Egy terebélyes, nagy zöld lombkoronáját ékesen tartó nyárfa tágas odvában, egy kislány húzódott meg és gödröcskés mosolyán látszott, hogy élvezi az otthona adta biztonságot és nyugalmat. A fecskék csiripeltek és ő csillogó zöldes barna szemeivel, áhítattal nézte ezeket a kedves madarakat, akik ott laktak a szomszédságukban az ereszük alatt. A nyárfa odvába úgy illett ez a kleor bőrű, göndör aranyhajú lány a tisztán kivehető görögös vonásaival, mintha csak odaszületett volna. A ruhája halványzöld kecses szabású volt, és tartozott hozzá egy ugyanilyen színű kendő, amit a kislány nem csak a nyakában hordott, hanem egyedi stílusban egyszerre hajpántnak és díszsálnak is használt. Az édesapját várta, aki aznapra egy meglepetést ígért a kislányának. Az édesanyja a teraszon ült, és olvasta a Szentírást, miközben a férjét várta. A terasz a kertre nézett, ahol az előbb említett fa is állt, a ház fala mentén rózsabokrok sorakoztak, előttük pedig egy sor bársonyka kapott helyet. Az udvar közepén, senki sem tudta hogyan került oda egy nagy bokor petúnia telepedett le, aminek a szárai és levelei úgy összegubancolódtak, hogy ki sem lehetett deríteni egy tőből származik-e a lila és a fehér, vagy külön-külön két növényt alkotnak. Az udvarban továbbá volt három tujacsemete, akik időközben kinőtték a nevüket és csaknem ember nagyságúak lettek, aztán a sarokban egy fenyő állt, aki mindig tudatta a környezetével, hogy mennyit nőtt abban az évben, ugyanis világoszöld új hajtásai és a méregzöld régiek között semmi átmenet sem volt. Az ablakpárkányok roskadoztak a rengeteg kaktusz alatt melyek közül néhány gyönyörű tündérvirágokat hozott. A szomszéd ház innenső felére pedig valóságos hajnalka zuhatagot futtattak fel minden évben. Idén ebből még csak kisebb hajtások látszottak, de majd nyáron milyen gyönyörű lesz. Ezen kívül egy régi lakója volt az udvarnak a levendula, akinek különös illatát a háziak nagyon szerették. Hatalmas nemes pipacsok piroslottak a levendulabokor körül, és nem utolsó sorban egy virágállványra való muskátli is itt élte mindennapjait. Nem csoda hát, hogy a kislány nagyon szerette ezt a virágoskertet főleg a tavasz első felében, amikor nyílnak a nárciszok, a tulipánok, az orgona és az aranyeső bokor is virágzik. – Hány óra van anya?
– Már öt, nem tudom, hol késik apa. Alig aludt az éjjel, és reggel nehezen kelt fel régebben nem szokott így viselkedni. Tegnap is később jött haza, ma is…
– Éhes vagyok! Kezdjük el az uzsonnát most apa nélkül!
– Megvárjuk, most már biztosan nemsokára itthon lesz.
A kislány mikor meglátta a távolban az ismerős arcot már futott is elé. A meglepetés pedig egy szép keményfedelű bordó könyv volt, vagyis egy napló. Az elejére még egy képet is lehetett rakni. A kislány nagyon örült az ajándéknak. Megköszönte és már vitte is a szobájába, akár egy kiscica a zsákmányát. Rögtön megfogadta, hogy senkiről nem fog rosszat írni, mert nem akar a kellemetlen élményekre, gondolatokra emlékezni. A fényképtartót is kihasználta az egyik kedvenc képét választotta, amin az egész család rajta volt.
Teodóra naplójából
Teodóra első naplója! 2008. V. 29.
'Megnyitom a naplómat és megfogadom, hogy senkiről nem írok rosszat bele! Nikopulosz Teodóra vagyok, és ez az első naplóm. 11 éves vagyok 5. osztályos.
Szeretem a nevemet, mert nem olyan átlagos, mint a többieké, hanem egyedi. Azért is, mert görög vezetéknevem van, meg azért is, mert az utónevem azt jelenti, hogy Isten ajándéka.
A naplómat apától kaptam, aki nagyon szeret írni, eredetileg írónak készült, de aztán könyvtáros és történelemtanár lett.
Ma nem történt semmi érdekes az iskolában, de remélem, hogy azért lesznek izgalmas dolgok, amiket majd le tudok írni a naplómba."
Ekkor a kislány abbahagyta az írást, mert az anyukája, akinek Nóra volt a neve, hívta epret enni. Örömmel lement a lépcsőn, és leült szemben az édesanyjával az asztalhoz, amin egy tálka cukor és eper várta.
– Tudod melyik képet tettem az elejére?
– Azt, amikor kihoztunk a kórházból, az a kedvenced.
– Igen, nézd, milyen jól mutat rajta.
– Nagyon szép.
8 hozzászólás
Szerkesztésileg akad benne bőven hiba. A "- Hány óra van anya?" – kezdetű párbeszédsorozatnál külön sorokba téve áttekinthetőbb lenne.
"A terasz a kertre nézett, ahol az előbb említett fa is állt a ház fala mentén rózsabokrok sorakoztak előttük pedig egy sor bársonyka kapott helyet." — "állt" után pont, új mondat: "A ház fala…" Azért emelem ki, mert hasonló többször előfordul. Ráadásul csomó helyen a vesszők is hiányoznak. Többszöri átnézés után bizonyára felfedeznéd te is ezeket a hibákat. Amúgy a történet tetszik, csak ha már van valakinek egy valamire való sztorija, próbálja meg a legmegfelelőbb állapotban publikálni azt. További jó írást, jövök máskor is. 🙂
Üdv. Tibor
Amint lesz rá időm feltétlenül kijavítom, de egyelőre sajnos nincs.
Delory
Nagyon jó , szépen leírtad a kert gazdagságát , és a kis lány is aranyos , jól ellehet képzelni a leirás alapján .
Gratulálok, olvaslak még .
üdv, Justina
Köszönöm Justina, igazán szép neved van.
Delory Nadin
🙂 Kedves történetnek indul…tetszenek a színes leírásaid…szinte megelevenednek a szemeim előtt.
Gratulálok hozzá!Nem tudom mikor lesz időm tovább olvasni ,de majd folytatom 🙂
Szeretettel:Pityu
Örülök, hogy tetszik.
Köszönöm a látogatásod.
Szeretettel: Delory
Kedves Delory!
Sokáig csak ez az egy rész volt feltéve, nem olvastam el, mert annyi félbe hagyott írással találkoztam már itt az oldalon, hogy beleuntam a folytatásra való várakozásba. Mivel láttam, hogy most folytatod, megpróbálkozom vele, hátha végig viszed a történetedet, bár egy regényt nem könnyű megírni, az egyéb elfoglaltságok miatt.
Az első rész nagyon bájos, szinte idilli.
Judit
Csak egy apróság: nyárfán nem szokott akkora odú lenni, amibe egy kislány belefér. Platán fákon inkább.
Kedves Judit!
Ezt biztatásnak veszem 🙂 igyekszem folytatni.
Köszönöm az észrevételt.
Delory