Megcsörrent a telefon, és Lehúzós Feri jelentkezett.
Készülhettek, skacok. A majlai meddőhányó bedőlt.
Hetek óta nem akadt egy igazán jó katasztrófa, és a skacok, Borközi Ákos és Borközi Álmos határozottan unatkoztak. Persze, az első a pénz, de majdnem ennyire fontos az adrenalin. Nem lehet elviselni, ha sokáig nem történik semmi. Mondják, hogy vannak nyugodtabb természetű emberek: minden nap ugyanakkor ébrednek, mint a vekker, eszik, amit hoz a régi cekker, márkás helyett jó az olcsó szvetter, egész nap elvannak a mocskos irodában – mert a csilivili a főnöké, aki viszont nem szokott bejárni, még mit nem, arra neki nincs ideje. Elolvassák a bulvárt, megbeszélik a meccset, ha volt, ha nem – az elmaradt meccsekről lehet a legtöbbet dumálni. Szóval, vannak ilyen boldog mintaképek, csupa kamu, mint a bulvárban a képek; a szöveg csak annyival jobb, hogy azt kevesebben olvassák el. Megviseli az amúgy is kizsigerelt szürkeállományt.
Lehúzós meg a Borközi testvérek a katasztrófákból élnek, és kopogjuk le, kopp-kopp, nem is rosszul. Van a villájukban egy aprócska iroda, igazából lovagterem, a falak mentén páncélos vitézek álldogálnak, és középkori sodronyingekből készült a függöny. Hiába, ez a hobbijuk, a misztikus középkor. A bárszekrényt kandallónak álcázták, a kandallót bárszekrénynek. Vicces, mi? Lehúzós halálra röhögi magát, amikor az égő fahasábok közül előveszi a viszkit, vagy füstölni kezd a bárszekrény, és a kedves vendég megrémül. Persze, kevés a kedves vendég, mert irigy világban élünk, mindenki azt firtatja, honnan ez a birtok, tizenkét saroktoronyra miből telik? Miből, miből, pénzt csak onnan lehet elvenni, ahol van. Magára vessen, aki nem veszi el.
Mi egyébként nagyon szerényen élünk. Tegnap például csak brokkolikrémleves volt tönkölybúza főzelékkel, mert nagyon fontos az egészséges táplálkozás. Nem fogjátok elhinni, de a skacok tényleg megkóstolták, aztán persze kiköpték sugárban, és az egész ment a retyezátra. Úgy elment a kedvük az egészségtől, hogy pizzát se rendeltek. Egy falatot sem ettünk egész nap, csak Pékné módra egy-egy csülköt.
Derék asszony a Pékné, be kellene aranyozni azt a csülöksütő kezét!
Most azonban nem érünk rá, mert bedőlt a hányó.
Hol a fenében van az a Majla? – kérdezte Ákos.
Nem mindegy az neked? Inkább írjad, 85. számú típusszöveg:
„A tegnap hajnali (reggeli, déli, esti, később majd pontosítjuk) órákban iszonyú katasztrófa történt a Dunán (Tisztán, Ördögárkon, Szilas patakon) túli, idillikus kis faluban, Majlán. Az évek (évtizedek, évezredek) óta kökénybokrokkal álcázott meddőhányó megcsúszott, és a rettenetes fekete por elöntötte a falut. Az aberfani (rhodéziai, stb.) omlás óta nem volt ilyen nagy szerencsétlenség. A kár mértéke egyelőre fel sem becsülhető. (Ide azért még be kéne szúrni valamit, különben az emberek nem értik meg, hogy a helyzet mennyire komoly.) A mentéshez sürgősen szükség van önjáró traktorokra, ásólábú villafelvetőre, pozdorjaragasztóra. Majla várja az önkéntes segítőket és az adományokat. A számla száma…”
Mindig volt néhány új számlaszám, mert az ördög nem alszik. Bármikor kiderülhet, hogy Pistikének olyan különleges betegsége van, amit csak a boldog emlékezetű Mir űrállomáson lehet meggyógyítani; gyorsan dobjuk össze azt a lepse százmilliót, jó emberek, mert a magyar egészségügy már jóval a meddőhányó előtt bedőlt. És Pistike szenved. Mi az, hogy miben? Ilyenek ezek a mai emberek, kérdezősködnek, ahelyett, hogy szednék elő a bugyellárist.
