Purgatórium

Talán ezer évenként történik meg az, hogy Isten foglalkozik egy elkárhozott élettel és nem Szent Péterre bízza a további sorsát, ha már befejezte földi létét. Most ennek az audenciának a pillanatait éli egy öreg csavargó a "nagy fényesség" – el is nevezte rögtön "fények templomának – előtti hófehér puha felhőn hanyatdőlve, kezében még a lakó-bolygójáról hozott fűszálat rágcsálva. Tudta, hogy egy "más-világban" van. Nem csak csekély értelmével fogta fel, de nem volt éhségérzete, ami bizony az utóbbi pár évében örökké kísérte. Most, hogy Szent Mihály utasaként ideszállították tudta, hogy nagy változások előtt áll. Meglepetésként érte, hogy nem azonnal a pokolba került. Elvigyorodott, igazolni látta, hogy "Isten útjai kifürkészhetetlenek".

Hirtelen mozgás támad körülötte. Fanfáros angyalok sorakoznak két sorba és megszólaltak a hangszerek. Szent Péter megragadja a vállát és talpra rántotta:

– Isten megmutatja magát neked, térdelj le !

– Jóvan! Ne rángass!

De azért térdre ereszkedett. Felszisszent, mert fájdalmat érzett öreg térdkalácsaiban. Furcsállta. Hiszen már nem érezhetne semmit. Jó kis átverés ez – gondolta.

Az angyalok sorfala között egy vakító fényoszlop vonult méltóságteljesen. Aztán a fények-templomában megállapodott. Halk, de mégis mindent betöltő hang szólalt meg:

– Fiam ! Lelkek milliárdszor milliárdjai kerültek szemem elé, de ilyen megátalkodott Isten ellenes emberrel mint Te még soha nem találkoztam.

– Istenem – ha az vagy tényleg és nincs valami szélhámosság itt is – Te azokkal akiket a pokolba transzferáltak nem találkoztál. De legalább látod, hogy elismertem a léted mindig, ugye?

– Azt igen, és szidtál ha kellett ha nem. De miért? Mert nem álmodtattam meg veled a lottó öt számát? Mert nem adtam terülj asztalkámat meg egy dobozos sört ami soha nem fogy ki? Mert nem adtam pár mázsa dohányt, hogy azzal a csattogó szerkentyűddel csinálj sok-sok cigarettát? Vagy éppen nem fiatal nőkkel béleltem ki az ágyad? Vén ember vagy már. Neked lélekben már hozzám kellett volna fordulnod és nem a világi hívságokat áhítanod !

– Tényleg? Mi a francért adtál testet, ha a testnek jó dolgok ne létezzenek? Nem érzed milyen paradoxon ez? Azt mondtad, hogy "sokasodjatok". Ahhoz meg nő kell ám bátyám, nem tudtad?

– De igen, csakhogy Te mindent túlzásba vittél. Szent Péter egy külön angyal gárdát működtet miattad, mert a verseid mérgezik a lelkeket. Még itt is érezhető a hatásuk. A pokolban pedig felolvasó esteket szerveznek az írásaidból. Fan clubod van, akik a bőrükre tetováltatják a verseid egyikét-másikát. Te egy métely vagy a világomban. Épp ezért halld hát a végső döntésem:
Nem kerülsz a pokolra. Veled úgy megerősödnének, hogy Lucifer támadásba indulna ellenem. Mégy a purgatóriumba és maximális hőfokon égetjük el a bűneidet. Az igazi pokol az lesz neked. Így még soha senki nem bűnhődött. Épp ezért fájdalomdíjként egy utolsó kívánságod teljesítem, halljam!

– Bármit kérhetek? Teljesíted?

– Igen…bármit. Halljam !!!!

– Akkor emeld fel a segged és add át a helyem.

Szörnyű hangok nyelték el. Mintha a világ robbant volna fel. Ezer darabra szakadt – azt érezte. Mintha a sejtjei a világ legtávolabbi pontjain léteznének külön-külön.

Aztán lassan tisztult a hangzavar. Már emberi hangokat hallott:

– Mi van öreg parklakó? Úgy feküdtél itt mint egy halott. Nem éreztem, hogy verne a szíved. Tán a túlvilágon jártál?

Az öreg vigyorogva emelte fel a fejét:

– Igen. De ott se kellek. Kivetett magából.