Hol van, hol se, ki tudja merre, talán épp a te közeledben, van egy szépséges, titokzatos kert. Ha nyitott szemmel jársz, te is rátalálhatsz e csodás helyre. Hogy miért titokzatos, különleges? Elmesélem most neked!
Itt élt Maflanc, a flancos és habókos kis körtebogárka. Nevét onnan kapta, hogy folyton képes újságot nézegetett, abban is csak a divattal kapcsolatos oldalakat. Időnként furcsa ruhakölteményekben jelent meg. A kert lakói mosolyogva nézték. Ők már így szokták, szerették meg. A virágok, a hatalmas szederfák mellett itt élt még Pintyő a kismadár, itt rejtőztek az apró virágtündérek is. A kert egyik legpompásabb részén állt egy vén fa, ami már sok mindent látott, megélt. Azt mondják, tán száz éves is lehet. Bölcsessége miatt nagyon tisztelték az itt élők.
Egy napsütéses reggel Maflanc, megint valami fura ruhában jelent meg. Útja egyenesen az öreg fa alatti padhoz vezetett. Támlájára reppent, s így szólt:
– Na, milyen a legújabb moha kalapom és hársfavirág szoknyácskám? Ugye milyen remek? Ugye milyen csodaszép?
– Érdekes, érdekes…- dünnyögte a fa. Egyébként, nem szép dolog hivalkodni, dicsekedni. A szerénység fontos erény!
– Így van! – helyeseltek a virágok, és a közelben álló szederfa is bólintott.
Pintyő a kismadár trillázott egyet, majd így szólt:
– Érdekes vagy ebben a hacukában! Szebb az eredeti öltözéked! Tudsz ebben egyáltalán repülni?- érdeklődött.
– Mit értetek a legújabb párizsi divathoz! – válaszolta a bogaracska és duzzogva elkullogott.
– Képzeljétek!- mondta Pintyő. Ma érkezik Csipircsi, az unokatestvérem, aki Szamócás ligetben él.
– Na-, dünnyögte Maflanc, aki közben visszasomfordált- ő talán ért a legújabb divathoz, nem úgy, mint ti, földhözragadt barátaim.
Senki sem válaszolt a kis piperkőcnek. A körtebogár talált egy tükör darabkát, az előtt
illegett-billegett. A piros rózsa fejecskéjét ingatta, rosszallón nézte. „Egyszer még baj lesz ebből!”gondolta, s közben megigazgatta szirmait. Vidám csiripelés verte fel a várakozás csendjét.
– Csirri, csórri, csipp, csiripp! Keresek én valakit! Mondjátok, meg hol lelem, hol van az én testvérem?- énekelte a kis madárka.
– Ki vagy te, kit keresel?- kíváncsiskodott a Maflanc.
– Csipircsi vagyok a Szamócás ligetből. Pintyőkét keresem.
– Üdvözöllek! Maflanc vagyok, a körtebogár. Örülök, hogy látlak, már hallottam rólad! Pintyő mindjárt itt lesz. Kedves Csipircsi! Kérdeznénk tőled valamit. Nálatok a Szamócás ligetben milyen divat járja? Látod az én moha kalapom és hársfavirág szoknyácskám? Hogy tetszik?
– Háát-, és alaposan szemügyre vette a bogárkát. Nálunk mindenki abban a ruhában, tollazatban jár, mint amiben megszületett, vagy kikelt a tojásból. Nem vesznek fel magukra maskarát! Nekem tetszik a ruhád, a kalapod. Csak vigyázz! Baj ne legyen ebből a divathóbortból!
Maflanc sértődötten elvonult. Közben megérkezett Pintyő. Megölelték egymást, a vén fa alatti padra telepedtek, hangos csiviteléssel beszélték meg, mi történt velük, mióta nem találkoztak.
– Tudod, nagyon messze jártam! – mesélte Csipircsi. Elhatároztam, hogy elrepülök megnézni a Kristály palotát. Ott sérült meg a lábam. Még most is bicegek egy kicsit. Messzi földön híres, ezért is akartam látni. Amikor odaértem, éppen ezt dalolta: „Palota, palota, szépséges Kristály palotácska, hetvenhét ablaka, tíz kapuja, egy lélek sem juthat be rajta!” Aztán csilingelve nevetni kezdett. Gonoszul bánt az odaérkezőkkel.
– Óh! Ez igazán érdekes! Énekelő palota, ilyet még nem hallottam!- ámuldozott Pintyő.
