Attól, hogy meghaltak,
még nem szeretem őket kevésbé.
Csak magányosabb vagyok nélkülük.
A sebeket belül hordozom, de a fájdalom
átsugárzik a bőrömön,
mint Isten a naplementén.
Jól vagyok. Igazán jól.
A magányba nem lehet belehalni, igaz?
Csak a szíved csendesedik el.
36 hozzászólás
Rettentő megrázó. 🙁 De ugyanakkor nagyon magával ragadó, és nagyon szép&fájdalmas.
Szia!
Nekem nagyon tetszik. Érződsz benne te, s a lelked.
S magával ragadja azokat akik olvasák. Nagyon szép.
Szia.
Jajj olyan kis szép és olyan nagyon szomorú és olyan nagyon igaz érzés.
És olyan Poppy! 🙂
Pussz, Kini
Fájón szép gondolatok.
Illik hozzá, hogy nem rímmel, olyan, mint egy belső monológ, ami csak a legmélyebb lényeget tartalmazza. Főleg azokat műveket lehet igazán átérezni, amelyek az érzelmeket szólítják meg egy idézés erejéig. Ez az ami nekem nem megy. 🙂
Grat:
Flex
Nagyon szép, olyan… borzongató… de kellemesen! Igen, azt hiszem ismerős… köszönet érte! Grat!
Köszi mindenkinek a szép szavakat! Poppy
“A sebeket belül hordozom, de a fájdalom
átsugárzik a bőrömön,
mint Isten a naplementén.” Poppy, ez a kép annyira szép!
Gyömbér
Kedves Poppy nagyon tetszik.
“A magányba csak a szív csendesedik el. Ez nagyon szép, gratulálok.
Csodálatos vers, megbékélt fájdalmat érzek belőle.
Szia Poppy!
Mind hangulatilag, mind formailag hozzám
közel álló ez a versed. Különösen a középső
sort érzem fajsúlyosnak.
megfogott…
üdv. leslie b.
Szép. Nem is tudom, mit lehet még ehhez írni. A fájdalmas gondolatokat hordozzák a lemenő nap fényei, nagyon tetszett.
Hanga
Tetszik, úgy ahogy van, talán csak Istennel és a naplementével nem vagyok teljesen kibékülve.
Jó hogy nincs benne kínrím, az mindig elveszi a vers értékét.
Az utolsó sor tökéletes. Leviszi a hangsúlyt, a hangulatot, és mindent lezár.
Szép, nyugodt vers. Beletörődött…
Kevesen tudják és érzik, mi a különbség a magány és az egyedüllét között.
Némelyek a magányba is belehalnak.
Gratula versedhez!!!
Már nagyon sokszor elolvastam ezt a versedet, s mindannyiszor valami csendes belenyugvást érzek. Nagyon szép, gratulálok: Colhicum
Ez nagyon jó! Tetszik!
Szia!
A betokosodott sebek nyugalma…beletörődöttség a változtathatatlanba. Szomorúan szép!
üdv: wryan
Gyönyörű megfogalmazása a magánynak.Leírtam versed,hogy többször elolvassam,szívemből szólnak a sorok.Köszönet minden sorért Julianna
Másodszor olvasom, próbálok hozzászólni… nagyon szépséges alkotás. Legjobban az utolsó sor tetszik. Fájdalmasan megragadó. Köszönöm az élményt. GRAT!
Nagyon szépen köszönöm mindannyiótoknak! Poppy
Nagyon szépen köszönöm mindannyiótoknak! Poppy
Huh..ez nehéz vers, sok a kérdés, de ha tudod is a választ, ahhoz idő kell, gyönyörű.
Szívből köszi a soraidat!
Üdvi: dp.
Szép, s igen… a szív csendesedik csak el:) Gratulálok!
Ez igazi költemény. Nincs rá jobb szó a szótáramban. 🙂 Nagyon szép, és elgondolkodtató…
"A magányba nem lehet belehalni, igaz?"
sajnos lehet, igaz csak félig. Rengeteg élő-halottal találkoztam életemben. De azok nem olvasnak ilyen szép verset. Barátsággal: Pável István
Fájdalmasan szép vers
Kedves Poppy!
Fajdalmasan szép sorok…
Üdv: Borostyán
Megértelek… ha elveszítünk valakit, az bizony egy igen szomorú esemény, és magányosnak érzi magát az ember miatta. Szépen megfogalmaztad.
Üdv.: barackvirág
Több mint jó… (üdv. Á.E.)
Fura, hogy még senki nem írt olyat, amit én gondoltam erről a versről. Talán később. Poppy
Az a jó egy versben, hogy minden olvasó a saját, pillanatnyi érzéseit gondolja bele.
Számomra azt az érzést kelti, hogy bár testben nincsenek már velünk, akiket szerettünk,
lélekben , gondolatunkban velünk élnek tovább.
Nagyon-nagyon szép vers.
A magány fájdalmas, de nem lehet belehalni, viszont
olyan kitartó, hogy az ember szinte már magával sem beszél.
Belefásul az egyedüllétbe.
Tetszik, Kedves Poppy!
Üdv: Csilla
Több, mint 3 éve írtad, remélem könnyebb már…és a szeretet tényleg halhatatlan: ha meghaltak is, szeretjük őket tovább és a meghaltak szeretetét is érezhetjük akkor is, ha testileg nincsenek már velünk. Ez csodálatos dolog és elismerésem, hogy ezt is beleszőtted ebbe a gyászkendőbe.
Üdv: Áfonya
Szia!
A halottaink emléke örökké szívünkben marad szerintem. Igazán jó a kérdésed
A magányba nem lehet belehalni, igaz? A magány is tudd ölni olykor, csak lassan mint a kis mértékben adagolt méreg.
Üdv:Ági
Érdekes verseid vannak Poppy.Nekem egyik sem egy könnyű vers.
Olvastam a hozzászólásokat.Én valahogy nem éreztem belőle a megbékélt fájdalmat.
"Jól vagyok. Igazán jól." Ez olyan , mintha önmagad vagy mást nyugtatnál szerintem.
"A magányba nem lehet belehalni, igaz?Csak a szíved csendesedik el."
Ez a két sor kifogott rajtam.Ha több hasonló verset olvasnék.Jobban tudnám értelmezni,
de így nem tudom.Kár, hogy már nem írsz verseket.
Léna