Ne hidd el a lélek csendjeit,
Ha hallod, hozzád mindig beszél.
Én nem szólok, az ajkam csendje itt
Elhalad, mint a búcsúzó szél.
A szám hallgat. A lelkem beszél.
A lélek csendjeit te el ne hidd,
Míg hall a szíved a hallgatáson át,
Szól a szem, és benne fény vakít,
Lásd e néma szavak táborát!
A szem beszél a hallgatáson át.
A lélek csendjeit én sem hiszem,
A néma beszéd még bizalmasabb,
Mert a csendben eléd a szívem teszem,
S e pillanat néha mindennél többet ad.
A hallgatás mindig bizalmasabb.
5 hozzászólás
Kedves Miléna!
Azt hiszem ezt a verset is a lelked írta és nagyon igaz. Régóta foglalkoztat a csend, hogy kinek mit jelent, nálad testvérre találtam ebben:) További jó alkotást, ezzel a verssel pedig köszönöm, hogy gazdagítottad a napom!
Üdv: Áfonya
Kedves Miléna!
Ez a csend sokat "mond". Verseddel lelked egy részét tártad elénk. A csend sokmindent jelenthet, csupa rejtély, te ebbél fejtettél meg egy részletet.
Nagyon szép alkotás, gratulálok hozzá.
Szeretettel: Zsóka
Csodálatos Miléna! A gondolat, a levezetése. Nagyon tetszik!
Selanne
Köszönöm szépen nektek, nagyon kedvesek vagytok!
Miléna
Mély érzésű vers. Szépen felépítve jól megírva. Tetszett!
szeretettel-panka