A napokban hazafelé utunkban a zsúfolt villamoson nagyon szép jelenetnek lettünk a feleségemmel együtt fül- és szemtanúi. Egy egyszerű házaspár és egy kutyus ült a közelünkben. Az emberpárnak szinte az arcára volt írva a nehéz életük, mégis olyan tisztelettel és őszinte érzelemmel beszéltek egymással, hogy azt hallani is szép lelki élmény volt. Ahogy a kutyusukkal beszéltek és ahogy a szépen gondozott kutyusuk válaszolt nekik testbeszéddel, örömtől csillogó szemmel, szinte bearanyozta az utazás perceit. Nagyszerű volt tapasztalni ezt az összhangot. Elképzelem, sőt a hallottak, látottak alapján feltételezem, hogy nemcsak most, amikor más emberek is láthatják, hallhatják, hanem mindig így viselkednek egymással. Tehát nem az anyagi, vagy pénzbeli vagyon jelenti az igazi értéket, hanem az a legnagyobb vagyonnál is nagyobb értékben, a kölcsönös szeretetben van. Ezzel a viselkedésükkel ezek az emberek nagyon jó példát mutattak mindannyiunknak.