A nyúl nagyon sokoldalú állat. Prémet és bogyókat termel, ül a fűben, tojást fest, a KDNP totemállata, és még táncol is. Nem mindenütt, de a Salisbury síkságon feltétlenül. Ez a vidék nem a Stonehenge-ről nevezetes (ócska kövek egymás hegyén-hátán), nem is a katedrálisáról (nagy ügy, Angliában minden bokorban van egy katedrális), hanem a nyúltáncról. Nagy szerencse éri azt, aki végignézheti, hogyan piruettezik a tapsifüles.
A nyuszi csak teliholdas éjjel táncol, és nem akárkinek. Az ideális néző helyi pásztor, lehetőleg juhászbojtár, jó szívű és ártatlan gyerek, járatlan a világ dolgaiban, és a csalókkal szemben védtelen. Arról nincs szó, hogy a szüzességet is megköveteli-e a nyúl, de ha a pásztor gonosz, kéjsóvár macák közé került, akkor már úgyis lőttek a szerencsének.
A pogány angolszászok vagy a még pogányabb kelták idejében még biztosan akadtak efféle mulya, falusi ártatlanságok, persze nem a lányok között. Állatokat és jó szerencsét, röviden állati szerencsét csak egyetlen hölgytől, Ceridwen istennőtől lehetett remélni. Ceridwen magyar, sőt mélymagyar származású, és a neve azt jelenti, „szeri van.” Régi valóvilágosok tudják, hogy ez mit takar; a többiek örüljenek annak, hogy megspóroltak maguknak egy rakat bosszúságot. Ceridwen a Jeniszejtől vagy a meótiszi mocsarakból indult útnak, amikor megtudta, milyen karriert csinálhatna Londonban, mint feketemosogató. Később a Brexit nevű szörnyeteg kiütötte a kezéből a mosogatórongyot, és a karrier nem jött össze a Nagy Lavór túlsó oldalán sem, ahol a fekete mosogató egészen mást jelent. Szerivan elvesztette a számítását, végül mégis megtalálta Dubaiban.
A nyulakat nem rendítette meg a főnökasszony távozása, vidáman táncoltak tovább a holdfényes réteken. 1318-ban táncolták be magukat az első krónikába, amikor is egy John Godwin nevű pásztorfiút táncolták körül. A fiú azt vallotta, hogy nemcsak egyre gyorsabban forogtak, de még a hátsó fertályukat is rázták, ami nyilván az ördögtől való. Rendes lányoknak nincs is szükségük hátsó fertályra, mert az idejük nagy részét térdelve töltik. Ülni a sitten szokás.
John Godwinnak óriási szerencséje volt, mert nem égették meg, mint eretneket, nem is hamvadt el a boszorkányokkal együtt a máglyán. Sőt, a táncoló nyúl eggyel följebb lépett a szamárlétrán, Szerivan istennő kedvencéből a Jóisten követe lett, aki azért táncol, hogy könnyítsen a megszomorodott lelkek terhein, Még jó 500 éven át könnyített, vagy a megszomorodott lelkek könnyítettek magukon: Wiltshire-ban az emberek bevonták a nyulat az újévi jókívánságok giccsparádéjába, adjonistenezernyit helyett is adjonezernyulat mondtak, aztán Tapsi Hapsi kiszökdelt a divatból.
Állítólag az ipari forradalom volt a bűnös, nyuszómuszó és a népi legendák megátalkodott ellensége. És tényleg, mekkora trúság és kúlság az, ha valaki a gépi lottósorsolásban reménykedik, ahelyett, hogy pásztorkodna a holdas éjszakákon.
Táncos nyulak Amerikában is élnek; Új-Mexikóban boldogítják a Zia Pueblókat. A Ziák több, mint 300 kachinát imádnak, köztük nyulakat és az ősök szellemeit. Nem egészen önzetlenül, mert a kachináknak hol bőséges esővel, hol kellemes napsütéssel kell viszonozniuk az imádatot. Muszáj velük jóban lenni, különben nem terem se kukorica, se bab, se tök; a Zia vadászok sem ejtik el az olyan veszélyes ragadozókat, mint a mókusok és a hörcsögök. A többi állattal csak a gond van: az antilop és a szarvas elszalad a Ziák elől, a puma szagára pedig a Zia veszi fel a nyúlcipőt. Sajnos ma már a Zia sem civilizálatlanabb, mint az összes többi jenki, pedig milyen szép látvány lehetett, amikor a Ziák egy jó kis esőcsinálás reményében táncoltak, a nyulak meg csak l'art pour l'art, a Ziák körül.
Az utolsó nyúltáncot 1967. május 7-én látta egy farmer a Salisbury síkságon. Teliholdas éjszaka volt, és a farmer nem éppen a kocsmából tántorgott haza, hanem egy kisbárányt segített a világra jönni. Ha igaz. Az újságírók kérdéseire a nyúl nem válaszolt.
1 hozzászólás
Kedves Müszélia!
Nagyon kellemes és szorakoztató. Határozottan tetszik 🙂