Egyszer van, hol is van, van valahol Pécs városában egy tetőtéri kis szobában két nagy fonott fotel. Abban a két fonott fotelban színes nagy puha párnákon 72 kis játék mackó üldögél. Olyan nagyon sokan vannak, hogy a színes nagy puha párnákat teljesen eltakarja, beborítja a sok kicsi üldögélő mackó.
Vannak közöttük komoly mackó urak, mackó nénik, vidám maci lányok, maci fiúk és picike macik.
A világ sok – sok helyéről érkeztek ide Pécsre a tetőtéri kis szobába, Gabi néni otthonába.
Az első mackót Gabi néni Görögországban, Korfu szigetén kapta ajándékba egy igazi maci boltban, ahol a széles polcokon trónoló maci seregből a legvidámabban mosolygó mackót választotta. Igen ám, de a többi mackó is olyan édes volt, olyan szépen néztek rá, olyan kedvesen nyújtogatták feléje a kis mancsukat, hogy legszívesebben mindet rögtön magával vitte volna. Még éjjel is a sok kis, csillogó szemű, maciról álmodott, akik ott vártak tovább a polcokon, hogy valaki őket is kiválassza, és haza vigye.
Amikor aztán otthon, Pécs városában, a korfui mackót beleültette a kényelmes, nagy foteljába, az olyan árván üldögélt ott egy magában, hogy Gabi néni attól félt, elmúlik a maci képéről a vidám mosolygás. Fel is húzta a legkényelmesebb szandálját és elindult, hogy barátot szerezzen a korfui vidám mackójának. Be is járta érte Pécs városát, de megérte, mert a sokadik boltban megtalálta a keresett mackót, egy vidám kis fickót. Elégedetten haza vitte, leültette a korfui maci mellé, és ahogy rájuk nézett, már ketten nevettek rá vissza.
Attól kezdve azután már nem volt megállás, mert aki csak ott járt vendégségben nála és meglátta a vidám macikat a fotelban üldögélni, akármerre járt is a világban, hozott neki onnan egy újabb mosolygós kis mackót.
Érkeztek a vidám mackók messzi földről Angliából, Ciprusról és Máltáról, Szardíniáról és Madeiráról, Amerikából és Kanadából, Kefalóniáról és Rómából, Budapestről és Prágából, vagy csak a szomszéd utcából. Egyre gyűlt a soknemzetiségű mackó csapat.
Éjjel, amikor az emberek alszanak, és a játékok megelevenednek, volt is egy kis hangzavar, amikor megszólaltak. Az egyik görögül, a másik olaszul, a harmadik portugálul, többen angolul, vagy magyarul, néhányan pedig franciául kezdtek el beszélni. Még szerencse, hogy ott van a közös mackó nyelv a brumma, brumma, brum, brum – brum, brum, amit a világon minden mackó megért.
Így azután szépen össze is barátkoztak a mackók. Mindegyik elmesélte, hogy honnan jött, életében mit is látott. Hiszen a kerek kis maci buksikban ott volt minden, ami velük addig történt. Meséltek a műhelyekről, ahol elkészültek, meséltek az üzletekről, ahol a polcokon ültek, meséltek a vevőkről, akik oda bejöttek. Elmesélték, hogy miről hallottak a többi ajándéktól a boltban. Mit meséltek a bögrék, a képeslapok, a sárkányok és az órák, az ékszerek és szobrocskák, a vázák és a babák és mindaz a sok csodás dolog, amit az ajándékboltokban árultak, ahonnan ők jöttek. Minden egyes éjszakára jutott egy újabb mackó történet, mert egyre másra érkeztek az újabb és újabb mackók. Volt olyan, aki tengerészruhában, volt olyan is, aki cilinderben érkezett. Megint mások pulóverbe, trikóba öltözve jöttek. A trikójukba bele volt hímezve az ország neve, ahonnan érkeztek, néha még a címere is. Volt köztük fehér, barna, sárga mackó, szürke és fekete bolyhos bundájú kicsike medve, és képzeld el még kék mackó is volt közöttük.
