Már délután két óra is elmúlt, amikor kissé fáradtan kiballagott a buszmegállóba. Az egész napja rettenetesen hajszás volt. Mintha mindenki kizárólag csakis ma szeretné az összes ügyét elintézni. Reggel 6 órakor, amikor elkezdődött a szolgálata, már a munkatársak is csak a problémáikkal várták, no aztán később meg az ügyfelek … Idegesen cigarettára gyújtott. Lassan, vontatottan teltek a percek. Az agya szüntelenül ,,kattogott". Jó lenne, hogyha végre jönne az a rohadt busz már! Muszáj a másodmunkahelyére rohannia. A kereset kevés, kell a pluszmunka a pluszjövedelmével. A gyereknek meg kellett venni a tanszereket, a tornadresszt, az iskolai étkezést befizetni, drága lakásrezsijük van. Sajnos, nem tudták elcserélni a ,,kéglit" egy kisebbre, olcsóbb bérűre, mert ahány ember csak jelentkezett az apróhirdetésükre, mindannyian visszarettentek a magas lakbértől, amit nevezhetnénk akár közös költségnek is. Mindegy mi a menyasszonynak a neve, csak a kedves ,,menyasszony" lenne olcsóbb, akkor talán könnyebben akadna ,,vőlegény" is! Meg aztán az előbb említett magas rezsi sem vonzó ma már! Az asszonynak is kéne hébe-hóba új cipő, új ruha, de miből ..? Közalkalmazotti bérből? Beosztotti bérből? Aligha! Önmagára nem is gondolhat. Jó neki a tavaly-tavaly előtti ruha, a kabát és a cipő is kibír még egy-két évet. Gyógyfürdő is kellene már mindkettőjüknek. Korábban megtehették, de ma már lassacskán ,,úri huncutsággá" lesz az is. Pedig az egészség az nem luxus! Közben szinte észrevétlen, jó negyedórai várakozás után megjön az autóbusz. Kinyílik a kocsi ajtaja. A járat tele van utasokkal. Folyik az ilyenkor ,,szokásos" morgolódás. Mindenki ideges, túlhajszolt. Siet az ügyei, dolgai iránt! Sok ember nagyon is túlfeszített. Gyors mozdulattal eldobja a félig szívott cigarettáját, majd felpréseli magát a kocsira és az első adandó alkalommal a legelső szabad helyre villámgyorsan lehuppan. Szinte rázuhan az ülésre. Legalább addig a néhány percig, ameddig elérkezik a másodállásának a színhelyére pihen egy kicsit. Utána úgy is szinte szakadatlan sebességgel megy tovább a ,,verkli". Hogy meddig és hogy meddig bírja? Ki tudja … Tényleg, ki tudja …?
2 hozzászólás
Azt gondolom valamiben szerencsés a történeted szereplője. Másodállása is van.
Sok embernek semmi nincs.
Az életvitelhez elengedhetetlen nem luxus dolgok pedig lehetnének alanyi jogon.
Álmodom? Biztosan, csak jó lenne.
Selanne
Kedves Pecás!
Tetszik a címe és történet is elég érdekes.Ismerek pár embert akiknek másodállása van.
Nem vájkálnak a jóban, de valahogy elégedettek.Talán azért mert nem teszik fel ezt a kérdést
megy tovább a ,,verkli". Hogy meddig és hogy meddig bírja? Ki tudja … Tényleg, ki tudja …?
Szerintem vannak dolgok ami már rágódásnak minősül, de megesik, hogy bizonyos dolgokban
közönyös vagyok.Ilyen az élet.Érdekes volt.
Ági