Na jó, van énnekem egy kis unokaöcsém, majd addig fotosoppoljuk a képét, amíg elég sápadt és sovány lesz, nem ismer rá az öreganyja sem. Ez kellett? Nesztek, ez itt a Pistika. Messziről látszik, hogy milyen beteg. Közelebb nem lehet menni, mert fertőz. Az adományokat ezekre és ezekre a számlaszámokra várjuk… De ez nem jó üzlet. Az emberek megsejtettek valamit, és nem esik meg a szívük a Pistikéken.
Borközi Álmos a saját elálló füleivel hallotta, hogy valaki állítólag azt mondta valakinek, az összes halálosan beteg Pistike merő kitalálás; lelkiismeretlen emberek elszedik tőlünk az utolsó garasokat, ők maguk nem dolgoznak, csak jól élnek – felháborító, hogy mit meg nem engednek maguknak egyesek, ahelyett, hogy adakoznának rogyásig.
Szerencse, hogy vannak ilyen bazi nagy katasztrófák, árvíz vagy földcsuszamlás, például ez a meddőhányó. Mindenki tudja, hol van Majla – ahol a Mura meg a Szamos összefolyik, Hartyánszentliszkataktától egy kicsivel arrébb, na ugye, emberek, fog ez menni. Elő a rózsaszín kockás gumicsizmákkal és a lapátokkal, és lehet menni lapátolni. A lustábbja meg utalja át a pénzét. Tűrhetetlen, hogy még mindig nincs sorban állás a bankok és a posták előtt.
A Borközi testvérek kigombolták az összes lehetséges gombjaikat, könyökig feltűrték a méregdrága DG ingek ujját. Mindig megizzasztotta őket a gondolkodás. Átnyálazták a teljes katasztrófadokumentációt. Ez már sokszor segített, de nincs jobb, mint a helyszíni szemle. Gyorsan körbetelefonálták az ismerős újságírókat, mert több szem többet helyszín, és mit ér az egész, ha nem tudja meg a fél világ, hol jelentek meg a Borközi testvérek személyesen.
Lehúzós Feri képviseletében, aki a hajléktalanok és az árvák gyámola, a bajba jutottak egyetlen jótevője, íme, most is teát oszt a szerencsétleneknek, akiket még nem sikerült kiásni a beomlott meddőhányó alól.
A fényképen kiválóan látni a filteres tea márkáját, mert az egész akciót az áldott jó lélek csomagolók szponzorálták, természetesen egészen önzetlenül.
A képek szintén látható, virsliszájú Micike szintén egészen önzetlenül emeli a magasba a műanyag poharakat, amelyeken jól látszik a gyártó cég logója. Magyar anyák! Szavazzatok Kovács Józsira… bocs, mellényúltunk, ez egy régi lemez. Vásároljátok a … gyár termékeit! Minden plasztikpohár árából 1 Ft a károsultaké, Lehúzós Feri sose tart meg tíznél többet; de meg is érdemli, mert remek ötletei vannak.
A stílusa meg egyszerűen lehengerlő. Nem csoda, van egy irodája a Hengermalom utcában is.
„Elszorul a torkunk, amikor Majlához közeledünk. Érezzük, hogy a valóság sokkal rosszabb lesz, mint a képzelet. Az útmenti akác (nyár, jegenye, mittomén, mindig gyenge voltam biológiából) fákon dögkeselyűk gubbasztanak. Egyetlen fájdalmas feljajdulás a táj. (Mit szóltok ehhez? Ugye, hogy poétikus? A számlaszám, ahová az adományokat küldeni lehet…) Hiába keressük az idillikus falut. A meddőhányó fekete pora mindent eltemetett. Feltöltötte a Mura medrét. A már eddig is rendkívül veszélyeztetett, ritka szőrhal kihalt. Azt hiszem, senkit nem fog meglepni a bejelentésem, miszerint szőrhal nélkül vége a világnak. Ja, hogy talán a pórul járt emberekről kellene beszélnem? A köz akarata parancs. (Rongyos ruhákat, rozsdás korcsolyát, törött játékokat egyenesen a bolhavári hulladékégetőbe tessék címezni. Még egyszer mondom a számlaszámokat…) Ja, hogy talán az emberekről? Bocs. Kr. Br.-né már sohasem térhet vissza közénk. Adjatok neki. 18 kicsi árva gyászolja, a legnagyobb alig múlt egy éves. Kr. Br. hamuszín arccal motyogja: Édes Istenem, miért mértél ránk ekkora csapást? (A háttérben a majlai templom. Három tornya közül négyet eltemetett a fekete homok.) Fogjunk össze a károsultakért! Ne a Micike kezeit, uram, azok már régen össze… Micike megbízhatatlan személy, mást se lehet kapni tőle, mint Ebola vírust. Jól hallotta, uram, Micikével akár az ebólban is… Minden menet után 1 Ft a károsultaké.