Mivel egész nap szépen, csendben kellett ülniük, mint afféle játék mackóknak, más dolguk nem lévén, szépen megtanultak magyarul. Hallgatták Gabi nénit, a családját és a barátait, figyeltek, amikor a rádió beszélt, figyeltek, amikor a TV szólt és egyre jobban megértették, hogy mit beszélnek körülöttük.
Aztán egy szép napon egy új mackó érkezett. Egy csinos, sárga, puha bundás fiú maci. Gabi néni helyet csinált a fotelban a macik között neki. Néhány apró mackót a nagyobb macik ölébe ültetett és így elfért közöttük a 73. kis játék mackó. Amikor Gabi néni nem látta, a többiek a szemük sarkából óvatosan nézegették az új mackót és alig várták, hogy eljöjjön végre az éjszaka, az emberek elaludjanak, és ők kifaggathassák az új mackót arról, hogy hol járt, mit csinált addig, amíg ide ért.
Amikor aztán Gabi néni és a családja álomba merült, a mackók megelevenedtek. Bizony minden kicsi macinak leesett az álla, olyan vagány volt a közéjük érkezett új mackó.
Gabi néni az új mackót a kórházban kapta, – ahol dolgozott -, egy fiatal nénitől, akinek segített meggyógyulni. Hiszen már az egész széles város tudta, hogy Gabi néni mennyire szereti a vidám kismackókat. Igen ám, de az a mackóajándékozó néni nem most vette a macit a boltban. Már több héttel ezelőtt megvette, és hogy ne unatkozzon a kis mackó, az iskolás kisfia Zolika asztalára ültette a gyerek szobában. Na, ettől volt olyan vagány kis fickó.
Bizony, bizony ott a gyerekszobában, az iskolás Zolikától sok mindent eltanult a kis maci. Rögtön nagyon megtetszett neki, hogy Zolika gyakran mondta, hogy „király”. Nem mondta azt valamire, hogy szép, vagy jó, vagy örül valaminek. Csak azt mondta mindenre, hogy „király”. Több sem kellett a kis mackónak, rögtön ő is így kezdett beszélni.
– Tudjátok – mesélte a többi mackónak – eddig „király” helyen voltam. Egy Zolika nevű kisfiú asztalán ültem a gyerekszobában, nagyon „király” volt.
A mackók tátott szájjal hallgatták, és el is nevezték az új mackót Királynak, hiszen mindig ezt mondogatta. Gabi néni minden mackójának adott nevet. Az új mackót /hallották mindnyájan, amikor közéjük ültette / Balambérnak nevezte el, de ez mit sem számított. Nekik Király volt a neve.
– Mindjárt ott ültem az asztalán a számítógépe mellett, és eltanultam tőle a netezést.
A macik azonban nem értették. Nem tudták mi az a számítógép, és arról sem volt fogalmuk, mi is az a netezés. Látta a Király maci, hogy ezeknek a butusoknak semmit sem mesélhet addig, amíg meg nem mutatja nekik, hogy mit tud. Le is csúszott a fotelből rögtön a földre és elindult, hogy felfedezze Gabi néni otthonát. A többi maci meg ment szépen utána. A nagyobbacskák ügyesen lecsúsztak a fotelok lábán, a kicsiket meg leadogatták egymásnak.
Ó, hát lementek ők már máskor is a helyükről, ismerték a kis tetőtéri szoba minden zegét, zugát. A kisebbek még az ott álló nagy páfrány levelén is hintáztak. /Néha kicsit homokoztak is a földjével. Gabi néni csak csodálkozott, hogy mitől földes a cserép körül minden…/ Fogócskáztak a fotelok és az asztal körül, de még soha sem mentek ki ebből a szobából.
Attól tartottak, hogy Gabi néni, vagy a családjából valaki, hirtelen felébred, és ők hiába lesznek mozdulatlan játék mackók, nem a helyükön lesznek a fotelban, hanem ott, ahová elkószáltak.
