Sanya: Alásszolgája Zozó!
Zozó: Alásszolgája Sanya!
Sanya: Régóta vársz?
Zozó: Nem. Pontos vagy, mint a svájci óra.
Sanya: Úgy ütök is.
Zozó: Én nem vagyok pontos, én vesszős vagyok.
Sanya: Meg sem merem kérdezni, hogy milyen vesszős?
Zozó: Mégis.
Sanya: Szőlő?
Zozó: Sportoló vagyok. Vesszőfutó.
Sanya: Régi sport.
Zozó: Hogy telt a szabadság itthon? Vagyis, otthon?
Sanya: Olyan volt, mint a női forró nadrág. Rövid, és semmi sem fért bele. Jól éreztem magam.
Zozó: És mások is?
Sanya: Remélem… illetve, remélem, hogy nem, mert mindennap fürödtem.
Zozó: Ma már az nem elég.
Sanya: De hát, szappan, sampon meg egy kis víz is.
Zozó: Desodor is kell. Vagy izzidor? Izzadás ellen.
Sanya: Nincs valami lázadás ellen?
Zozó: De van! Lazador. Amúgy, a nagybátyám éppen beteg. Ő tud adni lázat is.
Sanya: Ez lazának hangzik.
Zozó: Igen. Laza, mint a lengőcsalszeg.
Sanya: Az meg mi? Csapszeg, nem?
Zozó: De igen, csak néha elütöm a betűket. Szerencsére ilyesmiért nem ugrik a jogsi. Szóval, kötőelem.
Sanya: Nem bírom a kötöttségeket.
Zozó: Szép is a szabadság. Merre jártál a szabadság alatt?
Sanya: Nagyrészt Pécs… Volt a családban egy ballagás, oda ballagtam… volna, de beteg lettem… a magyar levegő… elszoktam már tőle.
Zozó: Akkor mégiscsak meg volt a láz-adás. Borzalmas, amikor egy időpontra esik a szabadság és a betegállomány. Én külön veszem ki őket.
Sanya: Legközelebb én is úgy csinálom. Egyébként az unokatesóm két fiának a ballagása volt. A zenesulijukban tartottak évzáró koncertet is.
Zozó: Milyen hangszeren játszanak?
Sanya: Zongorázni tanulnak, a nagyobbik most állt át hegedűre.
Zozó: Kényelmetlen lehet.
Sanya: Na de már miért volna az?
Zozó: Ugyebár, egy zongorán bőven van hely állni, de egy hegedűn?
Sanya: Nem úgy állt át, hanem, mert hogy néptáncolnak is, megtetszett neki a hangszer. A kisebbik meg dobolni akar.
Zozó: Ez szép! Gratulálok nekik innen a távolból.
Sanya: Köszönjük! Egyébként te közelebb vagy hozzájuk, mint én.
Zozó: Nálunk is van a rokonok között néhány zenész. Én is doboltam régebben.
Sanya: Művészcsalád.
Zozó: Kösz.
Sanya: Csak nehogy igazi vész legyen.
Zozó: Azért nekem annyira nem megy.
Sanya: Nem tanultam zenét, talán ezt bánom a legjobban.
Zozó: Zenét én sem. A hangszer is kölcsönbe volt.
Sanya: Dob esetében ez nem hátrány, mármint a családod szemszögéből.
Zozó: Állítólag nem játszottam rosszul, csak akkor, amikor már a felszerelés is meg volt. Előtte a levegőbe kellett kalimpálni gyakorlásképpen a dobverővel.
Sanya: Csendes lehetett.
Zozó: Igen. A csukott szemes technikát azonban már nem engedték a szüleim megtanulni. Akkoriban sem volt olcsó újra vakolni a falat.
Sanya: Bezony!
Zozó: Ezért nem játszhattam vakon, pedig állítólag a fogyatékosok jó zenészek.
Sanya: Tényleg? Lehet benne valami.
Zozó: Hogyne! Ott van például Ray Charles vagy Stevie Wonder és Pepita Ophélia.
Sanya: Pepita Ophélia nem volt fogyatékos.
Zozó: Akkor te még nem hallgattál Pepita Ophéliát.
Sanya: Mi hiányzott Pepitának?
Zozó: A tehetsége, a színes egyénisége.
Sanya: A zongorán csak fekete és fehér billentyűk vannak.
Zozó: Lehet, hogy ezért nem olyan színes a mai zene? Tuc tuc tuc…
Sanya: Ebben nincs is zongora.
Zozó: De van! Arra teszik a szintit meg az erősítőt. Továbbá a sörösdobozokat és a hamutartót. Esetenként a szólóénekest is.
Sanya: Praktikus. Lassan mennem kell dolgozni. Ma este megyek.
Zozó: Én is lassan szoktam. Nagyon lassan.
Sanya: Nehéz a munkád?
Zozó: Nem sűrűn emelgetem.
Sanya: Én is így vagyok vele: amint átadják a műszakot, mindjárt le is teszem. Tudod, ki fogja tartogatni?!
Zozó: Ez igaz. De azért jobb, mint segélyen élni.
Sanya: Igen. A munkahelyen nem tolonganak annyian. Van hely, van levegő. Ellenben a munkaügyi központokban már lassan akkora a tömeg, mint kint a Szigeten.
Zozó: Voltál a Szigeten?