Ezt azé’ má’ nem kelett vóna, jegyezte meg álmosan Álmos, mit fognak hinni rólunk a zemberek, én szeméj szerinte nem is válalom, hogy ezel a ribizlivel…
Szent cél, intette le Feri, lényeg az összetartás vagy a kitartás, testvér – izé, tudom, hogy az egyik most nem menő, csak nem jut eszembe, hogy melyik a melyik.
Betartás, szólt közbe Borközi Ákos, a mai világban az a leghasznosabb. Csak tudni kell, kinek érdemes betartani.
A jól összeszokott csapat elégedetten, egy emberként dőlt hátra. Ismét sikerült egy rést ütnünk az imperializmus bástyáján – upsz, ez már megint egy lejárt lemez. Lassan selejtezni kéne az archívumban. Talán majd holnap, mert most nagyon ki vagyok. Ki vagyok? Ki ne mondd, mert úgy a szádra verek, hogy a protézised a bokádig gurul.
Mos’ má’, osztán má’ igyunk egy kortyot, javasolta Álmos, maj’ hónap sellelytezünk.
Szép este volt, patakokban folyt a viszki, a kampányer és a kaviár, Mucika és Macika kivilágos kivirradtig rúdtáncoltak. Sellelytezzünk má,’ sürgette Álmos, mert neki igen jó az emlékezőtehetsége.
De aztán mégsem selejtezhettek, mert az Indexen megjelent a hír: Tegnap éjfélkor iszonyú katasztrófa történt a rábaparti Nagyrádától 300 km-nyire. Megnyílt a föld, és mindenestől elnyelte a pár perccel azelőtt felrobbant kártyavárat.
Skacok, morogta Lehúzós Feri, elég volt az alvásból. Kapjátok össze magatokat, most már megint rajtunk van a világ szeme.
A világ engedelmesen becsukta a maradék félszemét is. A Lehúzós-team megint hatalmasat kaszált.
5 hozzászólás
Kedves Müszélia!
Szívemnek kedves ez a fanyar humorú stílus. A témáddal darázsfészekbe nyúltál, de nagyon sok igazságod vagyon. Sajnos a dolgok mostanság így működnek, a hiénaipar felvirágzott, balek pedig mindig van. Élvezettel olvastam az írást, tetszett és elgondolkoztatott.
Üdvözlettel: mistletoe
ja, tudom, hogy darázsfészek. nem is adok egyetlen szervezetnek se, csak kézből kézbe.
Bizony kedves Müszélia, már oda van a bizodalmunk. Én már a négy számjegyű telefonos adakozásban sem igazán bízok. Jó stílusban és szórakoztatóan írtál erről a kényes témáról.
Üdv. Jega Ibolya
Kedves Müszélia!
VÉRLÁZÍTÓ, ahogyan visszaélnek az emberi bizalommal, a segítő szándékkal !!!!!!
Ebben a tévé műsorban:
http://www.youtube.com/watch?v=RsjVkJwyli8
elmondják, hogy egy direktmarketing cég zsebeli be az adományok szinte teljes összegét a legtámogatottabb alapítványoknál. /Beteg gyerekek, rákosok, stb./
Hogy még ezen kívül hányan utaznak valójában a "lehúzós" üzletágban, és hogyan az kiválóan érzékeltetted ebben az írásodban.
Judit
aztán még ott vannak a betelefonálós tv műsorok az emelt díjas sms-ekkel, az emelt díjak is oda vándorolnak, ahova nem kellene.
nekem mindig a róka jut eszembe, aki kiénekelte a holló szájából a sajtot.