Szeretlek. Itt abba is hagyhatnám, a szó mindent elmond. Mégis van sok mondani valóm. Régóta ismerlek. A "régóta" az öt év, nem sok, csak nekem. Első pillantásra maga a Világ voltál, a Minden, amit addigi életemben vágytam, Benned találtam meg. Egy igazi angyal, tündér képében mutattad magad. A hangsúlyt a képében szóra helyeztem. Mivel lassan, illetve szinte hirtelen kiderült, egy picit másképp lehetnek a dolgok. Borzalmas hónapok követték az első csodát, a baj csak az, hogy már elraboltad szívemet. És nem bánom! De csak szépen sorban!
Szeretlek, mint mondtam, érzéssel, szívvel, mikor újra édes lettél, életemmé váltál, támaszommá, reményemmé, Világommá. Csak Rád gondoltam, és nehézségeim könnyűekké lettek. Szaladtam hozzád, táplálekom, éltető erőm voltál. Te magad vagy az életerő, mindennek forrása, őse, nagyon szeretlek. (Csak nyugodtan, mert elragad a hév…)
A sok év alatt megmutattad, dacos, konok vagy, makacs és önfejű. Durva hangon, arrogánsan utasítasz el, mai napig, bármit kérek jogosan. És! Nem tudom, észre vetted-e, ha bajba kerültem, te minden alkalommal a másik mellett foglaltál állást. Mondd, ezt hogy képzeled? (Nyugalom, csak nyugalom…)
És szeretlek, érted-e, szívből, mert nálad édesebb lény a földön nincsen, és tudd, nem haragszom, érezlek egész valódban, jónak érezlek, a sok csalódás után. Remélem érzed, tudod, látod, tapasztalod. Feltétel nélküli szeretettel.
Az sem feltétel, hogy viszont szeress. Bár ahogy elnézem, szeretsz te is. Ahogy vagy, úgy szeretlek.
És mondok neked valami meglepőt, a sok rosszal együtt még sokkal jobban szeretlek, mert értelek, és érteni valakit az ismeret, az ismeret az elfogadás, az elfogadás a megbocsájtás. Részem lettél, és mindezért hálás vagyok. Már tudom, milyen vagy, már nem egy lila ködfelhőn lebegsz, hús-vér emberként mindenkinél értékesebb, hogy élsz, létezel, és boldogság, hogy sorsomba léptél, fontos szerepet kaptál.
Ha nem szeretnél, mégis úgy lenne, csak képzelet minden, az sem baj már, tudom, ismersz. Akkor is adom, amit érzek, nem várok el, mert annyira szeretlek, hogy elfogadom, ha nem szeretsz. Egyáltalán nem kell, boldoggá az tesz, hogy szerethetlek.