Zsuzskának városi asszony létére sem volt idegen a föld, lánykorában is gyakran dolgozott kinn a tanyákon napszámban. De ez most más volt! Ugyan csak bérlője lett ennek a darab szántónak, de tudta-érezte, most tőle függ, mi és hogy terem majd rajta. Ahogy szemügyre vette a „birtokát”, egyre jobban hitte, itt most el tud kezdeni egy új életet. Ha szegényeset is, de tisztességeset. Nem mások kénye-kedvétől függ majd a sorsa.
Estére úgy-ahogy rendbe hozták a deszkából, tengeriszárból eszkábált csőszkunyhót. Tüzet raktak kinn, amolyan pásztortüzet. Zsuzska slambucot főzött bográcsban vacsorára. A kis Lajkó elfáradt, hamar elaludt odabenn. Jóska a tüzet piszkálta, hadd világítson még egy kicsit.
-Anyukám nem fél itt?
-Mitől kisfiam?
-Hát a rossz emberektől.
-Rossz emberek a városban is vannak. Itt meg, lásd, nincs senki. A szomszéd tanya is üres, ahol a vizet húztuk a kútból. Eridj be az öcsédhez. Aludjatok.
Ő kinn üldögélt még egy jó darabig a csillagvilágos ég alatt. Felnézett, de csak a bamba hold bámult vissza rá a buta képével. Furcsa a puszta csendje. Néhány szállongó bogár repdesése a tűz körül, valami madárpittyegés a fáról. Szinte hallani a föld sóhajtását is. Megcsapta a friss szántás semmihez sem hasonlítható illata. Nem tudta megfogalmazni, hogy mi is ez, csak érezte, ez lehet az élet szaga. Meg persze a halálé is, de az még olyan messze van.
-Hónap már lehet a palánták alá kíszíteni a físzkeket – adta ki magának a parancsot. Eloltotta a tüzet, és aludni ment.
A dinnye, ha jól aládolgoznak, meg ha olyan az időjárás, hálás növény, sokat tud adni. Zsuzskának az első két évben termett is bőven. Alig győzték a parasztgazda szekerére felrakni, aki hetente kétszer is vitt be terményeket a debreceni piacra.
Egy nap az öreg paraszt ezzel a hírrel állt elő:
-Láttam az urát a Vásártíren. A fuvarosok portékáját őrzi valami kis pízír, míg azok a kocsmában iszogatnak. Azt beszílik, összeállt valami kövér kofaasszonnyal, de az meg kizavarta a házból, mert mindig ríszeg vout. Vout egy nagy szekríny a kertbe kidobva, oszt abba bújt bele aludni Lajos. De onnan is kiebrudalta az asszony, mert ott is szítta a cigarettát. A kofa meg fílt, hogy tüzet csinál, oszt leíg míg a ház is.
Zsuzska nem szólt semmit. A szerencsétlen nyomorult. Pedig másképp is élhettek volna. Nem volt buta ember, könyvei is voltak. Ha józan volt, kedves tudott lenni. Nem is volt csúnya ember. Szőke, kékszemű, akár a Jóska gyerek.
Zsuzsóka meg Lajkó már inkább az ő fajtája. Barna hajú, barna szemű mind a kettő. Eltelt az idő. Ősszel már a legkisebb is iskolába megy. Milyen jó, hogy tudott nekik venni új ruhákat. Zsuzsónak meg azt a szép piros télikabátot, amit a kirakatban látott. Őrá is került egy csinosabb szoknya, szép mintás blúz. Igaz, hogy nem új egyik sem, a zsibogóban vette, de jól állnak rajta.
A harmadik „dinnyeév” is jól indult, de rossz vége lett. A palánták megindultak, a termés is szépnek mutatkozott már, amikor rájuk jött a nagy szárazság. Félő volt, hogy kiég az összes. Aztán egyszer csak nagy felhők gyülekeztek, szinte sötét lett a puszta. A gazdák reménykedve figyelték, hátha esőt hoz a borulás. Esett is, de nem eső, hanem jég. Gyerekökölnyi égi áldás.
Zsuzska a csőszkunyhóból nézte, hogy megy tönkre a keze-munkája. Nem sírt, nem átkozódott, de nem is borult térdre. Szárazon égett a szeme, és nagy-nagy fáradtságot érzett. Hát most aztán hogyan tovább?
17 hozzászólás
Kedves Kati!
Jó a történeted, bár nehéz olvasni a – gondolom, hogy odavalló – beszéddel igyekeztél nekünk nehezebbé tenni. tudom, sok helyen beszélnek ilyen furcsa-módon. Olyan ez a rész, hogy várja a történet folytatásán. Én legalább is várom, mert ezt szeretettel olvastam:
Kata
kedves Kata!