Sanya: Nem. Te?
Zozó: Én sem. Akkor már értem, miért tudunk ilyen jól beszélgetni róla.
Sanya: A tévén keresztül láttam…
Zozó: Kivitted a tévét a Szigetre?
Sanya: Nem! Amúgy, akik ott voltak, azok semmire sem emlékeztek.
Zozó: Ilyen bulin én is voltam már. Jó volt a házi pálinka. Nem a részvétel a fontos, hanem a részvét. Együtt éreztem a gyá… izé… az ünneplő tömeggel.
Sanya: Volt egy műsor, ahol fiatalokat kérdeztek meg a Szigeten, hogy milyen volt, de egyik se volt olyan állapotban, hogy beszélni tudott volna. Egyikük el is dőlt.
Zozó: Látod, ezért nem adok ki pénzt. Eldőlni itthon is tudok.
Sanya: Nincs igazad, mert például síelni kint is lehet az udvaron, meg az Alpokban is.
Zozó: Egy enyhe domboldalban a legjobb. Elereszted magad, aztán síelsz jobbra is, balra is…
Sanya: Jobbra is, balra is?!
Zozó: Pontosan! Micsoda megkönnyebbülés!! Csak arra kell figyelni, hogy ne vegyenek észre.
Sanya: Te most miről beszélsz?!
Zozó: Hát a… pi-síelésről.
Sanya: Jobbra is, balra is?! Nem elég egy irányba?
Zozó: Politikailag korrekt vagyok, még ebben is… És te melyik irányba?
Sanya: Megbeszéltük, hogy politikai viccek nincsenek!!
Zozó: Az orvosi és a zsidó viccek is kihúzva.
Sanya: Cigányozni sem cigányozunk…
Zozó: Nem ám! Sőt! Védjük az állatokat is meg a zöldet.
Sanya: És a vikingeket sem bántjuk. A levelibékáról nem is beszélve.
Zozó: És nem gúnyolódunk az idegenekkel, az ufókkal sem.
Sanya: Azok is zöldek, ráadásul veszélyesek is.
Zozó: Főleg, hogy a Marson állítólag van élet.
Sanya: Itt is van, állítólag. Ott jobb volna?
Zozó: Tiszta vizük van.
Sanya: Akkor mi már előrébb tartunk a fejlődében. A tiszta víz már elavult.
Zozó: Főleg, amennyi hal él benne, és tudod, elképzeltem, azok ott benn a vízben végzik el a …
Sanya: Brrrr! És mekkora bálnák vannak! Nagy test, nagy rakás… valami.
Zozó: Legutóbb a haverommal voltunk bulizni az egyik halastó partján, délben. Bableves volt ebédre, azután bement fürödni a tóba. Este már sült halat ettünk, pedig nem is vittünk horgászfelszerelést.
Sanya: Nagyon jó ez a módszer! Az alaszkai halászok miért nem alkalmazzák?
Zozó: Alaszkában nem terem meg a bab.
Sanya: De haverok még lehetnek ott!
Zozó: Kérem, dobjon be egy újabb érmét, különben a központ bontja a vonalat.
Sanya: Már nem fér több a gépembe.
Zozó: Akkor a vonalamnak annyi. Pedig fogyóznom kellene.
Sanya: Holnap bejössz Zozókám?
9 hozzászólás
Ez egész jó lett! Ezen a szép estén sikerült mosolyt csalnotok az arcomra. Köszönöm!
Van néhány lapos poén is benne, de a többsége bejött. 🙂 Gyakrabban is chatelhetnétek… 😉 Néhány vesszőhibán kívül nem igen van említésre méltó hiba benne, ezért külön dicséret jár! Egyszóval: szép munka! (oké, tudom, hogy ez két szó volt!)
Na akkor, hogy valami egyszavast is írjak: Gratulálok! (Látjátok? Megy ez!) 😉
Üdvözlettel: Michael
Kedves Jákob!
A magam nevében köszönöm! A chat után még kicsit mindketten megkozmetikázzuk a párbeszédeket, és utána kerül ide fel. Természetesen, a hibákat és a laposabb poénokat Sanya követi el, nem én.
Üdv.:-)))
Kedves Jackob!
Én is köszönöm, és ugye mondanom sem kell, a lapos poénok Arturtól származnak… :-))
(Ezért jó, ha ketten írunk valamit, mert így lehet egymásra mutogatni.) :-))
Üdv: Sanyi
Na, jól van Sanya!
Legyen úgy, hogy te bevállalod a lapos poénokat, és én nem a vesszőhibákat, de nekem úgy is jó, ha te vállalod a vesszőhibákat és én nem a lapos poénokat.
:-)))
Én jókat szórakoztam! 😀 Köszi! Külön tetszett a hozzászólások füzére, azzal lett teljes. 😉
Artur, ha felvállalod a lapos poénokat és a vesszőhibákat, akkor legyen úgy ahogy akarod…
S.
Köszönjük Klára, hogy erre jártál, örülünk, hogy tetszett.
S. és Z.
Sándor!
Akkor egyre gondoltunk! Ezentúl az lesz, amit én akarok. Én pedig az mondom, tedd azt, amit jónak gondolsz. És ha rám hallgatsz, azt írsz, amit akarsz.
:-)))
Ööö… Bizonyára… 🙂 (Nem ért semmit)