A látszat immár kevés
a valóságot akarom!
Látni,
íriszeid méreg-tükrén
ragyogó napot.
Érezni,
bársony-bőröd,
remegő alakodban
ileszték lenni.
Hallani,
hangodban rezdülő,
kimondhatatlan vágyak
vad sóhaját.
Felfogni,
csapodár elméd,
keserédes mámorát.
Csitítani,
lázban égő lelked
tomboló káoszát.
Akarom..
Szerző: Csótány Ralf
5 hozzászólás
*és eláll a lélegzet* 😉
Méreg és bársony, káosz és nap…látom megtalált a szenvedély! Sok az erőteljes jelző, persze a cím után nem meglepő. Kíváncsi lettem a lányra:)
Üdv: Á
Köszönöm hölgyeim! Örülök, hogy tetszik a versike! 🙂
Tetszik, ezért talán megengedsz némi nyelvi kritikát 🙂
A központozással van bajom.
Hiányzik valami az első sor végén: pont, vessző, pontosvessző, vagy valami, mivel a második sor már új gondolat.
A "Látni", "Érezni" stb. után a helyedben kettőspontot tennék.
Az "elméd" után nem kell vessző, hiszen az "elméd[nek]" és a "keserédes" különböző szerepű mondatrészek.
Persze, mindez másodlagosnak tűnik, de nekem pl. kétszer annyi ideig tart felfogni egy olvasott verset, ha más helyen vannak a vesszők stb., mint ahogy tanították.
forrongó érzések. gratulálok, szépen összefogtad a vágyaid
szeretettel
Anikó