A kihűlt kandalló padlójára apró pihe–porként szitál a kéményből lehulló, tavalyról örökül maradt korom. Margit néni ismét a seprű után nyúl és a mai napon kitudja hányadszor is lapátra söpri, majd lassú mozdulatokkal a kukába rázza a rakoncátlan szemcséket, majd mélyről jövő sóhajtással vissza állítja a sarokba. Nem jól van ez így csóválgatja a fejét. Valami drámai némaság honol az amúgy is gyakran csendes otthon levegőjén. A terített asztal fölé hajol és a megszokott rítussal meggyújtja az odakészített gyertyát. Most is, mint mindig az asztalfőre ül, hisz évek óta így van ez, mert Ő az egyetlen lakója ennek a vén, nádtetős kis háznak, mióta gyermekei szétszéledtek a nagyvilág forgatagában. Ölében összefont kezében olvasót morzsolgatva belekezd az imába, hisz minden évben így szokta Karácsony estéjén. Hol a gyertya lángjába, hol a kandalló melegébe bámulva. Az az bámult volna, ha a kandallóban apró lángnyelvecskék táncoltak volna, de nem így volt…
Az idei Ünnep nagyon más. A változás szele már egy ideje a levegőben keringett. Sok furcsa, szokatlan dolog történt. Nem jött el az Ősz és nem hullottak le a levelek, nem keltek útra a költöző madarak és egyetlen egy árva hópihe sem szállingózott. Jó-néhány évet megélt már és mindig mindennek meg volt a maga rendje, ideje. 2020. Decemberére azonban felfordult fenekestől a világ. Sem az emberek, sem az időjárás nem emlékezett a régi idők Ünnepére.
A gyertya lángja nagyot pislogva végleg kialudt, de Margit néni észre sem vette, csak bámulta a hideg kandalló kövére szemtelenül lepergő korom-szemeket. Komótosan felállt és ismét felsöpörte a hívatlan vendégeket, majd az ablakhoz lépve belenézett a lenyugodni készülő Nap vörös fényébe. Ismét csak a fejét csóválta. Micsoda rendellenesség! A fákon zöldellő leveleket borzolt a szél, még a langy esti levegőt néhány fecske szelte át vacsorát gyűjtögetve. Ráncos, megkérgesedett kezével elmorzsolta az arcán legördülő könnycseppeket, majd visszatopogott az asztalhoz. Végig hordozta tekintetét a díszes terítéken és az ünnepi étkek, sütemények során. Bár évek óta magányosan ünnepelte a szeretet ünnepét, mindig megadta a kijáró tiszteletet.
Borús hangulata egyre csak fokozódott az est beköszöntével. Már rég pattogó tűznek kellene táncolni a kanadallóban és a feldíszített Karácsonyfán pedig, fényfüzérnek kellene világítani. Pedig most csak nehéz félhomály ül a szoba langyos levegőjén. A nyitott ablakon át beszűrődő esti madár dal groteszkül megül a sarokban sötéten megbújó fenyő ágain. Hiába a mézeskalács illat, hiába az ima, sőt teljesen hiába áll a feldíszített fa, nincs Karácsony! Illetve a naptár szerint van, de a természet minden rezdülésével meghazudtolja ezt! Félelem futott át az idős néni lelkén. Egy szívet szorító békétlenség. Tudta, ez nincs rendjén, nagyon nincs rendjén. Még egyszer összesöpörte a korom-pihéket és az ablakot nyitva hagyva bebújt a nyári-takarója alá, anélkül, hogy felkapcsolta volna akár egy percre is a Karácsonyfa fényeit.
18 hozzászólás
Kedves Tünde!
Jó kis írás! A természet fizikája változhat, de az emberek lelke a szeretetre vágyás az bizony sosem fog megváltozni! Ezt éreztem ki a sorokból.
Boldog Karácsonyt!
szeretettel-panka
Drága Pankám!
Nagyon is jól érzed! Sajnos ma is ünnepelnek magányosan emberek, bár a hó esett…
Köszönöm a látogatásod!
Áldott Ünnepet kívánok! 🙂
Szeretettel ölellek: Tünde
Kívánok Áldott, békés ünnepet sok szeretettel. Szép az írásod Tünde!
Marietta
Köszönöm drága Marietta!
Szent-este, mikor kigyúlnak a fények, kicsit ott leszek melletted, bár csak gondolatban…
Szeretettel ölelek: Tünde
Kedves zuzmara!
Nagyon aktuális írás!
2020…
S
Sok sok ´utalást´lehet olvasni ehhez!
Senki nem tudja ´méreteit´ennek a folyamatnak
pontosan kiszámítani,´elörelátni´…de a´folyamat´
megállíthatatalan…
ha nem történnek ´igazi´ …
törekvések…mindannyian vesztesek leszünk!
Sok szeretettel gratulálok!
C
Sok szeretettel gratulálok!
Csoadaszép ünnepeket!
Szeretettel:sailor
Drága sailor!
Köszönöm az olvasást és a véleményed!
Sajnos a gyanúm az, hogy már nem sokat lehet tenni. Elindult egy folyamat és már hiába fejeznénk be a káros tevékenységünket, mi emberek, megállíthatatlan…
Bár azt hiszem a Föld-történetben járatos vagy és jól tudod, melyik fázisnál tartunk és hová jutunk!
NAMASTE!!!
Szeretettel láttalak: Tünde
Drága ZUZMARA1
´Melyik fázisnál tartunk´…?
kérdezed…
elég ha idézlek:"Tudta,ez nincs rendjén,nagyon nincs rendjén"…
Szép Karácsonyt!
NAMASTE!!!
S szeretettel:sailor
Drága SAILOR!
Igen, nagyon sok minden nincs rendjén…
…de, mint említettem Te erről sokkal többet tudsz!
NAMASTE!
Szeretettel látlak mindig!
Tünde
Ez bizony érdekes megközelítése a globális felmelegedésnek, ötletes.
Delory
Kedves Delory!
Én lennék a legboldogabb, ha ötletes lenne, de pont a természet adta az ötletet a meleg Ősszel! Köszönöm az olvasást!
Szeretettel: Tünde
Drága Tünde!
Kár, hogy a globális felmelegedés jó-néhány emberi lélekre abszolút nincs hatással. Nem a minket ölelő természetnek kellene felmelegedni, hanem a szívünknek.
Tetszett az írásod.
Boldog Karácsonyt.
Szeretettel:
Millali
Hát igen kedves Millali!
Talán azért is vágyunk a régi Karácsonyok után, mert akkor nem az ajándék volt a nagy, hanem a szeretet, ami körül vett minket…
Szeretettel ölellek: Tünde
A karácsony a szeretet ünnepe kell maradjon, ez a lényeg! Csak annak furcsa egy ilyen karácsony, aki hozzá van szokva az évszakokhoz. Az örök nyár birodalmában pl. az ilyesmi nem feltűnő. Üdv. István
Kedves István!
Valóban s szeretet Ünnepe lenne a Karácsony, ha nem lenne annyi magányos ember…
Köszönöm az olvasást!
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves Tünde!
Írásod olvasása közben, úgy éreztem, mintha a mi jövőnket vetítenéd előre, s itt nem csak a globális felmelegedésre gondolok, hanem az elmagányosodásra, akiknek a gyerekei valahol a távolban… Nagyon-nagyon megható…
Kívánok Neked, meghitt, szép karácsonyi ünnepeket!
Szeretettel
Ida
Drága Ida!
Köszönöm, hogy érted és érzed írásom lényegét!!!
Áldott Ünnepet kívánok!
Szeretettel: Tünde