5. fejezet – Tóbiás és Stikli jóváteszik, amit elkövettek. Az ünnepség. Tóbiás és Stikli munkát kap. Milyen meglepetéssel készült a polgármester a Cipruszka lakóinak?
Az ünnepség
Már közeledett az ünnepi műsor időpontja. Mindenki tette a dolgát. Gerzson úr cukrászdájában Tóbiás ügyesen csinálta azt, amit a cukrász mondott neki. Az igazat megvallva, Tóbiásnak nagyon tetszett ez a munka.
– A teremburáját! Ez igazán remek elfoglaltság! Nézze, Gerzson úr, milyen kiválóan sikerült a kecske feje! – csodálta elégedetten Tóbiás a remekművét.
Gerzson úr is kedvtelve szemlélte a kiválóan elkészült alkotást.
– Khm, khm – köszörülte meg torkát a sütemények mestere. Nem akarta nagyon dicsérni a bajkeverőt, nehogy elbízza magát. – Igen, szóval tényleg jó – nyögte ki végül. – Mondja, Tóbiás! Nem akar itt dolgozni nálam? Persze fizetésért. Nem kéne felforgatni ennivalóért a város rendjét, megvehetné azt, amit szeretne.
A dolgozni szó hallatára Tóbiás először kicsit megijedt, aztán elgondolkodott. "Ilyen finom illatok, ilyen csodás sütemények között nem is lenne olyan rossz! Ráadásul fizetést is kapna."
– Rendben van. Üsse kő! A teremburáját neki! Soha sem gondoltam volna, hogy egyszer dolgozni fogok! De itt, szívesen formáznám, sütném a finomságokat. Kezet rá, a teremburáját!
Boldogan vitték Gerzson úrral az ünnepség helyszínére az újra teljes szépségében pompázó tortacsodát.
Ezalatt Stikli Hugóval, az egykori artistával gyakorolta a tornamutatványokat.
– Nagyon ügyes vagy, Stikli! Szuper! Ez az! – Hugó nem fukarkodott a dicsérő szavakkal. – Hamarosan színpadra kell lépned! Tudom, hogy nagyszerűen fogod végrehajtani a feladatokat.
Stikli kihúzta magát, nagyon jólestek neki az elismerő szavak. Boldi, a boltos nézte Stiklit, milyen ügyes.
– Stikli! Eljöhetnél hozzám a zöldséges részlegre dolgozni! Ilyen fürgén senki nem tudná kirakni az árut! Zsonglőrködhetnél a banánokkal, narancsokkal, répákkal, a tökökkel, padlizsánokkal. A vevők, meg csak úgy tódulnának hozzám, és persze azért is, hogy téged láthassanak. Na, mit szólsz? Annyi gyümölcsöt, zöldséget ehetnél, amennyi csak beléd fér!
Stiklinek nagyon tetszett az ötlet. Már látta maga előtt, amint az emberek tapsolják, dicsérik ügyességét, gyorsaságát. Hevesen bólogatni kezdett, és hangos makogással jelezte, hogy elszegődik Boldi úr boltjába.
Bernát, a városka költője eközben még két strófát tett a már meglévő verséhez, amiben leírta az előző éjszaka eseményeit. Izgatottan készült színpadi fellépésére.
Fáni Néni Fánkozójában ezen a napon fél áron lehetett kapni a csodálatosabbnál csodálatosabb fánkokat. Mindenki igyekezett még a műsor kezdete előtt néhány fenséges fánkocskát vásárolni.
Puha polgármester nyitotta meg az ünnepi műsort. Mellette Ircsike állt, és boldogan nézte hőn szeretett polgármesterének minden mozdulatát, itta szavait. Szemrehányóan nézett azokra, akik beszélgetésükkel zavarták Puha úr ünnepi szónoklatát. A polgármester bejelentette, hogy a könyvtárban megnyílt a város múltját és jelenét bemutató fénykép kiállítás, ami a mai napon ingyen látogatható. Kiemelte Csirike és Ambrózia kisasszony áldozatos munkáját, akik sokat fáradoztak a létrehozásában.
Ircsike konferálta fel a műsor fellépőit. Annika nagy sikert aratott zongoraszólójával, a városka kórusa után következett Bernát, akinek a versét nagy ovációval köszönték meg az egybegyűltek. Stikli akrobata számát pedig szűnni nem akaró tapsvihar követte. Azután lépett színpadra Pipacs Paulina csodálatos ruhájában és elképesztő kalapcsodájában. Kapor kalapos és Picula úr büszkén nézte a művésznőt. Igen, igen. Nagyon divatos, nagyon remek látványt nyújtott Paulina. Leleplezte az erre az alakalomra festett képét, amin Virgoncka ágaskodott a városka dombjának a tetején.
– Éljen, éljen! – kiabálták az emberek. Pipacs Paulina elégedetten ment le a színpadról.
Aztán jött az ünnepség fénypontja, a torta. Gerzson úr mellett ott állt Tóbiás is, aki, mint Ircsike elmondta, ezentúl Gerzson cukrászdájában fog dolgozni, Stikli, a majmocska pedig Boldi úr boltjában látványzöldségesként tevékenykedik ezután. A polgármester vágta fel a tortát. Innentől kezdve csak: "hm, óh, ez isteni, mennyei" szavakat lehetett egy darabig hallani.
