Életem Regénye 1. fejezetéből (Gyermekévek)
Parajd 4.
Szüleim elhatározták, hogy meglátogatjuk rokonainkat, Parajdon a református lelkész családját. Egész napra kiterjedt a kirándulás. Segítségükkel megnéztük a híres sóbányát. Érdekes, és felejthetetlen emlékként látom magam előtt azokat a képeket, ahogyan az akkori kezdetleges módszerrel hozták felszínre a sót. Fent a bánya bejáratánál letekintettünk a feneketlen mélységbe…
A bányászok lámpásainak apró fénye szerteszét csillogott-villogott, mint apró szentjánosbogárkák; a megmunkált sótömbök tündökölve ragyogtak lent, a sötét háttérben. A kopácsolás zajának visszhangja mesebeli csilingelésnek hangzott a hatalmas térségben. Elvarázsolt meseországban éreztem magam.
A bányában valamilyen egyszerű, fából tákolt lifttel szálltunk le a mélybe, ahol a munka folyt. A sót kezdetleges módszerrel, csákányok segítségével, vésőkkel nyerték ki a falazatból. Óriási tömböket faragtak ki belőle, nagy halomba gyűjtötték a jég-gerendákat, amelyek olyan fényesen csillogtak a kis bányászlámpák fényében, mintha üvegből lettek volna.
Azokat hozták a felszínre további feldolgozásra. Ezt a csodálatos látványt soha el nem felejtem, ha szemem behunyom, most is látom a tömbök ragyogását és hallom a csákányok csilingelését.
Szüleimmel és Pista bátyámmal a parajdi templom székely-kapuja előtt készült fényképet naplójegyzeteimmel együtt őrzöm.
A négy föltett kirándulás csupán rövid része az első fejezetnek, amelyet a következő szavakkal fejeztem be:
Pávától, szeretett Nagymamám- és kedves rokonaimtól búcsút véve, 1941. augusztus végén élményekben gazdagon szálltam vonatra. Elindultam új otthonunkba, az általam addig ismeretlen városba (Marosvásárhelyre), ahol majd a tanulmányaimat folytatom.
A vonat egyhangú kattogása közben az ablakból kitekintve, csodáltam a gyönyörű tájat, ahogyan erőlködve haladt a mozdony Erdély csodálatos tájain; füstje a szerelvény teljes hosszában kísérte utunkat, amint kanyarogva lassan pöfékelt az emelkedőkön.
Az ablakból nézem az őszeleji erdő csodálatos színeit, és magamba szívom a fenyvesek illatát. Várakozásteljesen gondolok a közeli iskolai évre; még nem tudom, hová vesznek fel, hiszen a tavaszi beiratkozáskor még nem laktam a városban, csak most, a pótbeiratkozáson vehetek részt.
Új élet kezdődik családunknak, és nekem is. Még nem tudom, milyen sors vár rám, de szeretnék reménykedve tekinteni az ismeretlen jövőbe.
8 hozzászólás
"Pávától, szeretett Nagymamám és kedves rokonaimtól…" > szeretett Nagymamámtól
Ez a néhány rész egy kis ízelítőt adott a nyári élményeidből. A zárszó gondolom bevezeti a következő fejezetet, nekem azt sugallta, hogy a következő állomás Marosvásárhely, és az itt még ismeretlen jövő…
Kedves A!
A jelzett rész valóban javításra szorul, de megteszi egy kötőjel is. Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem.
Jól gondolod, mert a második fejezet a csodálatos iskolai éveimet-élményeimet öleli maában, s akkor pontosan vezettem a naplómat, elég hosszú rész. De nem tudom, kezdjem-e föltenni, hiszen – mint már említettem – az egész regény nagyon-nagyon osszú, és úgy vélem, nem sokan olvasnak szívesen terjedelmes részeket. Pedig az egész fiatalságom, az életem igazán regénybe illő, amiben minden megtörtént: örömök-gondok-szerelem-háború-megpróbáltatások, s nem sorolom.
Köszönöm az érdeklődésedet: Kata
Lehet hogy sokan nem szeretik a terjedelmes részeket, de azokért akik mégis elolvasnák szerintem érdemes lenne feltenned.:)
Köszönöm a biztatást.
Tudod, én is úgy vagyok vele, hogy a nagyon hosszú szövegek olvasása – a már operált szemeim miatt – nehezen mennenk.
Azonban még gondolkodom rajta, de lehet, hogy megpróbálom mégis, akkor kicsit vissza kell mennem az legelejére (s majd kihagyom azt a részt, amit eddig föltettem).
Kedves Kata ! ez jó sorozat , annál is inkább mivel még nem voltam Erdélyben.
Máris tetszik, a többit is olvasni fogom.
Köszönöm , hogy feltetted.
Szeretettel nárcisz.
Igen, érdemes elolvasni, mert – érdekesek, pláne, ha még nem jártál ott. Csodálatos tájak vannak ott…
Köszönöm a látogatást és értékelést!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Olvastam már a parajdi sóbányáról, de ezt élőben látni, csodálatos lehetett! A zárszóban írod, hogy Marosvásárhelyre mentél tovább tanulni. Bizonyára sok élményt szereztél ebben a szép városban.
Sok szeretettel olvastalak! Matild
Kedves Matild!
Örülök annak, hogy itt jártál és érdekelnek az írásaim. Igen, apukámat Marosvásárhelyre áthelyezték, mivel négyen voltunk – gyerekei – s mind középiskoláskorúak, s addig ahányan voltunk, annyifelé jártunk bentlakásos iskolákba. Ezért kerültem M.vásárhelyre, és iratkoztam be egy olyan keresk.glazd.középiskolába, amilyen talán nem is volt több az országban. A gimnáziumban, és egyéb középiskolákban szokásos tárgyakon kívül több másfélét is tanítottak, mint pl. jogot, alkotmánytant, közgazdaságtant, könyvvitelt, gyakorlati tárgyakból gép- és gyorsírást is, ráadásul remek tanáraink voltak. Csodálatos élmény volt nekem ott tanulni. Sajnos, a harmadik év után a háború miatt visszajöttünk a csonka hazában, nem ott fejeztem be a középiskolát, s megközelítőleg sem volt olyan, mint a vásárhelyi. Az a néhány év egész életemet bearanyozta, annyi élményt szereztem, amennyit nem mindenki kaphat az élettől.
Böngéssz a prózáim között, érdekeseket fogsz találni.
Szeretettel: Kata