Rendhagyó kézfogó

Apám már régen megmondta, nem lesz jó vége, hogy képtelen vagyok megállapodni egy nő mellett.
– Ha folyton csak röpködsz egyik lányról a másikra, sosem lesz saját családod!
– Mi pedig hiába várjuk az unokákat – kontrázott anyám.
Jobbnak láttam, ha nem fokozom a feszültséget, ezért bölcsen elhallgattam, hogy bizony már többszörös nagyszülők. Ahhoz ugyanis nem kell feltétlenül megházasodni, hogy jöjjenek a gyerkőcök. Esetemben pedig jöttek is szép számban. Még az a szerencse, hogy a barátnőim nem pereltek be gyerektartásért… Talán azért, mert titkon abban reménykedtek, hogy egyszer mégis megkérem a kezüket – persze csak egyikükét. Minden cselt bevetettek a cél érdekében. A legfinomabb falatokkal vártak, valahányszor felkerestem őket. Merthogy a srácaimat rendszeresen látogattam. Egészen elérzékenyültem, amikor rádöbbentem, hogy mindegyik kiköpött apja. Nem csupán külsőre hasonlítottak rám, de éppoly elevenek is voltak, mint én. Igazi rosszcsontok! Különösen azt élvezték, ha megszeghették a tilalmaimat. Hányszor intettem őket, hogy ne egyenek romlott ételt, ne piszkálják a kutyákat-macskákat, és ne játszanak a trágyadomb közelében! De hiába koptattam a számat. Ha szóvá tettem az anyjuknak, hogy rám se hederítenek, az összes barátnőm csak legyintett.
– Ne légy olyan szigorú velük! Mire felnőnek, benő a fejük lágya.
Mind ezzel vigasztalt, mintha összebeszéltek volna. Lehet, hogy így is volt, mert a módszereik is hasonlóak voltak, amellyel megpróbáltak magukhoz édesgetni. A finom ételeken kívül mézes-mázos szavakkal kedveskedtek, és még a szemtelenkedéseimmel sem sikerült elérnem, hogy kiszeressenek belőlem.
Aztán megtörtént az, amire legszörnyűbb rémálmomban sem gondoltam. Tudhattam volna, hogy sokáig nem lehet büntetlenül kihasználni a nőket! Legújabb barátnőmmel éppen egy kis kiruccanásra indultunk a közeli piacra, és annyira belefeledkeztünk az érett gyümölcsök ínycsiklandó látványába és bódító illatába, hogy óvatlanul nekirepültünk az egyik stand fölé kiakasztott ragacsos papírcsíknak – és mindketten örökre a foglyai lettünk.
Így esett, hogy egy légyfogó lett a helyszíne a kézfogónknak… Na, most aztán örülhet az apám és az anyám, végre megnősültem, még ha némi kényszer hatására is!