Nemrég olvastam az egyik ingyenes napilapunkban egy érdekes írást, amelyben a szerző azt említi, hogy a család ha összefog, akkor nagyon sokat tehet az egyén boldogulásáért, természetesen amennyiben az egyén is hajlandó alkalmazkodni a családjához és végső soron a gazdasági termelő munka, amely a családi összjövedelem törvényes és erkölcsi alapja is jobban megy, ezáltal növelve az egyén, a család és végtére is az az egész ország, a társadalmunk jövedelmét. Ez így leírva nagyon szép, de ez több gondolatot is megfogalmazott, felvetett bennem. Vegyük sorra: manapság egyre több ember nem azért nem dolgozik, mert nem akar, hanem mert munkanélküli A segély csak egy ideig jár, majd a jövedelempótlót sem adják a végtelenségig! Egy idő után az illető, ahogy hivatalosan mondják, kikerül az ellátottak köréből. Ha fiatalabb a törvényben meghatározott időnél, még előnyugdíjba sem mehet, tehát jövedelem nélkülivé lesz. Sőt Felnevelődnek olyan nemzedékek, ahol az utódok a családokban csak azt látják, hogy senki sem dolgozik, mert nincs munkája! Hellyel-közzel akadnak olyan családok is, akik a saját gyermekeik után járó családi pótlékokból, vagy gyermekgondozási és egyéb segélyekbőli élnek! Vajon hová vezet, hová vezethet mindez? Könnyen meglehet, hogy esetleg a megélhetési bűnözéshez. Ráadásul az embernek lelki tartást ad, hogyha van életcélt adó, biztos, megbízható munkája és ezzel kapcsolatos feladatai, valamint fejlődési lehetősége és alkalma. A másik eset szerintem az, amikor az illető semmilyen hajnaldóságot sem mutat arra, hogy dolgozzon, bár talán lenne munkalehetősége, de ,,rájátszik" arra, hogy esetleg olyan országrészen él, ahol igen magas a munkanélküliség és így válik bűnözővé! Ráadásul nem is hajlandó pótolni az iskolázottsági hiányosságait sem! Ilyen családok is alakulhatnak, sőt, el tudom képzelni, hogy vannak is! A családi összefogás valóban rendkívül sok jónak is a táptalaja, de ugyanakkor lehet rossznak is! A társadalom alapegysége a család, de a családot emberek alkotják! Tehát az nagyon hasznos, ha a családi összefogás úgy érvényesül, hogy az nem a környezet, a lakókörnyezet, a lakóhely, más család, más családok, más emberek ellen irányul! Sőt! Még tovább megyek,lényeges az, hogy a gondok ellen kell, kellhet az, hogy több család is a fenti célokért egymással összefogjon és egymáson segítsen! Szerintem ekkor már őszinte barátságokról beszélhetünk és a barátok egymáson szintén önzetlenül, mindég segítenek! Természetesen a családok és a barátok esetében is kivétel nélkül fontos a közös, jó cél és az azért való küzdelem, egymás segítése a közös, pozitív cél elérése érdekében!
3 hozzászólás
Mit mondjak? Írjak?
Tényleg kistanulmány. Nagyon kicsi. Véleményem, hogy kidolgozatlan is. Teszel fel kérdéseket, de nem fejted ki a válaszokat. Az nem is volna baj, hiszen az olvasó is gondolkodjon. No, de ennyire azért ne hagyjuk magára.
Elindítasz gondolatokat, de nem tudjuk meg a véleményedet a dologról. Összefésületlen, és olyan helyeken váltasz témát, ahol még volna mit tovább szőni. Mindez csak az én véleményem.
Pecás ez esszé nem tanulmány, bár ez nem gond. Nagyon sok témát felvetsz, de a terjedelembe ennek csak kis hányada fér be. Inkább több kisesszében lehetett volna mindegyiket kidolgozni, és jobban kifejthetted volna a gondolataidat.
Köszönöm a tanulságos és őszinte, segítő szándékú véleményeteket, kedves író- és gondolkodó társaim!
Baráti szeretettelés tisztelettel:
Pecás