Reményülnek szívünkben az évek,
mint századok a tűnő ormokon,
úgy rohan az idő
árja! Sokszor hűvösült álmokon
keressük éjeinkben a szépet,
mert szeretünk élni, amihez köt
bennünket maga ez a földi lét.
Reményünk szálai
átszövik bensőnk minden ösztönét,
szívünket fonva át, a szenvedőt.
Mert sokszor szenved az félsze miatt,
félvén attól, mit hoz el a holnap
halványult időkön.
A szív folyton remény után kutat,
és oly sokszor az tévútra mutat!
Hisz' csalárdságának leplén remél,
jussának e rongyain, koldusult
szavak intelmein,
de lásd meg, a szív milyen elárvult,
mikor ott áll neszén a semminél.
S majd hajszolja azt egy életen át,
küzdelmén szebbet s jobbat remélve,
de mégis rabbá lett
e börtönében, – éppen csak élve, –
rázva rabságának rozsdás rácsát.
10 hozzászólás
K3edvesZoltán!
"Mert sokszor szenved az félsze miatt,
félvén attól, mit hoz el a holnap "…igen,
sokszor olyan bizonytalannak tünnek a dolgok,
hogy nem merünk lépni!
Ha megyünk a hit után,akármilyen nehézségek
közt is,elöbb utóbb célba érünk!
Szép estét:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm fárodzásodat mit értem is teszel kedves szavaiddal,
s hogy olvasod verseimet!
Üdvözlettel kívánva Neked minden jót és szépeket!
Zoltán Kaposvárról 🙂
Kedves Zoli!
Szépet írtál a szívről, bár nem igazán voltam ráhangolva, de nem bírtam kihagyni.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Köszönöm szépen, hogy olvastad versemet s
találtál benne némi értéket!
Üdvözlettel köszönve látogatásodat s fáradozásodat mit
értem is teszel kedves szavaiddal!
Zoltán Kaposvárról 🙂
Szomorú, őszinte, jó vers.
(Üdv.: Á.E.)
Kedves Emil!
Köszönöm szépen értő olvasásod s annak értékét mit
kifejezel érzelmeidben versem iránt!
Elnézést kérek a késői válaszért nem vettem észre,
hogy nem reagáltam kedves szavaidra!
Üdvözlettel köszönve látogatásodat értékelve jöttödet!
Zoltán Kaposvárról 🙂
Kedves Zoli!
Én nem tettem semmit, de lenne pár kérdésem ha ráérsz.
Reményülnek szívünkben az évek, mint századok a tűnő ormokon, Ez mit jelent, hogy reméljük azt, hogy az ember
csak a jóra meg szépre emlékszik? A szív folyton remény után kutat.Milyen remények?
Nekem ez a szó nem jellemző az életszemléletemre,de van ilyen.Szerintem én rosszul vagyok kódolva, de azért
szép ha valaki így gondolkodik. e börtönében, – éppen csak élve, – rázva rabságának rozsdás rácsát.
Miért csak éppen élve gondolom azért mert az élet "gyönyörű" de írd már le kérlek te hogy gondoltad.Köszönöm
Ági Nyíregyházáról
Kedves Ági!
Köszönöm szépen, hogy olvastad versemet, s hogy gondokodásra
késztetett e néhány sor!
Az elejét nagyon jól látod, úgy van ahogy leírtad. "A szív folyton
remény után kutat" Az ember ösztönösen vágyik a szépre s jóra
s az után kutat még tudattalan is. Pl: Szeretne egészséges lenni
s annak tudni szeretteit. Szeretne őszintén szeretni, s boldognak
lenni. Vágyik a szív szépet alkotni, örömet érezni, s adni STB!!!
Ezekért szeretne élni az ember, s nem a bánatért! S mégis szinte
mintha életének börtönében élne a gondok miatt éppen csak élve.
S mivel ez a folytonos kűzdelem szinte rabbá teszi
"rázza rabságának rozsdás rácsát" átvitten létének kudarcai miatt.
Persze van megoldás, de mert nem olyan ahogy sokan képzelik
így azt nem fogadják el milliárdok inkább rázzák a rácsot.
Üdvözlettel köszönve látogatásodat!
Zoltán Kaposvárról 🙂
Kedves Zoltán!
Köszönöm a válaszodat.Igen valóban gyakori eset amiről írsz.Bár sok esetben szerintem a merengésből meg elmélkedésből könnyen lehet rágódás.A kérdezési stílusom szerintem egy kissé durva volt.
Ezért elnézésedet kérem.
Üdv:Ági
Jaj ez jó nagyon….Micsoda eszme csere volt itt Zoltán!
Legalább szórakoztam kicsit! Remélem a kis feleséged Gabika jól van?
Sose láttam, de üdvözlöm!
A Te nagyon kedves olvasód (kivéve amikor nem)Krómer Ágnes