Ben már nagyon fáradt volt, kinn félhomály, a szél süvítése és a szoba árnyai ránehezedtek kis lelkére. Ketten pihentünk, amikor kis kezét megfogtam, és mesélni kezdtem.
Tündérmese
Tündérország egy szép nagy virágoskert, ott a Tündérek pilleszárnyú és emberarcú érző kis lelkek. Olyan picinyek, mint az embergyerekek, talán még annál is kisebbek. Az egyik igen szép rózsaszínű virág alatt két ilyen pilleszárnyú és emberarcú Tündér beszélgetett:
– Kékszárnyú! Segíts légy szíves, nagy gondban vagyok!
– Aha, jó, na mondd, de hamar! Sárgapettyes már vár, őneki is segítek, utána segítek még rengeteg tündérnek, úgyhogy igyekezz!
Zöldpettyesnek kerek lett a szeme, de mivel valóban nagy gondja volt, hát elpanaszolta. Így szólt gyorsan Kékszárnyú okos Tündér:
– Na, ez egészen egyszerű. Minden nap elmész Aranyliget legszebb fájához, ott háromszor fordulsz balra, háromszor fordulsz jobbra, háromszor toppantasz a jobb lábaddal, és végül háromszor bólintasz. Van még valami?
– Köszönöm, kedves jó Kékszárnyú, mindent úgy fogok csinálni, nagyon-nagyon köszönöm!
– Aztán két hónap múlva gyere vissza és megnézzük, megoldódott-e a te nagy gondod.
Azzal szaladt, akarom mondani szállt a Kékszárnyú, és büszkeség öntötte el szívét. Útközben magabiztosan fecsegett ezzel-azzal, ugye Tündérekkel, és telve volt örömmel. Jöttek hozzá a pici tündérek, akik mind nagy gondban voltak, mindnek elmondta, mit tegyenek, pontosan azt, amit Zöldpettyesnek. Azok meg? Mentek és tették, amit mondott, és csak ismételték minden nap, de nem történt semmi. Mind szégyellte magát: “Biztosan nem jól csináltam, gyakorlom még, nehogy a Kékszárnyú megharagudjon és ne segítsen többé.”
A sok-sok kis néma tündérke bágyadtan szálldogállt Tündérország szép Virágoskertjében. De akinek nagy gondja lett és hallotta hírét e csodálatos Kékszárnyúnak, szaladt, akarom mondani szállt és kiöntötte neki parányi lelke bánatát. Történt azután, hogy a mindig lármás kis virágoskert elcsendesedett, nem tudom, talán az összes Tündérnek megoldódott a nagy gondja, talán nem. De mindegyik Tündérke ott járt Kékszárnyúnál kéthavonta, de Kékszárnyúnak nem maradt egy perc ideje sem ettől a nagy elfoglaltságtól. Mondta ő, mondta a megoldást minden alkalommal : – Fordulj háromszor… A kis tündérek csak itták szavait, de szívükben bizonytalanok voltak és nézték egymást, ugye, némán. Olyan büszke volt Kékszárnyú: “Óh, milyen sok tündérnek segítek, óh, én milyen nagy Tündér lettem, óh…”
Hosszú éveken át, meg nem mondom, hány éven át ez így ismétlődött, míg végül belefáradt Kékszárnyú.
“- Miért némák, én segítettem nekik!?”
Mivel föl nem foghatta, kissé dühös Tündér lett ez a Kékszárnyú, úgy, hogy végül el is fogyott a türelme, meg aztán ugye egy percig sem hagyták őt békén a kis problémás Tündérek. Egyszer csak már olyan nagyon elfáradt, hogy az egyik Tündérkének rápöccentett a buksijára, majd hármat fújtatott, hármat toppantott és forgatta a bal szemét jobbra, és a jobb szemét ugye pedig…
– Balra! – szólalt meg Ben, aki olyan halkan simult a paplanba, hogy azt hittem, már elaludt. A szél ridegen rázta a redőnyöket, Ben arca mégsem ijedtséget tükrözött, ismét megszólalt a vékony hang:
– Folytatod?
-Igen, szívem, de okos volt ám az a Tündérke, és ahogy látta ezt a parádés jelenetet, a Kéktündér dühét…
– Kékszárnyú! – helyesbített Ben.
…a Kékszárnyú dühét, fogta magát, és ő is toppantott hármat, fújtatott és forgatta a jobb szemét balra…
– A bal szemét pedig jobbra – mondta vidáman Ben.
Na, ami ezután jött! Kékszárnyú kifakadt: – Én is csak tündér vagyok, mint te, elfáradtam. Te nem is tudod, hány, meg hány tündér jár ide, és mindnek segítenem kell, pfúj, és hármat fújtatott, de a szemei nem forogtak.
