Lipcsei vásárban
Részletek egy utazásról, 1975
IBUSZ UTAZÁST szervezett a hivatal. Lányom már állásban volt, pénzt keresett ő is, elhatároztuk, hogy mindketten befizetünk a Lipcsei vásárra. Akkor még csak a gavallérom, közölte velünk, hogy csatlakozna hozzánk, ha megengedjük.
Amikor Budapesten fölszálltunk a gyorsvonatra, hiába vártuk, nem volt ott. Utolsó pillanatban késve, csomag nélkül érkezett az állomásra. Azt mondta: közbe jött valami, nem tarthat velünk, azonban nem mond le róla, repülőgéppel utánunk jön! Ebben maradtunk. Megbeszéltük a napot, órát, Lipcsében a színház előtt fogunk találkozni, s együtt nézünk meg egy előadást.
Pozsonyt érintve hagytuk el a Dunát. Onnan Csehszlovákián keresztül vágtatott velünk a szerelvény, s nemsokára megláttuk az Elba folyócskát, amely haladásunkkal egyfolytában szélesedett. Mikor átléptük a cseh-német határt, tovább is a Prágai medencén át vitt utunk, ahol már nagy folyóként hömpölygött a sínek mellett, s futott Észak felé, hogy a tenger ölelő karjaiban vegyüljön el a sós tengervízzel.
Tisztára takarított mezőkön keresztül haladtunk. A vonat ablakából csodáltuk a tájat. Nekünk azért tűnt föl, mert Magyarországon amerre járunk, mindenütt kidobált szeméthalmokkal találkozunk városok-falvak határában, erdők-mezők útjai mellett, itt pedig vonatunk ablakán kinézve, mindenütt tiszta mezők, útszélek, s koraősz lévén, még minden tiszta és üde zöld volt.
Ezért már az odafelé vezető út is emlékezetes és nagyon megkapó volt számunkra. Jól éreztük magunkat, élveztük a gyönyörű tájakat.
Sok szépet láttunk a Német Demokratikus Köztársaságban a rövid öt nap alatt.
Első állomásunk Lipcse volt, ott töltöttük az idő javarészét. A belvárosban szálltunk meg, a régi városháza melletti Hotelben, a földszintjén étkeztünk hatalmas ebédlőben. Én minden nép ételét szívesen kóstolgattam.
Ott is igyekeztem a különlegességekkel megismerkedni. Sokat sétáltunk, hamar föltaláltuk magunkat a városban. Naponta barangoltuk a hatalmas területet elfoglaló vásárban, végigjártuk az egyes országok kiállításait, megcsodáltuk a kiállított újdonságokat, már amennyi az időnkből és erőnkből telt.
Visszatérve aztán szabadon csatangoltunk a városban. Egyre halványodó német nyelvtudásommal igyekeztem magam megérttetni, hiszen még Marosvásárhelyen, amikor a német csapatok ott állomásoztak, egész jól bírtam a nyelvet.
Megnéztük a város nevezetes épületeit, bekukkantottunk az üzletekbe, némi apróságot vásárolva, hogy otthon meglephessük majd szeretteinket. Mindez fárasztó volt, utána jól esett a pihenés.
DREZDA. Lipcséből Karl-Marx-stadton keresztül vonattal átruccantunk Drezdába. A csoport tagjai közül csak néhányan mentünk át egy napra, mivel ez nem tartozott az úti-programunkhoz, s hazafelé ott már nem lesz időnk városnézésre, megcsodáltuk a különlegesen szép város pazar látványt nyújtó régi épületeit, palotáit, rendben tartott, virágokkal, szökőkutakkal teli sétányait.
Nem lehetett betelni a sok szépséggel.
De mindez semmi volt ahhoz képest, amit a képtár kapuján belépve láttunk: a Zwinger csipkés palota-együttesét, rendezett, szökőkutakkal, szobrokkal teli parkjával. Idejövetelünket megkoronázta az a néhány óra, amit bent a képtárban töltöttünk.
Az ember csodálattal adózik a sok szépség láttán, a régmúltban élt, nagy művészek alkotásai előtt. Rafael, Tintoretto, Veronese, Tizian, Strorze festményei, vagy Correggio: Csodálatos éj című képe előtt, s hogy ne soroljam tovább.
Aztán a szobrok, majd a vitrinbe zárt kupák, vázák, tányérok és a többi szépség látványától szabadulni sem tudtunk volna, de letelt az idő, sietnünk kellett a sétányon át a vasútállomásra, majd vissza Lipcsébe, ahol csoportunk időzött.
Eljött az idő, mikorra megbeszéltük a randevút. Csinosan ölözve érkeztünk a színház elé, ahol hiába várakoztunk, udvarlóm sehol… Ezért a szép színházat csak kívülről és az előcsarnokot csodáltuk meg.
Azt azonban a mai napig sajnálom, miért pazaroltuk el időnket rá várakozva ahelyett, hogy jegyet váltottunk volna az előadásra. Mindez különösebben nem bántott bennünket, mert nagyon jól éreztük magunkat.
A vámnál nagyon izgultunk, pedig semmi tiltott dolgot nem hoztunk magunkkal. Mindketten egy-egy bőröndöt vásároltunk, a sok látnivaló, fénykép, dia- és egyéb apróság mellett ez maradt meg nekünk emlékül.
*-**-*
3 hozzászólás
Kedves Kata!
Ez a kirándulás is élmény volt veled. Élveztem a vonatozást, a sétát a városban, képtárban a nézelődést, és veled izgultam a vámnál… Fantasztikus elbeszélő vagy.
Szeretettel,
Ida
Köszönöm szépen a kedves soraidért, kedves Ida. Nekem mindenkor nagyon emlékezetes ez a kirándulás.
Jó lenne, ha bírnám, még most is hasonló kirándulásokra befizetni.
Szeretettel: Kata
Köszönöm szépen a kedves soraidért. Nekem még most is nagyon emlékezetes ez a kirándulás.
Kata