Mint eső előtt az a súlyos, fülledt levegő, úgy üli meg ezt a verset a szomorúság. Az volt az első gondolatom, hogy meg kéne ölelgetni téged, szorosan egy hosszú percig csak úgy, hogy érezd, lehet szeretni az akácfa levelét is! Boruljon csak ki a csend, hamár a gondolata is...

Kedves Klári! Köszönöm a kedves véleményed:) Üdv: Áfonya

Méreg és bársony, káosz és nap...látom megtalált a szenvedély! Sok az erőteljes jelző, persze a cím után nem meglepő. Kíváncsi lettem a lányra:) Üdv: Á

...valahogy Arany Walesi bárdja jutott eszembe...a hangulata arra emlékeztet. Üdv:Á

"védtelen vagyok a bizonyosság ketrecében hogy a semmi az van és kettőnk közt feszül" elgondolkodtam, hogy ez elmélkedés vagy inkább szerelem? az álmok és vágyak nélkül lenne az élet semmi, neked mindkettő van/volt? Köszönöm, hogy elgondolkodtattál a saját semmieimről:) Üdv: Áfonya

A cím talány, a vers magány? "de olykor - mintha a semmi volna ott - csak magára nyitja a mennyeket" számomra ez mint egy kiálltás a versben...kérdés, hogy az életben vagy az irodalomban tévedtél el... Jók a verseid, ne hagyd abba! Üdv: Áfonya

De szívesen megmásznám azt a fát és onnan nézném a versfelkeltét... Azzal, hogy leírtad ezt a verset, azzal azt hiszem te is ültettél egy ősök fáját:) csak aztán öntözd rendesen, hogy további ilyen verseket teremjen;) Üdv: Áfonya

Kedves Miléna! Azt hiszem ezt a verset is a lelked írta és nagyon igaz. Régóta foglalkoztat a csend, hogy kinek mit jelent, nálad testvérre találtam ebben:) További jó alkotást, ezzel a verssel pedig köszönöm, hogy gazdagítottad a napom! Üdv: Áfonya

Több, mint 3 éve írtad, remélem könnyebb már...és a szeretet tényleg halhatatlan: ha meghaltak is, szeretjük őket tovább és a meghaltak szeretetét is érezhetjük akkor is, ha testileg nincsenek már velünk. Ez csodálatos dolog és elismerésem, hogy ezt is beleszőtted ebbe a gyászkendőbe. Üdv: Áfonya

Kedves errejárók:) Örültem nektek:) Üdvözlettel egy Áfonya