Ostyák (A tizedik ostya)… Hihetetlennek tűnik egy egész életen át politika, megint csak politika azért hogy csak te legyél a vesztes azért hogy csak mindig fájjon, a majdnem hogy erkölcstelen vészkijárat miatt, egyfajta aggodalom amely egyre bonyolultabbá válik még akkor is ha addig egyszerűnek tűnt anélkül hogy akarnád… hamarabb vagy később között ha a távolság miatt, vagy nehezen jutsz el, vagy későn érsz oda, csak akkor érvényes és törvényes szintig, átélt tapasztalataiddal, kiváltott emlékeidben, nemcsak amióta emlékeid vannak..jelenti a bizonytalan jövő léted, vedd úgy nincsen messze mindentől amit megértesz, akárcsak sok hasonló más, ugyancsak közelebbinek tűnő mindennapos dolgaidban, sok hasonló közös vonással, véleménnyel, amelyek sohasem tudnák hordozni teljes elszigetelésed mint a számlák, csak félrevezetésed, a valóságban mégsem tagadod meg azokat akik közt élsz, mikor azt gondolod másokról süketek maradtak az meg nem valósítható nemes eszmék és igazság között, akik miattuk vagyunk következmények, ha nem mered kihúzni az emberek állatias viselkedését, ha nem tagadsz, egyfajta értetlenségednek egyetlenegy oka nem naiv nagylelkűséged, mikor már rég megtanulhattad, ha tapintatos vagy sokszor fordítva sikerülnek az érzékenyebb dolgok, akaratod ellenére is ellen szenvedélyt válthatsz ki, akár az osztálykülönbségek, ha túl sok könyvet olvasol, az félreértésed legnagyobb oka gyanús félrevonulásod ha élni akarsz, biztos vagy senki sem értené, hogy számodra is élnie kellene az életnek, nemcsak húsból és vérből vagy amiért teljes élet élsz és élsz át azért hogy kellemesebbé tegyed az álmokat anélkül hogy elszakadnál az igazságtól amikor fantáziáddal szeretnél szépíteni, amely egyfajta megbocsájtás és alázatosság lehetősége is lehetne, rád zúduló vádakkal szemben, mert ha nem védekezel eleve elvesztetted függetlenséged, éppen úgy ha védekezve próbálsz élni, ha már te sem tudod, hogy miért illik bele ebbe az egészbe minden ami soha sem lehet szám, ami másnak erkölcstelen,, miközben érdekes módja adja az igazság ítélet hozatalának, de csak akkor ha nemcsak neked lenne igazad, egyesek ellen, akik öntörvényűen szeretnének rendet tenni, ilyenkor kérdezed magadtól hogy te nem vagy vajon öntörvényű? Olyan rendért amely másoknál csak a neked látomásokban válnak valós és rettenetes igazsággá, ha még vigasztalna az a tény, hogy mégsem szakadt szét lelked, társadalmad törésvonalai mentén, sok más kérdőjellel, ami miatt bőven marad helyed az unalom ellen, ha kimered kimondani az igazságot az féligazság és elképzelt igazságok helyett, akkor ha lemaradsz sok próbálkozásod félútjain, tudod hogy hiába mondod, hogy csak előre kell nézned, hozzátartozik, hogy változatosabbá tudjad tenni az hétköznapok szürkeségét, ha csak akkor érzed túlhevülsz, és megsemmisülsz. De ha tudod a határt a személyiség és a társadalom közt, nyugodt, türelmes és kedves légy, áh de mégsem úgy, egyáltalán nem azért hogy csak haszonért, ritka az ember, ismerd fel azt az arcot ,amelyet nem az alkalmazkodásért viselsz, amiért sokszor vagy kénytelen elbújni, és felvenni a maszkot, mekkora az igazi tehetség az álca alatt? A mai világban, hogy kicsoda vagy a valójában? Képtelenség! A legmegfelelőbb ami egyesít az hogy mind éppen olyan társadalmi áldozatok vagyunk, akkor is ha nem mind mutathatjuk azt amit tudunk, a sok miértekért, ha mi vagyunk a válasz és a megoldás. A..Sz.
3 hozzászólás
Szia András! Tudod, imádom a körmondatokat, de ez kicsit még nekem is sok. Már az elején elvesztettem a fonalat. Komolyan gondoltad? Vagy ez csak egy nagy nép-nemzeti hülyítés? Ha igen, s igazából paródia ez az írás, mondjuk Solohové, Csendes Don, akkor nagyon klassz! Üdv: én Kíváncsi vagyok!!! 🙂
még politizálás sem mondom az összes távolságokról,közelebbről csak a kevés szeretet mérgez, nincs bennem több szépség ami mutatható lenne, de bennem tartom ahol csak fájdalom érzi,,ha még megtart valami hit, ha még nem felejtettem el ki a barát aki felmelegíti szívem, amikor senkinek sincsen ideje meghallgatni, mindegy melyik oldalról és hogyan, érthető sehogyan sem vagyok jelen,, ahol zsúfoltak a boltok, üresek a szívek, mit ér ha rosszul használom ott ahol jót kellene tenni ,segíteni, szeretni kell, katasztrófa helyén jövök fel a sírból, hogy több legyek annál aki már nem létezik, nem tudományos ok, de még politikai sem ha már egyáltalán nem tudnának megérteni azok akik azért szeretnek, hogy nemet és igent mondjak, egy egészen más világban..
Azért jól esik véleményed, ha már megragadott, mert az is igaz amit te írsz, nem tagadható, ellenőrizhető, ..politika de mégsem az aki te vagy írásban minden felett, egy másik dimenzióban amelyből néha néha visszalépsz a földre. a politika csak egy gyűjtő fogalom, amely csak…összefogni próbálja a töredezett gondolatok szövegét, törvényekhez hasonlóan..elég hosszúra sikerült egy – egy mondat, de nem rögzít, sem törvényeket sem politikai irányzatokat, sem rendszert sem kort.. csak tudod, érzed vannak, a te szabadságodnak korlátok, amelyben az igazi korlát csak a tudatmanipuláció, ami miatt nincs olvasottság.. érdekeltség ..na most stratégia politika vagy mindkettő, anélkül hogy direkt említeném utalok ..léteznek.