– Hihetetlen!- sóhajtották a virágok, a fák.
Közben Maflanc is visszasettenkedett. Szájtátva hallgatta a történet.
– Szóval ez a Kristály palota valóban nagyon szép volt, de senkit sem engedett be, csak magát szerette, csak magának dalolt. Aki be akart jutni, azt megsebezte. Így én sem láthattam belülről. Ott is hagytam azt a felfuvalkodottat. Később azt hallottam, hogy egyre magányosabb lett. Mindenki elkerülte. Féltek tőle. Rájött, hogy a szépség semmit se ér, ha csak magának tetszeleg, belül pedig üres, lelketlen. Bánta már, hogy olyan pöffeszkedő, hiú volt. Pórul is járt! Arra szállt egy hatalmas fekete madár. A csőrével akkorát koppintott a kristály oldalára, hogy megrepedt. Akkor újra nekirepült, újra rávágott egy hatalmasat. A palota szilánkjaira hasadt szét.
– Óh, hú, nahát!- hallatszott a kert minden irányából.
– Bizony, bizony- folytatta Csipircsi. Megfizetett a gőgösségéért! Szilánkjai messzire szétszóródtak, és csak cserepecskék maradtak belőle. Ni, csak! Itt van egy!
Felemelte azt darabot, amiben Maflanc nézegette magát.
– Igen, igen- szólalt meg a vén fa. A túlzott hiúság bajt okozhat! Gyakran párosul az önzéssel, becsvággyal.
A kis körtebogár elgondolkozott a hallottakon. Az új ruhájában bizony repülni is csak nehézkesen tudott. Gyorsan levettette a szoknyácskát. A kalapot még nézegette egy kicsit, aztán elhajította. Egyből fürgén tudott szaladni, ugrálni, szállni. Ez a történet rádöbbentette arra, hogy nem a külsejével fog barátokat szerezni, hanem a kedvességével. Fontosabb a külsőnél a belső érték. Nem akart ő is olyan magányossá válni, mint a Kristály palota.
Csipircsi még néhány napot maradt a Szedreskertben, aztán elindult haza a Szamócás ligetbe. Ez idő alatt nagyon jó barátja lett Maflanc is, aki megváltozott. Vidámságával mosolyt csalt mindenki arcára.
Ezt a mesét a Szedreskertben, a vén fa alatt ülve hallottam….
8 hozzászólás
Kedves, bájos, tanulságos.
Köszönöm, hogy elolvastad, és megismerkedtél a Szedreskert lakóival. Üdv hundido
Szia hundido! 🙂
Én tudom hol van. Éppen ott, a Világ Közepén, kedvenc helyemen. 🙂 Imádom a szederkerteket, a szederszedést, a szederlekvárt és a szederszörpöt is. Meg azt is, hogy lila leszek tőle.
A szamócás elbizonytalanított, mert azt is vödörszám szedtem gyerekkoromban. 🙂 Képes voltam utánanézni a körtebogárnak. Nem találtam nyomát, ez jó. 🙂
Valamiért azt gondolom, hogy nem mered bővebbre ereszteni mondandód, pedig lehetne.
A tagolás nehéz itt, mert a rendszer nem enged bekezdéseket írni, viszont kellene. Néhány enter hiányzik nekem az áttekinthetőség miatt.
A "nekirepült" szerintem így helyes.
"Gyorsan levettette a szoknyácskát." Itt cselekedtetőnek szántad az igét? Ha igen, akkor jó így.
Nagyon kedvelem meséid. Mindig találok bennük tanulságot. Azt gondolom, hogy portfólióírás közepette ez csúcsteljesítmény! :)))
Viszont a záró sorból kihagytad a padot. Azt a PAD-ot. 🙂
Szép a lelked, igazi "tantónénis", követendő!
Köszönöm az élményt!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Örülök, hogy ebben is találtál kedvedre valót! Sajna ezek az elírások…de igyekszem majd javítani. valóban a záró részből kimaradt a padunk 🙁 üdv hundido
Nagyon szeretem ´meséidet´!
Sokat,nagyon sokat ´mondanak´!
Gratulálok:sailor
Kedves sailor! Köszönöm, hogy elolvastad, és nagyon örülök, hogy kedveled a meséimet!!!!üdv hundido
Kedves Hundido!
Egyszerűen varázslatos a történeted. Tetszett a tanulság is a végén.
Jolcsi
Köszönöm, hogy elolvasod a meséimet! Az csak hab a tortán, hogy tetszik is! 🙂