Agamemnón király hadsereget gyűjtött, és elindult egy nagy flottával Mükénéből, hogy a Trója ellen vezesse az akhájokat. A háborúnak nagyon prózai oka volt, egy Heléna nevű hölgy megunta a spártai kiképzést, és befizetett egy párizsi társasutazásra. Kicsit hosszú lenne elmesélni, hogy ezt a kérdést miért éppen Trójában kellett rendezni, de nem is fontos. Agamemnón szeretett harcolni, összeszedte a megfelelő sereget, és a flotta elindult Ilion felé.
Elindultak, de nem jutottak sokáig. Az Égei tengeren teljes volt a szélcsend. Agamemnón felelősségre vonta a szélisteneket, akik meg sem akarták hallgatni. Más dolguk volt, viharokat kellett támasztani a Szkülla és a Kharübdisz között. Agamemnón azonban nem szeretett volna kimaradni a háborúból, ezért magához szólította Khalkhaszt. – Ó jós, mikor lesz vége ennek a posványos tespedésnek, mikor repülhetnek görbe hajóink Ilion felé? – Ó Agamemnón, ó nagy és bölcs király, rossz hírem van, ó. Artemisz istennő tartja vissza a szárnyas szeleket szándékosan. – Ó Kalkhasz, miért üti bele az orrát Artemisz az én közügyeimbe? – Ó király, nem emlékezel-é, midőn egyszer lenyilazál egy szarvast az istennő szent ligetében? – Ó, egy szarvast. Lehetséges, ó jós. De ez már régen vala. – Artemisz istennő haragja nem fogyatkoza. Csak akkor ad szelet, ha feláldozod a lányodat, Iphigéniát. – Ó, ez nem nagy kívánság. Olyan sok lányom van, hogy szívesen lemondok néhányról. Csak egy baj van, Iphigéniát otthon hagytam Mükénében. – Hívd ide, tanácsolta a jós. – Mit mondjak neki, miért? – Mondd azt, hogy a kedves vőlegénye, Akhilleusz még a háború előtt meg szeretné ülni a nászt. Meglátod, ész nélkül siet majd Aurisba.
Iphigenia nem örült az atyai parancsnak. Akhilleusz szép, bátor, erős és szenvedélyes, mondta Iphigenia, de megjövendölték Péleusznak, hogy a fia Trójában pusztul el. Drága anyám, e gyors nász arra való, hogy özveggyé tegyen engem, ó mihamarabb. – Legföljebb ismét férjhez mész, felelte az anya, bizonyos Klitaimnésztra. Ő maga is még több új házasságban reménykedett. Így hát késedelem nélkül elindultak Aurisba.
Csontos és porcos hallójáratba érkeztek, amelyeket kagyló formában vettek körül a kikötő házai. Mindent bőr fedett. Ez volt az Auris fexter. Iphigenia és Klitaimnésztra ámulattal nézték a pompás palotákat. A Lobulus volt a legnagyobb, de nagyon szép volt a többi is: Helix, Antihelix, Tragus, Antitragus, Incisura intertragica, Cura antihelicis, Fossa triangularis, Scapha, Cymba conchae, Cavum conchae és Crus helicis. Középen egy nagy, tölcsérszerű bejárat, amelynek porcos váza befelé gyorsan szűkült. Elfog a rémület, látva e szörnyű járatokat, suttogta Iphigenia. Félek, nincs odabenn maradásom! – Ne beszélj szamárságokat, lányom. Siessünk, mert Akhilleusz nagyon udvariatlanul tud viselkedni, ha megvárakoztatják. – Ó, az arany ló, aranyló napfény, esengett Iphigenia, de Klitaimnésztra ellentmondást nem tűrően vitte magával, a cerument termelő mirigyek és a tragi közé. Egy hatalmas Membrane tympani állta az útjukat, kezében köldökkel és kalapáccsal. Pergett a dob, és a hártya kétfelé repedt. A királyi hölgyek a pars tensa és a pars flaccida között, cranialisan léptek be az Auris media sötét világába. Itt várta őket Agamemnón és a sereg vezérei, Kalapács, Üllő, Kengyel, és Eustach, a kürtös. Agamemnón egy köbhám trónon ült, amelyet kívülről több rétegű, elszarusodó laphám borított. Mogorva arcon föl se csillan a derű, skandálták a hallócsontok.
