A Kovácsék kamasz fia kiment a reggeli postáért. Szépen köszönt a postásnak, elvette a friss lapszámot, és kezében az újsággal visszament a házba. Még nem tudta, hogy nagy tettet hajtott végre ezzel.
– Reggel meg láttam a kis Kovácsot ahogy elbeszélgetett a postás Józsival. Tudod amikor hozni szokta az újságokat! – A pár házzal odébb lakó nénike mesélte ezt egy barátnőjének, aki a boltba igyekezett.
– A Kovács gyerek valamit beszélt a postással reggel. Valami újság vagy könyv volt nála. – A boltban a pénztárosnak mondta a barátnő, miközben a pénzt számolgatta.
– A Kovácsék fia egy könyvvel a kezében beszélgetett a postással reggel.
– Miért volt nála könyv?
– Biztos a könyvtárból jött. – Ez a beszélgetés a pénztáros és az egyik vele dolgozó eladó közt zajlott le.
– A Kovács Peti meg pont összefutott a postással amikor hazahozták a könyvtárból! – Az eladó mesélte a fodrásznál.
– A Peti, tudod a Kovácsék fia! Valami drága autóval vitték ma haza a könyvtárból. A postás pont látta! – A fodrász a férjének.
– Mondtam fiam, hogy tanulj! A Peti haverod is a könyveket bújta a könyvtárban, mikor egy gazdag nő felajánlotta neki, hogy hazaviszi a kocsiján. A postás előtt buktak le! – Okította a férj a fiúkat, aki történetesen Kovács Peti osztálytársa volt.
Ő azonnal átfutott hozzájuk.
– Hogyan szedtél fel a könyvtárban egy fiatal szőke bombázót, aki ráadásul gazdag is? – rontott rá Petire az osztálytársa.
Szegénynek a reggeli újság majdnem kiesett a kezéből.