Mostanában mindig ő jut eszembe. Ahogy öntelten, és érdektelenül ül az irodában, és felőlem érdeklődik. Látszik rajta, hogy nem én érdeklem, csak várja, mikor csaphat le, mikor vetheti rám azt, amit ő önkényesen gondol. Én meg csak ülök, és még csak védekezni sem próbálok, mert már akkor legyőzött, amikor beléptem a területére.
Zavart voltam, ő meg olyan könnyed, mint az az ember, akinél mindennek már nincs tétje. Én meg ennek az embernek akartam megmagyarázni valamit, valami fontosat, amit úgy érzem, tudnia kell. Hát ő nem érezte úgy. Ő nem akart tudni semmit, ő csak magyarázni akart. Ő is.
Azt hiszem a kapcsolatunk azon a pénteken végérvényesen megszakadt, megtört. Abban a pillanatban, amikor kiléptem az irodából magam után hagyva a zavart, amit keltett bennem. Kimentem az ajtón, ő meg bezárta utánam, de egy részem ott ragadt az ajtó mögött, és valamit még nagyon akar mondani, de nem tudja mit.
2 hozzászólás
Szia! Egész kis dráma bontakozik ki ebből a néhány sorból. Sokkal több van benne, mint amit az első percben sejtet. Nem derül ki, a két félből ki a férfi és ki a nő. Az se, hogy ez-e egyáltalán a felállás, vagyis férfi-nő kapcsolat? Ha valaki megnézi az adatlapodat, akkor esetleg sejti, hogy a nő szemszögéből íródott, és ez a nő te vagy. De talán nem is baj. Így még izgalmasabb. Elmond valamit a kapcsolatokról. Csak egy pillanatfelvétel. Lehet, hogy mindketten tévednek egymást illetően. Előfordul ez, amikor nem beszéljük ki magunkat, hanem csak gesztusokat, momentumokat nézünk, és értünk esetleg félre! Üdv: n
Köszönöm Bödön! Sokat tanulok ebből, hogy így leírod, mi jött le neked az írásom alapján. Üdv: Titusss