Január 25.
Hurrá! Itt vagyok! De hol is? Nagy itt a sötétség, s a külvilág zajai is csak tompán érnek el hozzám. Ugyanakkor jólesik ez a kellemes meleg. Nicsak, mik ezek a hangok? Jó lesz odafigyelni, azt hiszem, éppen rólam folyik a szó. Hogy micsoda? Biztosan félreértettem valamit, vagy egyszerűen rosszul hallottam. Mintha anyukám azt mondta volna valakinek, nagyon reméli, hogy nem terhes, és csak késik a vérzése. Miféle vérzés? De hisz nekem nem vérzik semmim! És nem is késtem el. Éppen akkor jöttem, amikor jönnöm kellett!
Február 9.
Szörnyű csalódás ért! Mégis csak jól hallottam a múltkor… A szüleim nem akarják, hogy megszülessek. Helyesebben azt sem akarták, hogy megfoganjak. És én még azt hittem, az anyukám nagyon fog örülni nekem! Puff neki, életem első csalódása… Még mindig itt dübörög a fülemben az a mély férfihang, ahogy azt kiáltja: Nem tarthatjuk meg! Most nem! Ezt a gyereket el kell vetetni! Aztán anya sírós-szomorú hangja: Ne légy dühös, lehet, hogy tévedek, és nem is vagyok terhes. Szerencsére ezzel le is zárták a vitát. Semmi kedvem végigasszisztálni egy kiadós veszekedést. Csöndre van szükségem, hogy átgondoljam ezt a dolgot… Ezek szerint nem minden anyuka és apuka örül a gyermekének???
Február 21.
Jé, van kezem és lábam! Bár elég rövidek még, de ha kedvem szottyan, akár kalimpálhatok is velük. De minek? Úgysem osztozik senki az örömömben… Na nem, ilyen könnyen nem adhatom fel! Kell, hogy legyen valami megoldás! Talán ha anyukám nem beszélt volna rólam az apukámnak… ha meglepetésnek tartogatott volna! Azt hiszem, megvan! Mi lenne, ha úgy tennék, mintha nem léteznék? Vérzés kell nekik? Hát akkor megkapják! Addig ficánkolok idebent, amíg előcsalogatok pár csepp vért anyukám hasából…
Február 25.
Hála Istennek, a tervem bevált! Sikerült megtévesztenem őket, és ezzel nyertem egy kis időt… Még szerencse, hogy anyukám nem érzi, ahogy mocorgok, különben lebuktam volna. Most ellesznek egy pár hétig abban a hitben, hogy én nem is létezem. Addig meg kitalálok valami okosságot!
Március 10.
Hurrá, már van arcom is! Egyre jobban foglalkoztat a kérdés, hogy vajon kire hasonlítok? Apukámra vagy anyukámra? Bár ha jobban belegondolok, ez most teljesen mindegy… Ha nem kellek nekik, minden mindegy… De én akkor is szeretem őket, és kész! Megpróbálok észrevétlen maradni, hogy lássák, milyen jó gyerek vagyok. Hátha akkor meggondolják magukat! Ugye egyszer fognak szeretni engem???
Március 25.
Juj, mi ez a csípős? Ezt azért nem kellett volna, anyu! Ja, bocs, te nem tehetsz semmiről, hiszen azt sem tudod, hogy itt lapulok a pocakodban. Vajon mikor derül ki a turpisságom? Anyukám megint valami vérzésről beszél apukámnak, aminek meg kellene jönnie. Miért, talán elment valahová? De odáig vannak érte! Ahelyett, hogy velem foglalkoznának, nekem örülnének! Én nem mentem sehová, sőt, nagyon is itt vagyok!
Április 14.
Na végre! Nem kell tovább rejtőzködnöm. Anyukámnak már kétsége sem lehet a létezésem felöl, mivel orvos is megállapította, hogy ott vagyok a hasában. Arra számítottam, hogy dühös lesz rám, amiért ilyen sokáig elbújtam előle, de nem! Egyáltalán nem haragszik, ezt értésemre is adta egy gyengéd pocaksimogatással. Csak most kicsit gondterhelt szegény, mert nem tudja, hogyan fogadja a hírt az apukám. Ez nekem magas… Mi kifogása lehetne ellenem? Elvégre az ő gyereke is vagyok! Különben is, ez a felnőttekre tartozik, intézzék el egymás között! Én inkább szunyálok egy nagyot!
