végtelen űr közöttünk a város
emlékeimben egy meg nem élt ősszel
felejtem sorra az út menti fákat
kezemben átadatlan ajándék
elmaradt-ünnepi ballaszt
ténfergek egyszervolt képterekben
melyben ha voltak is útjaink
párhuzamosodtak
a horizont nyomtalan eltűnt
s ha a térben nincs ami összetart
a jelen örökkévalósága sem érhet véget
védtelen vagyok a bizonyosság ketrecében
hogy a semmi az van és kettőnk közt feszül
2 hozzászólás
Rendkívül képletes. Nagyon jó a szóhasználat.
Tetszik az egész hangulata.
Üdv.Ngaboru
"védtelen vagyok a bizonyosság ketrecében
hogy a semmi az van és kettőnk közt feszül"
elgondolkodtam, hogy ez elmélkedés vagy inkább szerelem?
az álmok és vágyak nélkül lenne az élet semmi, neked mindkettő van/volt?
Köszönöm, hogy elgondolkodtattál a saját semmieimről:)
Üdv: Áfonya