Bizony, bizony, nagyon kellett vigyázniuk, nehogy rajtakapják őket azon, hogy éjjelenként megelevenednek. Mert, ha rajtakapják őket az emberek, játék ország törvényei szerint, többé nem elevenedhetnek meg, csak játék mackók lehetnek még éjjel is.
Oda lenne a sok- sok vidám éjszakai mese és móka.
Ám az új mackó nem aggódott emiatt, bátran átment a szomszédos nappali szobába és körbe járt.
– Ide gyertek gyorsan! Megvan! – kurjantott olyan hangosan, hogy a többi maci rémülten összenézett és fülelni kezdtek. Nem ébredt fel vajon Gabi néni? A lakásban azonban csend honolt, nem mozdult semmi.
Király mackó már mászott is fel a sarokban álló íróasztalra, a többiek meg szép sorban utána másztak. A legkisebbeket most feladogatták a nagyobb mackók. Aztán támadt egy kis nyugtalanság, mert olyan sokan voltak, hogy nem fértek fel az íróasztalra. Többen csak az asztal mellett álló székről, mások meg lentről a földről kukucskáltak felfelé.
Az új mackó megnyomott egy gombot egy nagy lapos dobozon és a rajta álló kocka alakú doboz villogni kezdett. Úgy megijedt ettől a sok kis mackó, hogy csak úgy ugráltak le az asztalról, a székről, a földön levő mackók meg elkezdtek szaladni a szobájuk felé.
– Várjatok! Hová mentek? Nézzétek milyen király! Nem kell megrémülni, csak bekapcsoltam a számítógépet és kivilágosodott a monitor, elkezdett dolgozni a számítógép! – süvöltötte Király mackó olyan hangosan, hogy a többiek még gyorsabban szedték a lábukat, hogy visszamenjenek a helyükre. Egy perc sem telt bele, már mindenki a helyén ült, csak az új mackó nem jött velük, ott maradt a számítógép mellett. Nagy morgolódva kikapcsolta a gépet, aztán lemászott az íróasztalról és átcammogott a többi macihoz.
– Brumma! Brumma! – ingatta a fejét rosszallóan. – Hogy ti milyen gyávák vagytok! – morgolódott. Na ezt már mégsem hagyhatta a legöregebb maci /emlékeztek rá, ő a korfui maci/, felemelte a mancsát és mérgesen így szólt:
– Talán nem mi vagyunk gyávák, hanem te kapkodsz és hangoskodsz! Sokkal jobban tennéd, ha előre elmondanád, hogy mit akarsz tenni, és amikor valamit teszel, akkor mi lesz annak a következménye. A hangodat meg vedd halkabbra, mert az egész család felébred, amikor nem vagyunk a helyünkön, és soha többé nem éledhetünk fel. Talán bizony ezt akarod?
Király maci flegmán megvonogatta a vállát és felmászott a helyére. Nem is szólt többet azon az éjszakán egy szót sem.
A következő éjszakán meg a többiek nem szóltak hozzá; úgy tettek, mintha nem is lenne ott, és meg sem hallanák, amit mond. Elszégyellte magát az új mackó, elgondolkozott azon, amit a korfui maci mondott és szépen bocsánatot kért a többiektől. Megígérte, hogy ezután „minden király lesz”, nem hangoskodik és elmeséli előre, hogy milyen kalandra készüljenek.
Amikor reggel lett a macik hitetlenkedve nézték, hogy Gabi néni csomagol. Nagy bőröndökbe rakja a holmijukat, és azt meséli a szomszéd néninek, hogy holnap elmennek egy hétre nyaralni. Azon az éjjelen el is határozták a mackók, hogy másnap éjjel szépen, nyugodtan megnézik, hogy mi lehet az a net.