Április 25.
Megint igazam lett! Apukám éppolyan boldog, mint anyukám. Bevallotta, hogy valójában már régóta szeretett volna babát (ez vagyok én!), csak eddig a szűkös anyagiak miatt halogatta a dolgot. Fogalmam sincs, miről beszél… Tény, hogy idebent is elég szűkös, mégsem panaszkodom. Legfeljebb helyezkedem egy kicsit. Nicsak? Ezt már anyukám is megérezte, mert egyből a hasához nyúlt! Jé, mintha még egy kéz tapadna rá kívülről, egy erősebb, nagyobb… Anyu, apu! Itt vagyok, halljátok? Na még egy rúgás, biztos, ami biztos. Ebből már tudhatják, hogy eszem ágában sincs meggondolni magam. Pár hónap múlva igenis meg fogok születni!
15 hozzászólás
Gratulálok!
Tetszett.
Jupiter
Kedves Jupiter!
Örülök, hogy olvastál és főleg, hogy tetszett is:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Annak örülök, hogy hepyend lett a vége, mert már kezdtem aggódni. Nagyon jó ötletes írás. gratulálok!
Barátsággal Panka!
Szia Borostyán!
Nagyon aranyos ez a történet. Nagyon tetszett.
Annak lusta vagyok utána nézni, hogy a baba fejlődése megfelel-e a dátumoknak, de gondolom azért írtál dátumokat, mert te ennek utána néztél. Nem csak aranyos, de nagyon jellemző is ez a történet. A betegségre, terhességre nincsen "jó" időpont.
Judit
Kedves Borostyán!
Kezdetben kissé gombóccá formálódott a gyomron, de aztán avégén szépen kiengedett és szinte együtt mosolyogtam a szülőkkel és a picurkával! De tudod, jó, hogy ezt megírtad! Aktuális lehet sok helyütt!
Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdv.:
hamupipő
Kedves Borostyán!
Ez nagyon aranyos; tetszett az a gondolat, hogy a baba "elbújik", hogy ne vegyék észre 🙂 Csak egyetlen "baj" van az írásoddal… az ember lánya, miután elolvassa, elkezd vágyni újra erre az imádott állapotra… három gyerek után is ugyebár :)))
Üdv: barackvirág
Nagyon jó, tetszik!
Szeretettel: Rozália
Kedves Panka!
Az a helyzet, hogy az első változat, az Egy embrió naplójából, szomorúan végződik. Egy barátnőm kérésére írtam meg a vidámabb verziót:) )Örülök, hogy tetszett:)
Üdv: Borostyán
Kedves Judit!
Ahogy Pankának is írtam, ez már egy második változat. Az eredetinél utánanéztem a baba fejlődésének (épp azért a címben "embrió"-t használtam, mert akkor még csak nem is magzatról beszélünk). Nem tagadom, abortuszellenes vagyok, azért ragadtam már többször tollat, hogy másokat is megpróbáljak visszatartani tőle… Köszönöm, hogy olvastál!
Üdv: Borostyán
Kedves Hamupipő!
Ezek szerint nem olvastad az Egy embrió naplójából című írásomat (még tavaly tettem fel). Az Istenért, most már el ne olvasd!!! Maradjon csak meg emlékezetedben ez a derűs, jó végkifejletű történet:)))
Üdv: Borostyán
Kedves Barackvirág!
Hát valahogy így lett nekem négy gyermekem:))) Ma már nem vállalnék egy újabbat, különben is lehet, hogy csak olvasás közben "jön meg az étvágy", írás közben nem:)))
Üdv: Borostyán
Kedves Rozália!
Örülök, hogy tetszik, és sokat jelent számomra, hogy rendszeresen olvasol:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Ez az írásod is nagyon kedvesre sikerült! Elolvastam az "előzményét" is, de ez – a pozitív befejezés miatt – sokkal jobban tetszett. Szívből tudok örülni minden újszülöttnek. Lehet, hogy azért, mert én még élveztem is a terhességeimet ?
Szép napot kívánok Zsuzsi
Kedves Zsuzsi!
Egy barátnőm kérésére íródott meg ez a pozitív változat. Örülök, hogy neked is tetszik:) Azért bízom benne, hogy ebből van a több…
Üdv: Borostyán
Nagyon jó ötlet az embrió szemével nézni a világot :), tetszett a megvalósítás is.
szeretettel: Delory