Kényelmes tempóban róttam az utat. Napszemüvegem lencséin keresztül a napfény sokkal tűrhetőbbnek tűnt, nem bántotta annyira a szememet. Kék ég, sugárzóan meleg fény… Kora délután volt. Autómmal hazafelé hajtottam. Megvettem mindent a listáról, csak azt nem értettem, Kicsim miért rajzolt a cetli aljára egy nagy kérdőjelet és mellé egy piros szívecskét? Mire utalt ezzel?
Cigaretta után nyúltam. Felpattintottam az öngyújtóm tetejét, de egyből vissza is csuktam. Orrom hegyére húztam a napszemüveget.
Az út szélén egy fiatal suhanc tűnt fel, aki úgy lépdelt, mintha nem is a földön járna. Amikor meghallotta a gépjárművem közeledtét, hátrafordult, magabiztosan dobta ki a hüvelykujját, tájékoztatván engem, hogy ingyen fuvart szeretne. Másik kezében egy szál sárga rózsát szorongatott. Közben folyamatosan vigyorgott…
Ezt meg mi lelte? – kérdeztem félhangosan. – Minek örülsz úgy, hülye gyerek?
Lassítottam, kifejezvén a szándékomat, miszerint hajlandó lennék elvinni őt. Kitettem az irányjelzőt, mellé értem, lehúzódtam.
Leengedtem a túloldali elektromos ablakot:
– Merre tartasz?
– Megyek a csajomhoz! Itt lakik a következő kisvárosban!
– Minek az a kóró? Névnapja van, vagy csak a leendő anyósodnak akarsz vele nyalni, mert a lányát húzgálod?
– Egyáltalán nem! Valentin-nap van, és mi nagyon szeretjük egymást! Vettem neki ajándékot. Apróságok…
Valentin-nap. A kurva életbe! Már leesett Kicsim titkos üzenete a bevásárló lista alján. Tavaly is kiverte a hisztit, mert nem kapott tőlem semmit. Azt vágta a fejemhez, hogy nem dolgozom eleget a kettőnk kapcsolatán.
Nincs kedvem megint ehhez a közjátékhoz. Majd kitalálok valamit.
– Azért nem maradt pénzed buszra, mert virággal halmozod el a barátnődet. Bonbont vettél neki? Nehogy sírjon a szája. Megsértődik, aztán meg bekövetkezik a szexmentes időszak. No kufirc.
– Dehogy! Ő nem olyan! Nézd, itt a tuti! – és elővesz egy kis dobozkát a kabátja belső zsebéből.
(Ne már! Még egy húgyagyú lúzer, aki csak eme, nyállal bélelt, szívecskékkel telepasszírozott napon képes megkérni a nője kezét?)
Felnyitja a dobozka tetejét, átszellemült arccal nyitja fel, és arcán azzal a letörölhetetlen vigyorral nyújtja felém:
– Szép, ugye?
Tőlem vár megerősítést? Belekukkantok, de csak futólag. Közömbösen nyilvánulok meg:
– Csodás! Ha megkérnéd a kezem, nem mondanék nemet. Előtte azért vigyél el vacsizni!
– Komolyan kérdem!
A gyűrű kerek – aranyból lehet -, picike kis kővel a közepén. Az legalább kék, nem piros, és nem fordul fel tőle a gyomrom.
Ma minden piros, és csokis, és… pezsgős, meg mécsesek a fürdőben, rózsaszirmokkal borított padló a zuhanyzóig, amiben már terjeng a forró gőz!
Kifejezem az őszinte csodálatom:
– Az. Gyönyörű, és totál romantikus. Helyben, visítva fog elélvezni. Mennyit költöttél erre a vacakra?
– Sokat! Nem számít, ha gyalogolnom kell! Alig egy óra, és már nála is vagyok. Elviszel?
– Ha van kedved…
– Nincs véletlenül egy cigid?
(Ezt a csövest! A ringyójának veszi a gazt és a fuxot, képes gyalogolni, cigit tarhálni, csak hogy spórolhasson. Szerelem… kibaszott nagy teher lehet.)
– Akad. De a kocsiban nem bagózom. Úgyis brunyálnom kell, közben elszívhatunk egyet.
– Oké! Addig berakhatom a virágot a hátsó ülésre?
– Persze! Tedd vízbe! Találsz ott vázát is. – mondom neki, miközben előhalászom a gyíkot, és nyomatom a sárgát az útszéli árokba.
– Nekem is kell! De én azért egy picit beljebb megyek. – közli velem, majd átugorja az árkot, és ugyanúgy, szerelmesen szökellve tűnik el a bokrok sűrűjében.
Dolgom végeztével, megnyugodva, megenyhülten gyújtok meg egy cigarettát: megoldódni látszik a problémám.
Behajolok a kocsiajtó ablakán, lecsapom a kesztyűtartót, kiveszem a konyhakést. A hátam mögé rejtem. A srác után indulok…
Sid Clever