Másnap Gabi néni és családja megfogta a nagy bőröndöket, és kivitte a lakásból. Kattant az ajtó, csörgött a kulcs és egyedül maradtak a mackók. Alig várták, hogy éjjel legyen.
Amikor eljött az éjszaka nem kellett félniük, hogy valaki rajtakapja őket, miben mesterkednek. Volt is nagy viháncolás, brummogás és mászkálás. Voltak olyanok, akik elindultak felfedezni a lakás többi részét, a kicsik fogócskáztak és örültek, hogy nyugodtan kiabálhatnak közben, nem kell csendben lenniük. Ám a legtöbb mackó Király maci után ment, aki felmászott a nappaliban az íróasztalra és szépen megmutogatta a többi mackónak, hogy mi van az asztalon.
– Ez a lapos doboz a számítógép, ennek adjuk a parancsokat. Ami rajta van doboz, az a monitor, ez mutatja meg a képeket, amit a géptől kérünk. Ez a lapos, sokbillentyűs meg a klaviatúra, ezen kell beírni a parancsokat a számítógépnek. Most a számítógépen meg fogom nyomni a gombot, amivel bekapcsolom. Ez egy kis zajjal jár, amikor a gép dolgozni kezd. A monitor is kivilágosodik, mint a múltkor és villogni kezd. Ne féljetek, a monitor csak olyan, mint az ablak, amin kinézünk a szobából. Ezen az ablakon keresztül megmutatja a számítógép az egész világot. Ez a kis kerekes autócska a hosszú zsinórjával az egér. Ezzel is a számítógépet lehet irányítani. – azzal Király mackó bekapcsolta a számítógépet és a monitor villogni kezdett. Most már nem ijedtek meg a többiek, mert tudták mi fog történni. A számítógép néhányat morrant, a monitor néhányat villant és az ámuló macik előtt kicsi képek jelentek meg rajta, amik olyanok voltak, mint egy mesekönyvben a rajzok.
– Ezek a képecskék az ikonok, és ez a kék egéralakú, a hosszú farkával a legérdekesebb köztük, ezzel lehet netezni. – Azzal az új mackó elkezdte tologatni az íróasztalon az egeret és egy kis nyíllal megszúrta a kék egér alakú ikont, ami erre eltűnt. A többi mackó csalódottan felhördült.
– Semmi baj! – sietett megnyugtatni őket Király mackó – így kell felmenni a netre. Az egér mozgatja a kis nyilat, ami ha rámutat a kék egérre a rajzok közül és megnyomom az egér balfülét, akkor hopp fenn is vagyunk a neten.
– Nadon unajmas ez a net! – selypegte az egyik kicsi mackó, és a többiek bólogattak a szavaira. Hiszen a monitoron csak legfelül látszott néhány nem túl érdekes pici ábra, pár betű és egy hosszú csík. Akkor a Király mackó újra elkezdte lökdösni az egeret és a kicsi nyíllal megszúrt a hosszú csík végén egy kis háromszöget. A csík alatt sorok jelentek meg, tele betűkkel, de ez sem látszott érdekesnek.
– Most választjuk ki ezekből a sorokból, hogy mit szeretnénk megnézni a neten, mi egy keresőprogramot választunk, amit úgy hívnak GOOGLE. – magyarázta az új mackó, és a nyíllal megszúrt egy feliratot. A monitor villant egyet és egy újabb csík jelent meg, ezúttal a közepén, a csík felett néhány betűvel.
– Jesz vajami más isz? Vagy cak cíkok? – türelmetlenkedett a kismaci. A király maci nem válaszolt, hanem elkezdte nyomogatni a klaviatúrán a betűket. M A C K Ó, ezt írta be a csíkba és megnyomogatta az egér balfülét. A csík alatt újra sorok jelentek meg tele betűkkel.
– Most beírtam a keresőbe, hogy MACKÓ és feljöttek a mackós oldalak.
– Nincen mackó!- ingatta a fejét a türelmetlen kismackó, – cak betuk vannak.