Ah, mi vár reám, gondolta Iphigenia, nem tudom, de rosszat sejtek. Nősző legényem, borgőzös Akhilleusz nincs sehol. – Ármány, gondolta ugyanekkor Klitaimnésztra, attól tartok, ez egyszer ennek az ostoba lánynak lesz igaza. – Jer közelebb, szólalt meg Agamemnón, hangja ércebb a zengő ércnél. Nagy tisztesség ér téged, leányom. Artemisz esdi a társaságod. Égi világba röptet a lángok fényparipáin. – Atyám, a nász, a nászom elmarad? Szűzi fehéren kell-e mennem a szörnyű Hádesz elé? – Örülj neki, zengett tovább a király, ami engem illet, még sose láttam mást, mint csapnivalóan rossz házasságot.
Klitaimnésztra felhorkant, de kecsesen és törékenyen, mint egy többször letört liliom. Ezt megkeserülöd, Agi, mondta magában a gőgös királynő, van nekem egy pár barátom, akik szívesen agyonvernek, ha túléled ezt a trójai kirándulást.
Most következtek a szóvirágok a gyermeki kötelességről, és a haza oltárán fölajánlott áldozatról. A hadvezérek sorban ásítoztak. Iphigenia megértette, hogy a tuba audiativa Eustachin keresztül kell belépnie az Auris internába, és csendesen elborzadt. Ő is elmondta a megfelelő hexametereket a bimbójában leszakított virágról, az életről és a szerelemről, amelyek előtte örökre lezárt amforák maradnak. Egy durva kéz belökte a labyrinthus osseusba, amelynek félkörös ívjáratai között, a vestibulumban áldozati tűz lobogott. Itt kell hát elpusztulnom ártatlanul, sóhajtotta Iphigenia, a csiga és az organum Corti árnyékában, ahonnan a nervus acusticus elvisz az ágyba… ó, nem a nászágy az, csak az agy, és nem a három Grácia fogja kezem. Bíbor chitónom szinte nyalja a láng!
De ebben a pillanatban fölhangzott Artemisz szava a belső fülben, valahonnan az orrgarat felől: Most az egyszer megbocsátok az atyádnak, Iphigenia, és téged sem égetlek el. Nézd, ez a szarvas lép a helyedre; ennek a sült pecsenyéje lesz Agamemnón áldozata.
Óriási szélvihar kerekedett, Artemisz beburkolta egy nagy felhőbe Iphigeniát, és elvitte magával Taurisba. Iphigeniát még nagymama korában is kirázta a hideg, amikor eszébe jutott ez az élmény, az áldozati máglya Aurisban.
5 hozzászólás
"Agamemnón király hadsereget gyűjtött, és elindult egy nagy flottával Mükénéből, hogy a Trója ellen vezesse az akhájokat."
Szerintem az egy felesleges, én így írnám: Agamemnón hadsereget gyűjtött, és nagy flottával indult útnak Mükénéből, hogy Trója ellen vezesse az akhájokat.
"Az Égei tengeren teljes volt a szélcsend. Agamemnón felelősségre vonta a szélisteneket, akik meg sem akarták hallgatni. Más dolguk volt,"
– a volt szóismétlés, inkább azt írnám, Más dolguk akadt
Amúgy nagyon tetszett, mókás és eredeti ötletnek tartom, hogy egy hatalmas fülben zajlott le a találkozó 🙂
A fül ötlete nekem is tetszett, nekem eszembe se jutott volna, viszont számonkérném rajtad a mitológiai részek pontosságát.:)
Kedves Maggoth,
köszönöm a kommentet és az értékelést, az ötlet alapja csupán az Aulis és auris szavak hasonló hangzása volt.
Kedves Müszélia!
Remekül szórakoztam ezen a csípős humorral megírt, Müszéliásan többszörösen kifordított, sőt befordított, fülbemászó történeten.
Már az alapötlet is humoros, hátmég a szereplők profán jellemzése.
Nekem tetszett!
Judit
Kedves Judit,
örülök, hogy tetszett neked ez a történet, szokatlan helyszínnel.