Van egy kicsit otthonos hely,
Hol az ember nem rejtvényt fejt,
Mégis töri az agyát órákon keresztül,
S minden zsigere megfájdul ezektül,
De szellemileg a toppon maradsz,
Ha a padból minden szünetbe harapsz,
S mindenhol a legnagyobb panasz,
Hogy nincsen ellenne leszokó tapasz!
Minden felnőtt ki ott van
Rendkívül ravasz,
Mégis szeret ott lenni az összes fiatal,
Pedig nem egy plaza előcsarnokában van,
Hanem egy nagy s zárkaszerű épület,
De a fiatalság egymásra talál,
És akkor indul csak a kánaán,
Örök humor és vidámság,
De hiába a kívánság,
Nincsen szabad óránk,
Csak sok hosszadalmas perc,
De fontos, hogy okoskodhatunk,
Csak mindig van egy plusz tagunk,
Ki a tanárban rejlik,
S ha meg nem fejtik,
A történet az iskola ódája,
ha már nincsen nótája!