– Ez a rengeteg betű mutatja, hogy milyen sok a mackós oldal a neten. Most rákattintunk egyre. Azzal az egyik feliratot megszúrta kis nyíllal.
– Jujj! – hördültek fel a mackók, amikor megjelent egy játékgyár által készített kismackók képe a monitoron.
– Tessék, itt vannak a mackók. Ezek olyanok, mint mi vagyunk. Játék mackók.
– Á ezek nincenek megejevenedve! – legyintett a pici maci, – nem lehet vejük beszéjgetni.- elégedetlenkedett tovább.
Akkor Király maci újra kattintott néhányat az egér fülével, és eltűntek a monitorról a játék mackók és igazi medvék néztek le a mackókra. Azok rémülten hátrálni kezdtek, el az íróasztaltól.
– Juj! Mik ezek? – kérdezgették a mackók aggodalmasan.
– Nem kell félni! – bátorította őket az új mackó, – ezek csak mackókat ábrázoló képek. Nem tudnak lejönni a monitorról. Ilyenek az igazi mackók, medvéknek hívják őket. Vannak igazi mackók, és minket játék mackókat róluk mintáztak.
– Nadjon vadak ész szőjösek! – takarta el a szemét a picike mackó. Hátat fordított az íróasztalnak és elszaladt hintázni a páfrány levelén.
A többiek azonban maradtak, és egész éjjel nézték sorban a mackós oldalakat. A képeket a mackókról, a képeslapokat a mackókról, a macis bélyegeket, a mackós újságokat: a Dörmögő Dömötört és a Buci Macit, és a Brumi című, mackóról szóló könyvet. Egyre büszkébbek és büszkébbek lettek a mackóságukra.
Alig várták a következő éjszakát, hogy tovább nézhessék a mackóságokat. Megnézték a mackó hírességeket: Vackort, Maci Lacit, TV macit, és csak úgy dagadt a mellük a büszkeségtől. Hát még akkor milyen büszkék lettek, amikor megtudták, hogy van Medve csillagkép fenn az égen, Medve tó lenn a földön, sőt Medve szikla is van. Megnézték a medvemenhelyet is, ahol az igazi mackók élnek itt Magyarországon.
A 73 kis játék mackó ott Pécs városában addig, addig nézte az interneten a mackós világot, amíg szűknek kezdték érezni a kis tetőtéri szobát. Arról ábrándoztak, hogy elindulnak a világba. Addig mennek, mendegélnek, amíg a medvemenhelyre érnek, és nem lesznek játék mackók többé, hanem nappal is eleven mackók lesznek. El is képzelték, hogy ott mindig játszani fognak, nem kell egész nap csendben ülniük a két fonott fotelben, a színes nagy puha párnákon, mint Gabi néni otthonában a tetőtéri kis szobában.
És amikor eljött az utolsó este, amikor még egyedül voltak a lakásban, elhatározták, hogy valóra váltják az ábrándjaikat. Elindulnak a nagyvilágba. Minden kis játék mackónak meg volt a maga terve. Volt, aki híres akart lenni. Képeslapra kerülni, vagy legalább egy bélyegre.
Többen a Dörmögő Dömötörben és a Buci Maciban szerettek volna szerepelni, vagy Maci Lacival filmezni, volt olyan is, aki TV maci szeretett volna lenni. Mások arról ábrándoztak, hogy igazi medvék lesznek, és a medvemenhelyen élnek.
El is indult a kis csapat az előszobába. Négy erős játék mackó odavonszolt az ebédlőből egy széket a kulcstartó alá, amin ott lógott egy tartalékkulcs, ami az ajtót kinyitja nekik. Felmásztak a székre, leadták az ajtó kulcsát a többieknek, aztán tovább vonszolták a széket az előszoba ajtó elé. Néhány kismaci felállt a nagyobbak vállára a széken, és beügyeskedték a kulcsot a zárba. Klikk – klakk elfordult a kulcs. Nyitva volt az ajtó. Elhúzták a széket és kitárták az ajtót. Kitódult a sok kis játék mackó az előszobából a folyosóra.
