Tudod, úgy került-e tinta a papírra,
hogy mit szívem diktált, azt ide leírta,
és mikor papírra vetem-e sorokat,
nem foglalkoztat, csak egyetlen gondolat.
A szívem azt diktálta, hogy könnyes lett a szemed,
érzem, hogy mit érzel, és én is szenvedek,
hogy mennyire hiányzol, azt leírni nem lehet,
miattad, a bánat mardossa lelkemet.
Te vagy az, ki ellopta szívemet,
de nem kérem én vissza, maradjon a tied,
ám a fájdalom az itt marad velem,
mert szív nélkül ugyebár, élni sem lehet,
ezért térden állva, könyörgök én néked,
hogy ne hagyj el soha, mert meghalni félek.
6 hozzászólás
Ne félj, kedves Apamaci!
Nem kell belehalni a csalódásba! Jöhet akkor majd az új szerelem! 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves alberth!
Köszönöm a hozzászólást, aszt hiszem, te tudsz valamit az életről.
Maradok tisztelettel: Apamaci
Azt mondják, hogy valaminek a vége egy új kezdete, talán egy szebbé.
Tetszett a versed
Üdv: József
Köszönöm neked a véleményedet, szerintem te érted miről írtam.
Annak pedig külön örülök, hogy tetszett a vers.
Maradok tisztelettel: Apamaci
Kedves Apamaci!
Versedet szabadversnek tekintve, ez is nagyon szép, megható szerelmes vers. Úgy látom, ez a hobbid, csak gyakorold, tehetséged adatott hozzá. Öröm szép verseket olvasni.
Üdvözlettel: Kata
Kedves Finta Kata!
Te vagy az, ki először tapintott a lényegre igazán. Én csak írok, a szabályokkal nem sokat törődöm,csak a kötelező érvényű moderálásokat hajtom végre, és ennek észlelésében, mert előfordul, továbbra is számítok rád. Természetesen törekszem a hibamentes írásra is, de itt nagyon sok mindenre kell figyelni, és még az írás is nehezen megy (két ujjal). Eddig ugyanis csak tollal írtam. A véleményedet nagyon köszönöm, olyankor mikor azt olvasom, hogy mást örömmel tölt el, ha olvas tőlem egy verset, az arra sarkall, hogy újabbat publikáljak.
Maradok tisztelettel: Apamaci