Troll vagyok. Istentelen, bűnben fogant fattyú, egy rendezetlen világból származó ivadék, aki előszeretettel ugat bele mások bölcsességeibe, személyes élettapasztalataiba. Nem vagyok képes érdemben megnyilvánulni, ezért bosszúból rondítok, piszkítok mindenfelé.
Csak kötekedni, alázni, pocskondiázni tudok olyan személyes dolgokat illetően, amihez semmi közöm nincs. Nem kívánatos jelenlétemet – éppúgy, mint fogantatásomat –, nem blansírozza az extravagancia, sem az egyediség, nem türemkedik ki az áldozatos munkával kiérdemelt juss.
Nem küzdöttem eleget, hogy a virtuális közösségben átlagfelettiként manifesztálódhassak: nem lehetek szép, nem lehetek tökéletes.
Nem vetettem sehogy, ezért nem is arathatok. Csak a távolból áhítozhatom mások boldog párkapcsolataira. Nekem nem jutott csónak, melyben Kicsimmel… édes kettesben ringhatnánk a végtelen nyáltengeren. Nem csoroghatok partközelbe kedvem szerint, hogy a bámészkodók orra előtt demonstrálhassam: nekem is van valakim!
Nem hozhatom szóba a páromat, sem így, sem úgy. Az én arcomon nem cuppannak (profilképre szánt) puszik. Engem nem vesznek körbe a megrendezett, véletlenszerű fotók, a képmutatás álságos rámájában. Nincs fürdőszobai tükröm, amiben gyárthatnám a szelfiket, mindennapjaimat nem bélelhetem égnek álló mutatóujjakkal.
Nekem nem jutott hely egyik távolabbi tenger partján sem, ahol a lemenő nap fényében… Cukikám pucsíthatna egész képet betöltően. Már nem lesznek pocaklakó mini manóim sem, akikkel összedughatnánk a frissen fésült buksinkat, hogy a minél több pixeles kamerafunkcióval ellátott telcsi kijelzőjén elférjünk.
Nekem csak egy szemétdomb jutott, azon kapirgálhatok. Itt csak gőzölgő gané van, semmi más. Kiöregedett, vak tyúkok rogyadoznak köröttem, kiket kényem-kedvem szerint meghághatok, és könyörgőn nyújtogathatom a redvás mancsaimat néhány falat könyöradomány után.
Ezt érdemeltem, kiérdemeltem, megérdemeltem. Elsüllyedtem, meghasonultam, tiszta szégyen vagyok. Farizeussá váltam, renegáttá, körbelengedez az áporodottság és az ápolatlanság bűze.
Ez vagyok én: egy elferdült, torz önképpel és magatartással rendelkező mániákus pszichopata, akinek semmi sem elég jó, semmi sem szent. Boldogtalan, sötét lelkű, szeretethiányos, agyilag visszamaradott (és nem is kicsit) antiszociális vagyok. Viselkedésem okai eleddig tisztázatlanok.
Tekintetem buta és iskolázatlan, egyben sóvár is. Érzéketlen, értéktelen, haszontalan vagyok, mindennek a legalja. Látásmódom nem finomult ki, hanem egyenesen perverz és beteges.
Bunkó szemét állat is vagyok, mélyen paraszti jellemvonásokkal és viselkedéssel. Szemérmetlenül belegázolok mások önérzetébe, meghitt, békés, és egyáltalán nem álszent lelki- és gondolatvilágába. Élvezettel, csorgó nyállal alázok szét bármit, amiért más olyan keményen megdolgozott, és kéjes vigyorral élvezem, mikor végre zabálhatok.
Szánalomra méltó vagyok. Az én átkom egy sötét hozsanna, egy deviáns üdvözülés. Olyan csürhéhez tartozom, amit a fejlettebb kompetenciával rendelkező emberi faj megvet és kivet magából.
Sokszor éhezem, de nekem mégis az ínyencfalatok kellenek, amiktől más, jobb érzésűek fintorogva elhánynák magukat. Csócsálásom mélyen penetrálódik mindazok tudatában, akik mézes-mázos, nyálas színtereken folytatják mindennapi (mégsem hétköznapi) tevékenységeiket.
Mocsárba panírozom őket, beleforgatom a dudvába, – melyen uralkodom -, és komótosan fogyasztom el mind! Tökéletes értékrendjük az én táplálékom! Nem kell éheznem! Voltam, és leszek! Az ingerküszöböm túl van a normálisan átlagoson, mert én egy megveszekedett Troll vagyok!
2 hozzászólás
Remek önjellemzés egy troll tollából!
Olvasás közben Deák-Saly tanár urat láttam magam előtt! 🙂
Gratulálok!
dodesz
Bocs, inkább Dolák-Saly! 🙂