Amint kiléptek, rögtön a földbe gyökerezett egy pillanatra a lábuk az ijedtségtől. A folyosón ott állt egy hatalmas medve. Közülük még a legnagyobb mackó is olyan picike volt, hogy nem ért fel még a medve hasáig sem. Nagy bozontos bundája alól kivillanó fekete szeme egyenesen a játék mackókra nézett. Kitátotta a nagy száját a medve, és szörnyű hangok jöttek ki rajta. Nosza, a kis mackóknak sem kellett több, megfordultak, rémülten visszarohantak a lakásba és egyesült erővel gyorsan becsukták az ajtót. Annyira megrémültek, hogy többször is neki kellett veselkedniük, mire bezárták az ajtót a rémes, nagy medve előtt.
– Jaj! Láttad mekkora foga volt?! – vacogott az egyik mackó a félelemtől.
– Jaj! Hallottad milyen szörnyű hangja volt?! – rémüldözött a másik maci.
Gyorsan visszatették a kulcsot és a széket a helyére. Beleültek a két nagy fonott fotelba, a színes nagy puha párnákra, vissza a biztonságba. Még ott is csak úgy reszkettek.
A szomszéd néni meg csak csodálkozott, amikor felért az emeletre, hogy mit ugatja a kis kutyája a Gabi néni ajtaját, hiszen nincsenek is itthon.
Ha a mackók a kutyustól meg nem ijedtek volna, az én hosszú mackó mesém is tovább tartott volna.
9 hozzászólás
Kedves Judit!
Nagyon jó, érdekes mese. El fogom olvasni a kislányomnak. Ő most 6 éves, és mi is arról szoktunk beszélgetni, hogy éjjel a macik és a babák megelevenednek. Történetedben nagyon jól ábrázolod, hogy az internet mennyire megváltoztatja az ember(maci) életét, és elülteti benne a becsvágyat.
Szeretettel: Rozália
Kedves Judit!
Kedves Judit!
Érdekes történet.Igen a világháló adta lehetőségek bő tárháza.Tetszett az írásod!
Szeretettel.Selanne
Kedves Rozália!
Nagyon örülök, hogy tetszett a mesém. Remélem a kislányod is örömmel hallgatja majd.
Judit
Kedves Selanne!
A mai gyerekeknek mai meséket írok, mert szerintem a mai világgal kell játékosan megismerkedniük a meséken keresztül. Amikor a két kisfiam és a kislányom pici volt jobban szerették a mai meséket, mint a kicsiknek eléggé félelmetes Grimm meséket, vagy a szomorú Andersen meséket. Örülök, ha a "nagyobbacska" olvasóimnak is tetszik. 🙂
Judit
Kedves Judit 🙂
Aranyos kis mese 😀
jó volt olvasni
szeretettel
Anikó
Kedves Anikó!
Meghatottan láttam, hogy olvastad a mackós mesémet. Ha csak fele olyan jó mesének, mint a Te verseid, már megérte feltenni.
Judit
Kedves Judit!
Ámulok, bámulok! Hogy lehet az, hogy ezt még nem olvastam?
Márpedig nem. Pedig Pécs városában, talán valahol itt van a közelben az a kis padlásszoba, ahol az a 73 mackó él…
Csodaszép ez a meséd (is)! Jó, hogy rátaláltam. És milyen meglepő, de találtam még néhányat az írásaid között, amit tuti, hogy nem olvastam. No majd azokra is sort kerítek.
Egyébként, most még nagyon a mackók hatása alatt vagyok…:)
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Köszönöm, hogy ilyen "régi meséket" is elolvasol! Néha úgy érzem, hogy csak a tárhelyet foglalják az oldalon… Ezek szerint mégsem!
A mackók a húgocskámnál laknak egészen közel ahhoz a helyhez, ahol találkoztunk. 🙂
Judit