Szociológus-hallgató vagy? Esetleg pár év múlva "szocmuki" (vagyis szociális munkás) leszel?
Hivatásodat komolyan véve, szeretnéd már most feltérképezni a leszakadó társadalmi rétegek életmódját és lehetőségeit? Akkor van számodra egy pompás ajánlatom!
Utazz BMV-vel! Pontosabban busszal, metróval de leginkább villamossal: a huszonnégyest javaslom; szállj fel a Keletinél, és utazz vele legalább az Orczy térig! Érdekes dolgokat tapasztalhatsz, ha nyitva tartod szemedet-füledet.
Ismételd ezt különböző napszakokban! Mondjuk, először déltájban. Ilyenkor van műszakváltás a vonattakarítóknál. A huszonnégyes megtelik kopott, zöld overálokkal, meg átható hypo-, és verejtékszaggal.
Arcok. Fiatalok, barnák, villogó szeműek. Idősebbek, elnyűttek. Bágyadtak, élénkek. Alkoholtól felpuffadtak. Széteső vonások.
Ha csendben ülsz és figyelsz, még a beszédüket is hallhatod.
– Hé, te nem a Mánci lyánya vagy?
A megszólított húsz év körüli, szép roma lány. Hosszú fekete haj, tűzszemek.
– Dehonnem! Nédd, a Rozi néni!
A dagadt lábú, testes cigányasszony a lányra mosolyog.
– Nem tanákoztunk, mióta elkőtöztetek. Asztán milyen az új kéró a József uccába?
A lány fintorog, legyint.
– Há' gagyi szükséglakás! Szar. Huszonkét négyzetméteres.
– Hányan váttok benne?
– Nyócan.
Értőn bólogatnak mindketten. Aztán az öregasszony szólal meg:
– Mi ván a Mánciva' ?
– Otthon dekkol. Leszázalékóták. A szivivel.
– És az apád?
– Hajaj, októberbe' szábádul. Lesz bálhé. Azányu aszonta, be nem engedi a kéróba!
– Jó' teszi. Ivott, mint az állat. Inni fog mindig.
Újra az az egyetértő, sokat tudó pillantás. Az öregebbik tovább faggatózik:
– Vót neked válámi élettársad is, nem?
– Aha, a Jóska. De má' nem vele élek. Benn ván Tökölön.
– A sitten?
– Ott, hát. A kábitószer miátt.
– Hát a gyereketek?
– A Nórbika. Most elsős. De van ám másik is. A kislyány. A Klementína.
– Az meg kitő'?
– Hát a mostáni élettársamtú', a Gézátú'. De az is előzetesbe' van. Megyek hozzá hónap a Márkóba'.
– Asztán miér'?
– Fegyveres rablásér.
Elhallgat a két örök várakozó, az öreg meg a fiatal.
– És a nagybátyád? Tudod, a Guszti!
– Az is a Márkóba' van. A Gézáva'. Együtt csinyáták a bálhét.
A villamos nekilódul, nehézkesen kanyarodik ki a Fiumei útra. Csikorgása-nyikorgása, az ajtónyitás kemény csattogása elnyomja a beszélgetés hangjait. Mindegy, egy idő múlva nem is tudod követni, ki kicsoda.
A legfontosabb kérdést már úgyis feltetted magadban: És ki maradt otthon?
2007 februárja
4 hozzászólás
Hát ez akkora! 😀
Ha én egy HÉV-es utazásomat írnám le, nagyon hosszú lenne… De vicces is! 😀
Üdv, Kini.
Naggggyon jó, és a címe-zárzsava még inkább jóvá teszi!
Hanga
Bátran nyúltál ehhez a manapság “kényes” témához,… a leszakadó társadalmi réteg életéből egy ízes cseppet adtál. Az utolsó kérdés valóban a párbeszédből következik.
Megint jó és érdemes volt olvasni !
üdv:Roni
🙂
Eszméletlenül jó ez az írás is!!!