ő támadta meg először az egyik növényevőt. Az próbált védekezni, de Dem szokása szerint, ügyesen a torkát harapta. Léria miután utolérte, segített neki. Napóleon tovább már nem is ment. Amit a szürkefarkas fogott, pont elég volt neki. Lehajolt, hogy ő is egyen, azonban Léria fellázadt ellene. Először Asht ez nem zavarta. Ő tovább evett. Majd észrevette, hogy figyelik őket. Felállt és körül nézett, mikor meglátott egy kutyát. Talán ők is épp azt a csordát nézték ki.
Majd Lériára is felfigyelt. Ugyan, miért nem engedi, hogy egyen Napóleon a húsból. És a farkas addig idegesítette a falkavezért, míg az egy könnyed mozdulattal végzett vele. Dem megtorpant. Megölte az egyik barátját a bátyja. Hogy tehette? És ugyanazzal a mozdulattal, amit ő használ már évek óta: átharapta a torkát. De még milyen könnyedén, és még az sem izgatja, hogy egy lányt ölt meg ebben a pillanatban.
S miközben ő így gondolkozott, már ott is termett Tsume, és neki rontott Napóleonnak. Harapta, tépte a megveszett harci kutya, de mind hiába, ez cseppet sem fájt Napóleonnak. Dem ismét elgondolkozott, hiszen ez a kutya, majdnem megölte őt, ő a vadkutyák fejedelme, s Napóleon nem érez semmit, és nem is csinál semmit, egyelőre. Miután Tsume az oldalába mart Napóleonnak, a farkas nagyon feldühödött, és úgy harcolt a kutya ellen, mintha egy darabka egérrel bánt volna. Még csak nem is a torkát célozta, hanem a gerincét. Mintha szét akarná roppantani csontjait, mint a nyúlnak. De mikor megunta a próbálkozást, hirtelen annak is a nyakának ugrott, s megölte. Még egy barátnak vége. Ez ellen meg Toboe is fellépett ellene. Hige, a legjobb barátja is ott termett azonnal mellette. Ezeknek is a halálát végig nézte Dem. Nem volt képes felfogni ezt az egészet.
Ekkor jelent meg a vadkutyák élén Liniando. Ő vette át Tsume helyét. Illetve Rolles és Kiba is feltámadt Napóleon ellen.
Elkezdődött a véres küzdelem: egy farkas ellen két farkas és több kutya. Dem úgy érezte, hogy talán ezt is Napóleon nyerné meg, ugyanis ezeknek a kutyáknak semmi esélyük. Ha olyanok lennének, mint Liniando, akkor talán lenne. Nem bírta ezt tovább, s vonyítani kezdett. Mindenki megállt hirtelen. Mindannyian felfogták miről van szó: Dem visszatért, és átveszi a helyét. Vagy marad ez a gyilkos.
-Deon másik fia visszatért! – mondta mindenki mindenkinek: farkas a farkasnak és a kutyának, kutya a kutyának és a farkasnak.
-Szóval visszajöttél, hogy átvedd a hatalmat! – mondta Demnek Napóleon.
-Talán igen! Ugyanis te megőrültél! Miután elmentem öldöklésbe kezdtél! És most megölted 4 jó barátomat! Hogy képzelted Napóleon?
-Úgy, hogy megöllek téged is! Még pedig ott, ahol Kryptot megölted! Ma, legyél ott!
-Rendben, Napóleon.
Majd távoztak. Liniando és Rolles egymás felé fordultak, s vártak. Vártak még. A farkas falka és a vadkutyák ugyanazt akarták: Dem legyen a vezér, és most nem sokára elérkezik az idő. Majd ők is megfordultak, és elindultak. Dem északra, a vadkutyák keletre, Napóleon délre, a farkasok nyugatra mentek.