Ben csillogó szemekkel mosolygott rám.
Az a szegény tündér csak annyit válaszolt:
– Én nem szóltam egy szót sem.
De láss csodát, Kékszárnyú elhallgatott. Nem tudom, talán elszállt a dühe, talán nem. De ha valaki tündérnek született, maradjon is tündér…
Ben csoda szép szemeivel rám nézett, zárt lelke ebben a pillanatban megnyílt.
– Jó éjszakát! – csiripelte, s engedelmesen behunyta szemeit. Megpusziltam homlokát, majd megvártam, míg szuszogni kezdett, papucsot húztam és halkan kimentem a konyhába.
9 hozzászólás
Szia Rita! 🙂
Tündéri ez a meséd, élmény volt olvasni, szívmelengető a léleknek, csupa mosoly.
Van egy szó, lehet, hogy elírtad:
“A Kékszárnyú dühét, fogta magát…” – nem dühében? Ha valóban elírás, javíthatod a szerkesztésben, vagy “átírom”, ha szükséges.
Néhány összetett szót is lehetne javítani. Nem feltűnőek, elképzelhető, hogy csak nekem akadt meg a szemem rajtuk.
Nagyon jól áll neked a mesélés, folytasd!
“…ha valaki tündérnek született, maradjon is tündér…” 🙂
Örömmel olvastalak és olvaslak továbbra is. Jól éreztem magam itt. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! Nagyon örülök, hogy tetszik, és élmény volt, köszi szépen!?
Úgy értettem, hogy: Ahogy látta a Kékszárnyú dühét, fogta magát…
De ahogy mesélem, véletlen Kéktündért mondok, Ben helyesbíti, és javítom.
Légyszives segíts, melyik összetett szavakra gondolsz.?
Ben egy valódi kisfiú volt életemben 2014-15-ben. Bébiszittere voltam.
Bíztatásod jól esik, köszönöm, örülök, hogy jól érzed magad, olvasod amiket írok?
?
Szeretettel, Rita
Értem. Akkor azt a sort …-tal kellene kezdeni, ezzel jelezni, hogy az előző gondolat folytatása:
“…a Kékszárnyú dühét, fogta magát…”- így.
Máshol is éreztem, hogy lehetne tenni gondolatjelet, amikor folytatod a mesélést. Leginkább akkor, amikor előtted Ben megszólal. Például itt:
– Folytatod?
Igen, szívem, de okos volt ám az a Tündérke, és ahogy látta ezt a parádés jelenetet, a Kéktündér dühét…
Az “Igen szívem” elé jó lenne egy gondolatjel, hogy jelezd vele a párbeszédet.
Az összetett szavak:
virágos kert – virágoskert
ember gyerekek – embergyerekek
út közben – útközben
két havonta – kéthavonta
egyszercsak – egyszer csak
ez után – ezután (2015 szeptembere óta egybe kell írni)
csodaszép – csoda szép (2015 szeptembere óta külön kell írni).
Csak néhány dolgot kellene helyére tenni, ez tényleg nem sok. 🙂
Látom, kérdőjelek kerültek a válaszodba. Ha az mosoly lenne, akkor szóköz után : – ot, majd rögtön utána ) -et kell tenni, akkor mosollyá változik. 🙂
Kedves Kankalin! Nagyon köszi, ámulok a sok sok segítségen, köszönöm szépen, mosolygok, és a szemem könnyezik. Ennyi segítséget régen kaptam, várj, próbálom a mosolyt 🙂
Remélem jó lett.
A javaslatokat sorjában javítom
Még egyszer nagyon köszi 🙂
Kedves Rita,
nagyon örülök, hogy így gondolod, mert a Napvilágnak mindig az volt az egyik célkitűzése, hogy építő véleményekkel segítsük egymást. 2009 óta rengeteg építést kaptam, melyek által folyamatosan fejlődtem. Kezdetben nehéz volt felnőnöm a kritikák fogadásához, ám később rájöttem, hogy minden apró előrelépés újabb sikerélményekhez vezet, ez írásra ösztönöz.
Mivel jól ismerem az érzést, szívesen adom át azt a sok tapasztalatot, amit mások hozzám írt véleményeiből szereztem. Ha van befogadó fél, nagyon jó dolgok sülhetnek ki belőle.
Tényleg örülök annak, amit megfogalmaztál.
Köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm Kankalin, sok sok sikert munkádhoz továbbiakban is, szeretettel, Rita:)
Kedves Rita!
Nagyon szép mese!
Kikapcsolódtam olvasás közben a napi gondoktól!
Köszönöm az élményt!
Gratulálok:salor
Szép napot!
Kedves Sailor! Örülök, és köszi 🙂
Szép napot
Rita