Sietősen lépsz rá az előtted felbukkanó lépcsőfokra, és mennél, rohannál mind gyorsabban. De nem lehet, mert elölről-hátulról berekeszt, összezár az embertömeg. Idegesen tipródsz, egyik lábadról a másira állsz, és dobolsz a korláton, hogy ezzel is sürgesd az egyre inkább lassulni látszó időt.
Ekkor pillantod meg őt. Az ellentétes irányú lépcsőn áll, ugyanolyan szorult helyzetben, mint te. Mint bárki más. Tekinteted őt követi, és már látod magad előtt, ahogy kézen fogva sétáltok a város hangulatos utcáin; moziba, étterembe mentek. Pironkodva mutatod be szüleidnek, igen, ő a kedvesed, és szorongva igyekszel jó benyomást tenni az ő szüleire. Szádon érzed az első csók ízét, karodat borzongatja az első ölelés melege. Hallod már a harangok zúgását, a gyermekeitek kacagását…
De a lépcső továbbhalad, s elkerülitek egymást. Elkapod pillantásod, s a képzeleted szülte látomások szertefoszlanak egy másodperc alatt. Az iránta fellobbanó szerelmedet pedig már el is feledted, mert az utazásnak vége. Lelépsz a mozgólépcsőről.
5 hozzászólás
Munkádat olvasva olyan érzésem támadt, mintha tisztásra értem volna: A haragvó lombok közül előbukkan a nap, minden világossá és egyértelművé válik. Nem bánom, hogy tövisek szabdaltak egy órán át, mert amit elértem, az a csend, a tisztaság, a természetes egyszerűség és szépség üdítő pázsitja. (Bocs, hogy a turbó egy kicsit túlpörgött. 🙂 )
Minden írásjel a helyén van. Ahova pont kell, ott pont van. Vagy egy, vagy három. (Nem kettő és nem négy.) Vessző sem hiányzik sehol. A szavak között szóköz van. Mindenütt, ahol lennie kell. Hibátlan minden leírt szó és mondat. (Ráadásul annyi van belőlük, amennyinek lennie kell.) A legkedvesebb nekem: „Mint bárki más.” Nagyon a helyén van.
Jellemző, hogy a két nap alatt, a kutya sem szólt hozzád…
Köszönöm az élményt. (Lehet, mégiscsak egy irodalmi lapon kószálok…)
Gratulálok. a
Kedves Antonius!
Hűha! :)) Néha úgy érzem, nem is ide akartatok írni ennyi szép dolgot, csak véletlenül idecsúsztak a dicsérő szavak. 🙂 Nagyon szépen köszönöm minden túlpörgött mondatodat, szavadat! Mindig nagyon figyelek a helyesírásra (és a helyes gépelésre, formázásra), ez egyébként is mániám, szakmai ártalom is, de másnál is nagyon szokott zavarni – magamnál pedig végképp. Persze félreütések, apróbb hibák előfordulnak így is, de ahogy mondják, csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit. 🙂
Köszönöm még egyszer! Üdv,
Lily
Khm… a "kézen fogva" szavadnál éppen pislogtam… 🙂
Kedves Lily!
Nagyon jó ilyen – szerkezetileg, írás- helyesírás tekintetében is pontos, ráadásul érdekesen kedves írást olvasni. Ahogyan bemutatkozásodban található: az "igényesség" megtalálható benne. Nagyon fontos, hogy minden írásjel és – s még a szóköz – is helyén legyen!
Sok sikert kívánok tanulmányaidhoz, előmeneteledhez és a napvilági szereplésedhez!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Neked is nagyon köszönöm szívmelengető és buzdító szavaidat! Az alábbiakban írtakat tudnám csak ismételni: igyekszem odafigyelni, mit adok ki a kezeim közül. 🙂
Lily