– Kedves nézőink! – kezdte mondanivalóját Ircsike. A tortázás után nézelődjenek a Főtéren, menjenek Fáni Néni Fánkozójába, egyenek-igyanak, tekintsék meg a kiállítást a könyvtárban! Ott megnézhetik közelebbről Pipacs Paulina festményét is, ami később a Polgármesteri Hivatal előcsarnokában ékeskedik majd. Mellette, bekeretezve lesz olvasható Bernát úr mai napra írt verse.
Este egy kis meglepetés vár még Önökre, amit szeretett polgármesterünk szervezett a dombra. Manfréd úr kisvonatjával is jöhetnek. Jó szórakozást! Találkozunk a dombon! – zárta beszédét Ircsike.
Este Manfréd úr begördült mozdonyával a Főtérre.
– Ma mindenki ingyen utazhat. Jöjjenek, hamarosan indulunk! – nyomta meg a vonat kürtjét Manfréd úr.
Stiklinek sem kellett több! Ott termett, és nyomkodni kezdte a dudát. Manfréd úr jót kacagott, és ezt mondta:
– Jól van, jól van! Mától te leszel ünnepnapokon a segédem, te nyomhatod a kürtöt. Rendben?
Stikli majd kiugrott a bőréből örömében.
– Beszállás! Indulunk a dombtetőre! Ott vár minket a beígért meglepetés! Stikli! Most kürtölhetsz! Nyomjad!
Nem kellett kétszer mondani a majmocskának. Vidáman dudált. A vonatra Virgoncka is felszállt Hugóval, Pipacs Paulina, Csirike, Annika és Ambrózia kisasszony, Fánika, Kapor kalapos, Picula, Bernáth és Pocak úr és Radó rendőr, Boldi boltos, majd Brúnó is helyet foglalt. Utolsónak Tóbiás csücsült be. Meglengette a kalapját, amit Pipacs Paulinától kapott, és hosszas győzködés után végül is fejébe nyomta. Egészen jól festett az új ruhájában és kalapjában. A vonat elindult.
Amikor felértek a dombra, egyszer csak nagy durrogás hallatszott, és elkezdődött a tűzijáték.
Ircsike és Puha polgármester elégedetten nézte a levegőbe repülő rakéták színpompás látványát. Cipruszka város lakói pedig hangos üdvrivalgással fogadták e csodás meglepetést.
folyt.köv.
8 hozzászólás
Szia hundido!
Remekül éreztem magam Cipruszkában, jó volt a hangulat, jól mulattam, minden úgy történt, ahogy kell. Így is van jól, ha már az életben nem, legalább az irodalomban legyen úgy, hogy minden jóra fordul.
Nehezményezem, hogy kimaradtam a névsorból, pedig ott ültem a kis vonaton is éppen Fánika és Picula úr között. Csak Stikli ment az idegeimre a folytonos dudálással, egyébként nagyon élvezetes volt. 🙂 Kíváncsi vagyok mit tartogatsz még zárásként. Alig várom… és fejezd be azt a másikat is! 🙂
Szeretettel,
Ida
Szia! Örülök, hogy jól érezted magad Cipruszka városban és együtt utaztál a szereplőkkel! 🙂
Bocs, hogy kifelejtettelek, de oly sokan ültek fel(ülnek fel) hogy nem láttalak. Remélem azért Stikli nem ment az agyadra a folyton dudálással, de hát mit lehet tenni? Ez az egyik szenvedély. 🙂
üdv hundido
Minden jó, ha jó útra térnek, a mesében minden lehetséges, de az életben ritka!
Gratulálok remek mesélő vagy kedves Hundido! Öröm volt itt lenni.
Szeretettel: Ica
Szia!
Köszönöm a gratulációt. mostanában nem igazán írtam, sőt fel is akartam adni, mert úgy éreztem, nem jönnek az eredmények amire számítottam. Aztán csináltam egy számvetést és rájöttem szépen akadtak a tavalyi évben olyan dolgok, amire büszke lehetek. Így valahogy az ihlet is visszatért…- szóval folytatom. üdv hundido
Kedves hundido!
Tóbiás és Stikli végre megtalálta helyét a világban, lesz állásuk, pénzük, önbecsülésük. Bizalmat szavaztak nekik, ami fölbecsülhetetlen. S bárcsak az életben is így elrendeződnének a hétköznapok valódi drámái. De ez itt egy mese, máshogy kell hozzáállni, erre eleinte figyelmeztetgetni kellett magamat. De mostanra annyira bekebelezett a stílus, hogy ott találtam magam a kedves polgárok között a főtéren.
Ha itt érne véget a történet, szerintem már így is tökéletes lenne. Kíváncsi vagyok, mit tud még hozzátenni a szerző.
Laca
Szia!
Igen, mese, és a mesében sok minden lehet, megengedett. Szórakoztató történetnek szántam a nagyobb gyerekeknek, egyszer talán el is jut hozzájuk. Örülök, hogy beálltál Cipruszka város polgárai közé. Ezt a részt a végének gondoltam, de aztán született még egy. Azt is hamarosan felteszem. Üdv hundido
Hát eljött a perc! Most mindenki boldog, a városka lakói. Radó rendőr, és a "főkolomposok" is! Tetszik a mese. Pergő, friss! Kiváncsi vagyok, mi lesz még?
Szia!
Lehet, hogy ennek kellett volna tényleg a befejező résznek lennie? Remélem azért a köv. rész is tartogat egy kis meglepetést 🙂 üdv hundido