Jól összefoglaltad az utolso versszakban a vers mondanivalóját. Legalábbis én úgy érzem az egy szummázás, amit egy szép gondolattal fejeztél ki. 🙂

Szeretem a szomorkás verseket, nagyon tetszik. "Bánatos magányban hangosan zokog, mert még holtában is fájón dobog" ezért a két sorért pedig külön megemelem a kalapom előtted 🙂

Szép képeket használsz amik széppé teszik magát a versedet is. 🙂 Különösen a második versszak tetszik...

Köszönöm a kommenteket. Kata, igazad is van meg nem is. Tény hogy nem szabad tul hamar feladni, de van hogy nincs értelme tovább küzdeni. Mert közbe szólt az élet, vagy épp a másik már nem szeret...

Ötletes mókás vers, kár hogy helyenként nem jöttek a rimek 🙂

Én is inkább a lendületes magával ragadó jelzőkkel illetném, semmiképp nem a némulóval. Remek lett. 🙂

"Szeretet szeresse azt, amit elhagyok" engem ez a sor fogott meg igazán. 🙂 Ez nagyon tetszik ez a gondolat. A vége is jó lett, ötletes.

Személy szerint én hiányolom belőle a rímeket... Viszont a hangulata az tetszik.

Kétszer is elolvastam, tetszik a versed, de igazándiból semmit nem tudok hozzáfűzni. Talán nem is kell, egyszerűen csak jó és kész. 🙂

hű de jó remek a ritmusa nagyon tetszik a címen viszont lenne mit javítani 😉