Mostanában egyre több régi, általában magyar, de előfordul, hogy külhoni filmet, és tv-, vagy rádiójátékot adnak leginkább a közszolgálati televíziók és a rádiók. Ilyenkor érdekes összehasonlításra adódik lehetősége a középkorú, vagy annál idősebb korosztálynak. Az idő a legcsodálatosabb ,,lakmuszpapír", mert pontosan jelzi a korok változásait. Lehet, hogy ami az alkotások létrejötte idején nagyon is ,,menő, esetleg művészi érték volt, mára már kissé ,,megkopott", avagy teljesen elveszt ette a művészi értékét és ami az alkotása idején jelentéktelen volt, szinte nem is figyeltünk fel akkor azokra, mára jelentős értékké váltak. Egy azonban biztos, hogy érdekes látni, hallani azt, hogy az akkor és most is élő és dolgozó művészeink hogyan változtak meg úgy a játékstílusukban, mint személyükben. Egyben nagyon megható látni, hallani a ma már nem élő művészek játékát abban gyönyörködve. A film, a tv, sőt mára már a videó, CD és az Internetes kép- és hangrögzítés is alkalmas művészi és sajnos nem mindég művészi alkotások megőrzésére. Ráadásul a világhálóra kerülő anyagok törölhetetlenek, megsemmisíthetetlenek és káros hatásuk is lehet. Éppen ezek szerinti szempontok szerint nagyon nagy annak a felelőssége, aki bármit megőriz az utókornak, hiszen a korunk egyik nagyon is meghatározó lenyomatát hagyja meg a jövendőnek rólunk, a ma élő emberekről, a ma társadalmáról és tudományos, valamint művészeti, továbbá kulturális életéről. Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, miközben néztem az egyik közszolgálati tv-ben egy régebbi magyar filmet és hallgattam nemrég az egyik közszolgálati rádióban egy ,,korabeli" rádiójátékot. Mindkettő számomra a fent kifejtett szempontjaim szerint nagy művészi élményt jelentve ,,ringatott" engem nosztalgikus hangulatba, hiszen már a középosztálytól ,,kissé feljebb haladva" az életkorral, van mikre emlékeznem.