4. fejezet – Lefülelik a tolvajokat. Radó úr Ambrus úrral előállítja a tetteseket.
Milyen büntetést kap a két jómadár? Megbocsájtanak Cipruszka város lakói nekik?
Megbocsájtanak Cipruszka város lakói a két gazfickónak?
A városka lakói elindultak Tóbiás háza felé. Elől ment Radó rendőr, mögötte Ambrus úr, majd a polgármester Ircsikével és a többiek. Hamarosan megláttak Tóbiás tanyáját, ami előtt ott állt a kisvonat.
Amikor odaértek, kiabálni kezdtek:
– Gyere ki, te hétpróbás gazfickó! Gyere ki, Tóbiás!
– Szerintem Radó úr menjen be Ambrus úrral – javasolta a polgármester. Ircsike hevesen bólogatott, és Puha úr háta mögé bújt, majd halkan megjegyezte:
– És ha fegyvere van? Nem lehet tudni, hogy az ilyen csirkefogók mire képesek!
– Vegye Ön is elő a pisztolyát! – kérte a rendőrt Puha úr, a polgármester.
– Őőő – köszörülte meg a torkát Radó rendőr. – Nekem nincs fegyverem! Sosem kellett idáig…
Ekkor kinézett az ablakon Tóbiás. Haja torzonborz volt, látszott, hogy akkor bújt ki az ágyból. A lármára riadt fel. A háta mögül Stikli kukucskált, aki nagyon meg volt rémülve.
– Mit ordítoznak? Mit ricsajoznak itt, és miért nem hagynak aludni? – kérdezte álomittasan Tóbiás.
– Maga volt! Tudjuk! – visította most már felbátorodva Ircsike. – Itt a bizonyíték! – és diadalmasan a vonatra mutatott.
– Igen, Tóbiás úr. Maga és a majma vitte el az üzletekből az ennivalót! – helyeselt Ambrus úr. – Semmi kétség, minden maguk ellen szól.
– És a majma, az a szőrcsomó leharapta a tortán lévő kecske fejét! Ne tagadja! Ott van a lábnyomata a torta szélén! – óbégatta dühösen Gerzson, a cukrász.
– Mindezek által – köszörülte meg a torkát Radó rendőr – letartóztatom. Tagadhatatlan bizonyítékok szólnak ön és a majma ellen. – Jöjjön le!
– Jó, jó – válaszolta Tóbiás. – Nem kell ez a ribillió! Csak azért csentünk, azért tettük, mert éhesek voltunk. A vonatot pedig azért kötöttem el, mert elfáradtam, és nehezek voltak a zsákok.
Egy pillanatra csend lett. Ambrózia kisasszony ocsúdott fel elsőnek.
– Akkor dolgoznia kellett volna, és nem lopnia!
– Még van képe azt mondani, hogy elfáradt a lopásban! – csattant fel mérgesen Ircsike.
– És tönkretenni mások munkáját! – mondta még mindig dühösen Gerzson úr.
Tóbiás leballagott, nyakában a majommal.
– Mehetünk – jegyezte meg.
Mindenki felült a kisvonatra, Manfréd úr megnyomta a dudát, és elindultak a városba.
A fogdában Tóbiás és Stikli bűnbánó arccal üldögélt.
– Mi legyen velük? – fordult Radó rendőr a többiek felé. Ma ünnep van. Nem akarom, hogy ez alatt itt szomorkodjon két rab is. Nézzék! Látszik, hogy már megbánták a tettüket.
A többiek is belátták, hogy ezen a nevezetes napon nem kéne itt rostokolnia a két csibésznek.
– Nekem van egy ötletem! – kiáltott fel Gerzson úr. – Jöjjön Tóbiás a cukrászdámba, és segítsen kijavítani a kecske fejét. Velem együtt elkészíti Virgoncka leharapott kobakját.
– És mi legyen a majommal? – kérdezte a polgármester. – Neki is ki kell találnunk valamit, hogy jóvátegye, amit elkövetett.
– Tóbiás! – fordult Ambrus úr a rács mögött ülő felé. – Mit tud a maga majma?
– Hát – kezdte Tóbiás – , tud zsebekből észrevétlenül kicsenni dolgokat, tud ugrálni, bukfencezni, meg ilyesmiket. Ja, és jól tudja nyomkodni a mozdonykürtöt – nézett mérgesen a majmára Tóbiás, hisz ezért ébredt fel a rendőr.
– Ez jó! Ez nagyon jó! – lelkesedett Ambrus úr.
– Miért is jó az, hogy a zsebemből ki tudja emelni a tárcámat? – kérdezte Radó rendőr értetlenül.