Köszönöm, hogy elolvastad. A Hajdúságban az íző és a kettőshangzós nyelvjárás élt, sőt él még ma is az idősebbek körében. Ezt próbáltam egy kicsit érzékeltetni.
Üdv: Kati
Szia Kati! Mintha maga az élet írná! Sztem tényleg jó választás ez a sodorvonal. A vége is bejön, amikor a jég elveri a dinnyét. Csak így tovább, hajrá! Üdv: én
Szia Bödön!
Köszönöm a biztatást. Valóban az élet az alapanyag, csak bele kell "hímezni" ezt-azt.
Üdv: Kati
Szia Szilkati!
Különösen az tetszett ebbe' a részben, hogy: "Nem sírt, nem átkozódott, de nem is borult térdre. Szárazon égett a szeme, és nagy-nagy fáradtságot érzett."
Magam részéről káromkodtam volna ezerrel.
Szeretem olvasni ezt, ha szomorú is…
túlparti
Szia Túlparti!
Nem egyformán reagálunk a veszteségekre. Általában a férfiakra jellemző, hogy átadják magukat az indulataiknak, a nőkben talán mindig ott van a "hogyan tovább".
Örülök, hogy tetszik.
Üdv: Kati
Kedves Katika!
Ez a további rész is nagyon jó. Azonban ismét bajba került a szegény Zsuzska, hogy
a jég kiverte egész évi munkáját. Nagyon érdekes, jól tudsz írni, fogalmazni.
Szeretettel olvastam: Kata
Köszönöm Kata!
Szegényt valóban nem kímélte a sors.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Hát szorgalom soha nem volt elég a boldoguláshoz, szerencse is kellett hozzá…
Nem tudom, hogy a debreceni használt ruha piacot mióta hívják zsibogónak, már Zsuzsó idejében is így hívták? Ócskapiacnak mondták gyerekkoromban a használtcikk piacot.
Hangulatos, jó történet.
Judit
Kedves Judit!
Azt, látod, nem tudom, mióta nevezik zsibogónak, de a nagymamámtól én csak így hallottam mindig emlegetni.
Üdv: Kati
Kedves Katika!
Keresgettem a lapjaid közt, s látom, hogy ennek van folytatása, de a legelsőt nem
találtam. Biztos, hogy van eleje is, de lehet, más néven.
Hallottam már slambucról, de nem tudom milyen étel lehet!
Nagyon szeretem az ehhez hasonló írásokat, regényeket olvasni, amelyeken vidéken,
különböző helyeken érdekes a beszéd. Még az erdélyieknél is úgy van. Mint látom,
itt az i-betűs nyelvezet, talán azért van, mert én is az alsó osztályokat még falun tanultam Nógrád megyében, ahol más- és más a beszéd, de érdekes. Szeretem és ismerem azokat, akik a földdel
kapcsolatos munkákat végzik. általában szorgalmasak, nagyon sokat és nehéz munkát végeznek.
Eme részt is szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
A legelsőt önálló történetként akartam megírni, de mivel olyan befejezetlennek tűnt, ezért folytattam. Az első rész nincs számozva, csak így szerepel, hogy Egy régi történet. Íző és kettőshangzós nyelvjárás volt/van a Hajdúságban. Ezt szerettem volna érzékeltetni.
Szeretettel: Kati
Kedves Katika!
Keresgettem a lapjaid közt, s látom, hogy ennek van folytatása, de a legelsőt
nem találtam. Biztos, hogy van eleje is, de lehet, más néven.
Hallottam már slambucról, de nem tudom milyen étel lehet!
Nagyon szeretem az ehhez hasonló írásokat, regényeket olvasni, amelyeken
vidéken, különböző helyeken érdekes a beszéd. Még az erdélyieknél is úgy
van. Mint látom, itt az i-betűs nyelvezet, talán azért van, mert én is az alsó
osztályokat még falun tanultam Nógrád megyében, ahol más- és más a
beszéd, de érdekes. Szeretem és ismerem azokat, akik a földdel
kapcsolatos munkákat végzik. általában szorgalmasak, nagyon sokat és
nehéz munkát végeznek.
Eme részt is szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
A slambuc, alföldi nevén öreglebbencs. Régen a pusztán legeltető emberek főzték bográcsban.
Szalonna kis kockákra vágva, zsírjára sütve, aztán száraz lebbencstészta, egy kicsit pirítva, paprika, só, víz, krumpli. Kavargatni nem szabad, csak forgatni a bográccsal. Mikor minden puha, a levét elfőtte, már kész is. Nem volt egyik összetevője sem romlandó.
Szeretettel: Kati
Hogyan tovább? Újra és újra. Szegény sorban de sokszor fölvetődik…
Laca
Aki sosem volt szegény, meg sem értheti.
Kati
Kedves Ksti!
Alakul a történet, talán jobb sorsa lesz Zsuskának, remélem, megérdemelmné.
Szeretettel
Ica