– Nem arra mondtam, hanem hogy ügyes tornász. A műsoron felléphet, és szórakoztathatja Cipruszka város lakóit. Artista szám. Ez még úgysincs a repertoárban. Stikli, az akrobata!
– Nagyon jó – mondta Radó úr. – Akkor kihirdetem, mi a büntetésetek! – fordult a két gézengúz felé. – Te – mutatott Tóbiásra-, segítesz Gerzson úrnak a cukrászdában megformázni a kecske fejét. Stikli, te fellépsz a délutáni programon, megmutatod, milyen ügyes tornász vagy!
Mindenki elégedett volt az ítélettel. Pipacs Paulina is felkiáltott:
– Állj! Ilyen koszosan, ilyen mocskos ruhában nem mehet a sütemények közelébe! Javaslom, hogy fürödjön meg, én pedig hozok addig Picula úrtól neki egy szép ruhát. A majmot is meg kell mosdatni! Tóbiás pedig fésülje jól át a bundáját! Maga felügyeli biztos úr, hogy mindkét jómadár megfürödjön! – mondta ellenkezést nem tűrő hangon Paulina, azzal kiviharzott az ajtón.
Tóbiás és Stikli kénytelen-kelletlen nekiálltak tisztálkodni. Paulina hamarosan visszaérkezett egy rend ruhával.
– Na, ez jó lesz a pocakjára! – jegyezte meg vidáman. – Nem tudom, kalap nem kéne? – nézegette az új ruhájában feszítő Tóbiást.
– Kedves kisasszony! A teremburáját! Ne csináljon belőlem bazári majmot! – nevetett Tóbiás, aztán felvette az új ruháját, és a tükör előtt illegette magát. Tetszett neki a látvány. Stikli is jól mutatott tisztán és megfésülve.
folyt. köv.
8 hozzászólás
Itt vagyok ismét. Nem győzöm ismételni, mennyire jól áll neked ez a kétbalkezes, humoros tolvajososdi. A büntetés is kedvemre való, pont ilyesmire számítottam. Kíváncsi vagyok, mivel tudod még feldobni ezt a kétbalkezes történetet, mindenesetre várom a következőt.
Szeretettel,
Ida
Szia!
Köszönöm, hogy úgy gondolod jól áll ez a humoros, tolvajos vonal. A büntetést, pedig azért ilyen enyhe, mert úgy gondoltam, a hibákat, stikliket, helyre lehet hozni, a mesékben mennyivel egyszerűbb ez!. Hát hogy még mivel tudom feldobni? Majd holnap kiderül, még 2 rész van vissza. Minden jó, ha a vége jó! A mesék, már csak ilyenek! üdv hundiso
Na hát, talán itt nvettem már fenhangon is a legtöbbet!!!
A következő részt meghagyom holnapra, legyen jó napom!
Gratulálok kedves Hundido szeretettel: Ica
Szia!
Radó rendőr elég vajszívű, kicsit bugyuta fickó. Nem szeret büntetni. A többiek is kedves emberek, akik talán(?) megbocsájtanak a két szeretni való zsiványnak. Ez kiderül a következő részből.üdv hundido
Kedves hundido!
Engem Radó rendőr leginkább Megvagy hadnagyra, gyermekkorom egyik kedves mesealakjára emlékeztet, legalábbis annyiban, hogy rendfenntartó erőként lehet rá számítani a legkevésbé. Bár a párhuzam kicsit sántít, mert Radó rendőr végül is jól végezte a feladatát, szerencséjére nem ütközött túl nagy ellenállásba.
A büntetés igen kedvesen tereli tovább sajátos medrében a kis történetet: "megélhetési kihágás" – "közmunka". S (én úgy vettem ki) ebben már ott a rehabilitáció is, hiszen az alkalomhoz illő ruhával a szegény, éhes Tóbiás az emberi méltóságát is visszakapta. Sokat tanít ez a kis mese, ha odafigyelünk.
Gratulálok!
Laca
Szia!
Igen Radó úr időnként segítségre szorul, de végtelenül kedves, jószívű, nem szeretné fogdában tartani a két gazfickót. A büntetés lehet, hogy hajaz néhány mai dologra. 🙂 Örülök, hogy tetszett ez az epizód is. Üdv hundido
Nagyon élvezem a mesét továbbra is! Jók a nevek, a történet, minden. Ugrok át a következő részre!
Szia!
Köszi, hogy hűséges olvasója vagy ennek a kis történetnek. Örülök, hogy a nevek is elnyerték a tetszésedet. üdv hundido